2018. július 19., csütörtök

II./17.fejezet: A nagy nap

Sziasztok lelkek!

Hey-hey, igen élek! (még) Tudjátok, nagyon hálás vagyok nektek, amiért arra szavaztatok hogy inkább folytassam és hozzak ritkábban fejezeteket, mintsem hogy végleg abba hagyjam. Köszönöm <3 
Sajnálom, hogy ennyire nem volt rész, már nagyon nagyon sok ideje. De nem érzem jól magam, és mostanában ingadozok hogy letöröljem-e a blogot...
Majd elválik, a döntést pedig úgyis megtudjátok majd.
Remélem azért még itt vagytok páran, szeretlek benneteket, jó olvasást :)


Kapcsolódó kép
17.A nagy nap
Perfect ~


~ Sarah ~

- Basszus sejtettem, hogy valami le fog maradni! - fakadtam ki és a sírás kerülgetett. - Nem hiszem el, hogy elhagytam a fejdíszt.
- Nyugi, nyugi, nyugi. - szólt közbe anyám. - Ne idegeskedj, azzal csak ártasz a picinek. A fejdísz pedig itt van, az utolsó pillanatban dobtam a kocsiba, amikor elindultam otthonról.
- Jaj anyu, mi lenne velem nélküled. - öleltem át szorosan.
- Nem akarok zavarni, de így is csúszásban vagyunk, kezdeni kéne a sminket meg a hajad, ha férjhez akarsz ma menni. - szólalt meg Lou a hátunk mögött.
- Igazad van, bocsi. - majd amennyire a pocakom engedte, odasiettem az asztalhoz, és Lou nekilátott sminkelni. Még nem brutálisan nagy a hasam, de azért látszik, hogy van ott egy pocaklakó.
- Ne legyen túl durva. - mondtam az arcomra mutatva, jelezve ezzel hogy valami szolid sminket szeretnék.
- Ne aggódj, olyan egyszerű és nagyszerű lesz, amilyen te vagy. - mosolygott rám Lou. Szerintem fél életét kipakolta egy kis táskából, fogalmam sincs hogy fért el benne. Pillanatok alatt egy gyönyörű, natúr sminket varázsolt rám.
- Eszméletlen gyors vagy. - