2018. július 19., csütörtök

II./17.fejezet: A nagy nap

Sziasztok lelkek!

Hey-hey, igen élek! (még) Tudjátok, nagyon hálás vagyok nektek, amiért arra szavaztatok hogy inkább folytassam és hozzak ritkábban fejezeteket, mintsem hogy végleg abba hagyjam. Köszönöm <3 
Sajnálom, hogy ennyire nem volt rész, már nagyon nagyon sok ideje. De nem érzem jól magam, és mostanában ingadozok hogy letöröljem-e a blogot...
Majd elválik, a döntést pedig úgyis megtudjátok majd.
Remélem azért még itt vagytok páran, szeretlek benneteket, jó olvasást :)


Kapcsolódó kép
17.A nagy nap
Perfect ~


~ Sarah ~

- Basszus sejtettem, hogy valami le fog maradni! - fakadtam ki és a sírás kerülgetett. - Nem hiszem el, hogy elhagytam a fejdíszt.
- Nyugi, nyugi, nyugi. - szólt közbe anyám. - Ne idegeskedj, azzal csak ártasz a picinek. A fejdísz pedig itt van, az utolsó pillanatban dobtam a kocsiba, amikor elindultam otthonról.
- Jaj anyu, mi lenne velem nélküled. - öleltem át szorosan.
- Nem akarok zavarni, de így is csúszásban vagyunk, kezdeni kéne a sminket meg a hajad, ha férjhez akarsz ma menni. - szólalt meg Lou a hátunk mögött.
- Igazad van, bocsi. - majd amennyire a pocakom engedte, odasiettem az asztalhoz, és Lou nekilátott sminkelni. Még nem brutálisan nagy a hasam, de azért látszik, hogy van ott egy pocaklakó.
- Ne legyen túl durva. - mondtam az arcomra mutatva, jelezve ezzel hogy valami szolid sminket szeretnék.
- Ne aggódj, olyan egyszerű és nagyszerű lesz, amilyen te vagy. - mosolygott rám Lou. Szerintem fél életét kipakolta egy kis táskából, fogalmam sincs hogy fért el benne. Pillanatok alatt egy gyönyörű, natúr sminket varázsolt rám.
- Eszméletlen gyors vagy. - mondtam hüledezve.
- A rutin meg az évek babám. Na és most jöhet a hajad.
Még sminkelés előtt a fürdésnél hajat is mostam, így Lou-nak nem volt más dolga, csak kifésülni, és hajcsavarókat tenni bele.
- Most pedig hozok egy szennylapot amit egy fél óráig elnézegethetsz, amíg a gépben ülsz. - mondta hatalmas mosollyal az arcán.

~ Harry ~

- Baszki annyira remeg a kezem, hogy még a nyakkendőmet se tudom megkötni. - szitkozódtam, mire Louis odalépett és kisegített.
- Ne idegeskedj haver. Ez életed legszebb napja.
- Igen, de tegnap óta nem láttam Sarah-t és félek hogy valami baj van vele. - mondtam aggódva, mire Louis szúrós szemekkel nézett rám.
- Harold Edward Styles, az isten szerelmére kapd már össze magad! - még egy apró, pofonnak nem nevezhető legyintést is kaptam. - Sarah-val minden rendben van, én is láttam reggel, amikor Louéknak segítettem pakolni. Ott van vele Lou, az anyja, Alice és Lux is. Biztonságban van hidd el, bírd ki ezt a kis időt, nemsokára látod mégpedig a legszebb formájában. - mondta vigyorogva és ellépett tőlem, hogy szemügyre vegye az általa megkötött nyakkendőt. Fájdalmas grimaszt vágott, majd szétszedte inkább és újra kezdte.
- Számomra mindig a legszebb formájában van. Még kinyúlt pólóban, mackónadrágban és mamuszban is, rendezetlen szétálló konttyal. 
- Na látod. Minden rendben vele. Nemsokára a karjaidban tarthatod, és ez így is maradhat halálotokig.
- Olyan boldog vagyok. Végre, annyi szenvedés után eljutottunk idáig. Szinte alig hiszem el. - mondtam hitetlenkedve.
- Pedig kénytelen leszel. - nevetett fel Louis, majd kopogtak az ajtón, mire összerezzentem.
- Halihó. - jelent meg az ajtóban Dan feje.
- Ember, te aztán a frászt tudod hozni a másikra. - mondtam.
- Rossz a lelkiismereted Harry? - nevetett fel.
- Dehogy.
- Csak be van fosva. - szólt közbe Louis, mire gyilkos tekintettel néztem rá. - Most mi van? Te mondtad az előbb, ne nézz így! 
- Jó igazad van... - adtam fel, majd felvettem a zakómat.
- Nincs mitől tartanod haver. - fogta meg a vállamat Dan. - Hidd el, amikor én voltam a te helyedben ugyanígy remegtem, sőt talán még jobban. De aztán elkezdtem felengedni, és amikor megláttam Amandát a ruhában...hát szóhoz se jutottam és elöntött a nyugalom. Onnantól kezdve tudtam, hogy jó helyen vagyok, és az istenért se tudtam volna másképp cselekedni. Jó lesz, hidd el.
- Hát köszönöm a biztatást. - mondtam mosolyogva. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és Lux rohant be rajta, és a kis rózsaszín ruhájában egyenesen felém tartott, majd a nyakamba ugrott.
- Harry, Harry, Harry. - kiabálta, mire elmosolyodtam.
- Mondjad pici Lux, hát te hogy kerülsz ide?
- Apával jöttem. De Harry, Harry, Harry...
- Mondjad, mit szeretnél?
- Sarah olyan szép a ruhájában, olyan mint egy hercegnő. Megkérdeztem, és azt mondta ha kinövi a ruháját nekem adja. Ugye gyorsan kinövi majd?
- Biztos vagyok benne. - nevettem el magam. - Na és mit szólsz hozzám?
- Hát..te sem nézel ki csúnyán.. - mondta ahogy végig nézett rajtam. - ..de Sarah csinibb. - mondta majd kitört mindhármunkból a nevetés.
- Ó tudom én azt kicsi Lux, tudom. Na de siess vissza apádhoz, mert már biztos égen földön keres. - kaptam még egy cuppanós puszit, mielőtt ismét apró lábak dobogását lehetett hallani a lépcsőn.

~ Sarah ~

- Na, azt hiszem ezzel is megvagyunk, jöhet a ruha. - mondta Lou. Anya készségesen segített levenni az itthoni ruhámat, hogy  hajam és a sminkem ne sérüljön, majd a kezembe nyomta az alsószoknyát.
- Azt hiszem ezzel te is elbírsz. - nevetett.
- Igen-igen. Lux, ha szépen megkérlek, megkeresnéd a cipőmet? Egy lila dobozban kell valahol lennie.
- Ahhha. - mondta, majd lemászott a székről, ahol eddig ült és keresni kezdett.
Lou és anyu közösen megfogták a ruhámat, és nagy kínok közepette, de rám szenvedték.
- Kurva szép vagy. - mondta Lou.
- Köszönöm. - mondtam, és most az egyszer egyet értettem. Tényleg meseszép volt a ruha. Ekkor megjelent Lux a cipőmmel, amit elejtett, amikor meglátta a ruhát. Egyből odaszaladt hozzám és azt mondta, hogy ez kell neki. Két perc hiszti után Lou leszedte rólam, és elküldte az apjával, hogy nézzék meg Harryék készen vannak-e már.
- Csodaszép vagy Prücsök. - mondta anya könnyes szemmel. A régi, ismerős becenév hallatára nekem is könnyek szöktek a szemembe. - Jaj nemrég még olyan pici voltál, most pedig férjhez mész. Miért nőttetek fel ilyen gyorsan?
- Nem tudom anya. De mindent neked köszönhetek. Bárcsak apa is itt lehetne, hogy lássa ezt. - mondtam szomorúan.
- Látja kicsim. És biztos vagyok benne, hogy mosolyog, hogy a pici Prücsök már nem is olyan kicsi. Hamarosan feleségül megy a férfihez aki mindennél jobban szereti, illetve hamarosan anya lesz. - mondta elérzékenyülve. - Büszke vagyok rád Sarah.
Tovább nem bírtam, amennyire csak a ruhám és a hasam engedte, odaléptem anyuhoz és szorosan megöleltem.
- Na de elég a sírásból, elfolyik a sminkünk. És ez egy szép nap. - törölte le az én, majd a saját könnyeit anya. A karját nyújtotta felém. - Menjünk Prücsök, férjhez adlak.

~ Harry ~

- Már jönniük kellene nem? - toporzékoltam idegesen az oltárnál.
- Nyugi van. - szólt oda Lou.
- Most indulnak majd be. - mondta Dan.
- Ahh végre. El se hiszem, hogy tényleg itt vagyok. - mondtam. - Ő is itt van?
- Igen. - bólintott Dan. - Az ajtó előtt áll és vár Sarah-ra.
- Csak legyen minden rendben. Mi lesz ha szétszedik egymást?
- Nem fogják, Harry, nyugi. - intett le Louis. Na persze, ez nem így megy.

~ Sarah ~

Anya erősen tartott, hogy ne essek össze ott helyben az idegességtől. Egy ajtó és kb 20 méter választ el a leendő férjemtől, és ez megőrjít.
- Nyugodj meg kérlek. Ne legyél ideges. - furán néztem anyura, nem értettem miért mondja ezt. Aztán gondolatmenetem közepette rájöttem, mi vagyis ki miatt mondta.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Jöttem, hogy végig nézzem, ahogy a kishúgom férjhez megy. - lépett oda hozzánk Amanda, és megölelte anyát.
Dühösen néztem anyára, biztos voltam benne, hogy ő hívta ide.
- Még mielőtt elharapnád anyánk torkát nem, nem ő volt, aki szólt.
- Hanem? - kérdeztem, majd Amanda érdekesen nézett rám, amolyan, tudod te.. - Harry? Mi a..?
- Vele bokszold le. - tárta szét a karját. - De nézd Sarah, ha már itt vagyok elmondom amit már el kellett volna. Gondolkodtam sokat, és rájöttem, hogy hülye voltam. Egyáltalán nem te tehetsz arról, ami apuval történt. Hülye voltam és feldúlt és szomorú. A legrosszabb trió. De a húgom vagy és itt kell lennem. Vigyáznom kell rád. Meg tudsz bocsájtani?
Lehet csak a hormonok miatt, de az is lehet, hogy a testvéri szeretet miatt, de elsírtam magam, odaléptem és megöleltem nővéremet.
- Én is sajnálok mindent. Kicsi vagyok és terhes. - mondtam nevetve, mire ők ketten is nevettek.
- Úgy örülök, hogy kibékültetek. - ölelt át minket anya.
- Én is. - mondta Am. - Hugi, megengeded, hogy én kísérjelek oda Harry-hez?
Anyára néztem. - Mit mondasz?
- Én csak örülnék neki. - mosolygott, majd átadott, én pedig Amandába karoltam.
- Mehetünk? - kérdezte. - Még megszökhetünk.
- Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos Am.
Ahogy ezt kimondtam, az ajtó kitárult, és felcsendült a zene.

~ Harry ~

Nyílik az ajtó. Leendő anyósom belép gyorsan és helyre megy. Csak nem? Elindul a zene. Sarah-t pedig Amanda vezeti kézen fogva. Hatalmas kövek gördülnek le a szívemről. Hát nem nyírták ki egymást, és ez jó. Tekintetemet végre teljesen menyasszonyomra szegezhetem, és a lélegzetem is elakad. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?!? Ahogy ott sétál, a hófehér ruhájában, arcát fátyol fedi, gömbölyödő pocakja pedig már tökéletesen  látszik a testére simuló anyagban. Nem tudok se szólni, se pislogni. Úgy érzem magam, mint egy szerelmes tini. A szívem kiugrik a helyéről, annyira szerelmes vagyok a nőbe, aki ebben a pillanatban ér oda hozzám. Amanda megöleli, puszit ad neki, majd felém nyújtja az apró kart.
- Vigyázz rá.
- Az életemnél is jobban. - mondtam mosolyogva, majd felsegítettem Sarah-t magam mellé. Szemei pajkosan csillognak a fátyol alól, végig mér és beharapja alsó ajkát. Oh, jaj. Felemelem a finom anyagot, amely a gyönyörű arcot rejti, és még szélesebben elmosolyodom.
- Gyönyörű vagy kicsim. - mondom neki és egy apró csókot adok neki.
- Te is manó. - mondta remegő hangon. Izgul. Jó mert én is. A pap felé fordulunk, aki el is kezdi a szöveget. Nem tudok figyelni rendesen, annyira izgulok. De ugyanakkor boldog is vagyok. Boldogabb, mint valaha. Arra figyelek fel, hogy a pap a nevemet mondja.
- Harry kérlek, mondd el a fogadalmad.
Lux mosolyogva felém tartja a párnát, amin a gyűrűk vannak. Elveszem a kisebbet, a törékeny kezet a kezembe veszem, és Sarah szemébe nézek.
A sok szó helyett egy dolgot teszek, fogadom, hogy hozzád hűséges leszek. - kezdtem. - Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválasztana minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz. Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom. - a szeme megtellik könnyel, és csak remélni tudom, hogy örömében sír.
- Sarah, elfogadod az előtted álló férfit férjedül?
- Igen. - halkan, de annál határozottabban cseng hangja. Az ujjára húzom a gyűrűt, ő pedig mosolyog. A szívem kiugrik a helyéről. Elveszi az árván maradt gyűrűt, majd megfogja a kezem és beszélni kezd.
- Nehéz lesz felülmúlni ezt, de megpróbálom. - mosolygott. - Ígérem neked, hogy mindig a tiéd lesz a legjobb részem, amit csak adhatok. Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Én a szív embere vagyok. Neked köszönhetem, hogy még mindig életben vagyok, és hogy anya leszek. A gyermekünk anyja. Egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom is egyben. A szívem érted dobog, és ezen a napon egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam, melletted leszek, történjék bármi.
- Harry, elfogadod az előtted álló nőt feleségedül?
- Igen. - mondtam ki a lehető legnagyobb határozottsággal. Sarah az ujjamra húzta a gyűrűt, és életemben nem láttam még ilyen szélesen mosolyogni.
- Akkor csókold meg a menyasszonyod! - több se kellett nekem, szót fogadtam. Gyengéden közelebb húztam egyik kezemmel a csípőjénél fogva, másikkal pedig az arcát simogattam. Végre, a feleségem, hivatalosan is egymáshoz tartozunk.

~ Sarah ~ 


A szertartásnak vége, átöltöztem mert kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Amióta kiléptünk a templomból Harry kezét szorongatom és a gyűrűinket néztem. Még nem fogtam fel teljesen, de igen, végre megtörtént. Mrs. Styles lettem.


A vacsora szerencsére gyorsan lement, a keringőnk nagy sikert aratott. Mindenki jól érezte magát, mosolygott és boldog volt. Örültem mindenkinek. Örültem magamnak, örültem Harry-nek, és örültem, hogy Amandával is kibékültem. Hiányzott már.

Harry épp Lux-al táncolt, mikor anya leült mellém.
- Hogy vagy Prücsök?
- Felettébb boldogan. - mondtam mosolyogva. - De azért kicsit fáradtan is.
- Elhiszem. Engem se kell majd altatni. De örülök nektek nagyon. Most már legalább mindkét gyermekem jó helyen van, megnyugodhatok. Sok boldogságot kicsim.
- Köszönöm anya. - öleltem meg szorosan. Ekkor Lux rohant oda, hogy anyát elrángassa és megmutasson neki valami békát, mit talált.
- Milyen békát talált? - kérdeztem Harry-t.
- Egy süti az. - felelte nevetve. - Mi az kicsim, elfáradtál?
- Kicsit igen.
- Jaj alig tudod nyitva tartani a szemeidet. Nemsokára hazamegyünk, rendben?
- Rendben életem. - mosolyogtam rá és adtam egy csókot ajkaira.

Éjfél is elmúlt már, amikor az utolsó vendégek is hazaindultak. Dan elvállalta, hogy lesz a sofőrünk, így Harry ihatott picit. Engem nem enged vezetni. Harry felemelt mivel az álmosságtól már menni sem tudtam, és betett a hátsó ülésre. A hazafele vezető úton szinte álom és valóság között lebegtem, nem igazán fogtam fel mi van körülöttem. Amikor Dan megállt a ház előtt, még egyszer gratuláltak, Harry kiszállt, kiemelt és bevitt a házba. Az előszobában levette rólam a cipőt, majd felvitt a hálószobánkba. Ott levette rólam a ruhát és rám adta az egyik pólóját. A legjobb pizsi. Befeküdt az ágyba én pedig a mellkasához bújtam.

- Aludj nyugodtan kicsim, holnap úgyis csak délután megy a gép Malibura. - nyomott puszit a fejemre.
- Rendben életem. Szerintem indulás előtt fogok felébredni. - nevettem fel, majd ásítottam egy nagyot.
- A lényeg, hogy pihend ki magad, és legyél jól te is meg a pici is. - simította meg a hasam. - Tényleg..
- Mi az? - Harry felült és a hasamhoz fordult.
- Halihó pocaklakó, itt apa. Most már hivatalosan is. - vigyorgott. - Hogy bírtad az estét? Biztosan jól mert az én fiam vagy. Vagy lányom. Jó éjszakát neked is, kis csöppség. Mindig vigyázok majd rád is, és anyukádra is. - mondta, majd két apró puszit adott a pocakomra, aztán visszafeküdt mellém.
- Szeretlek Harry. - mondtam félálomban. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd a fejemet kezdte simogatni.
- Én is szeretlek, kicsi feleségem.
Elmosolyodtam, aztán percekkel később a simogatás, és Harry szívének dobogására elaludtam. Hazaértem.


----------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, remélem tetszett! És azt is remélem, hogy hoztam az elvárt minőséget.
Tényleg sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, megértem ha már nem vagytok itt.
Ha itt vagy, és elolvastad, kérlek kommentelj valamit.
Köszönöm, hamarosan jövök.

All the fucking love, M 💕

5 megjegyzés:

  1. Nagyon imádtam ezt a rész is.Úgy örülök neki,hogy megint tudtál új részt hozni.
    Kérlek ne töröld le a blogot.Nagyon szeretem ezt a történetet. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett :) igyekszem minnél hamarabb jönni új fejezettel.
      Köszönöm, hogy még itt vagy❤
      All the love

      Törlés
  2. Nagyon Szuper Lett rész és örülök neki hogy tudtál új részt hozni és kérlek ne törölöd le a blogot mert nagyon szeretem ezt történetet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
      Nekem is jól esett megírni a részt ;)
      Örülök, hogy így viszonyulsz a történethez, kezd megváltozni a döntésem :)
      Köszönöm, hogy még itt vagy <3
      All the love

      Törlés
  3. Nagyon jó lett :) :)
    Csak így tovább

    VálaszTörlés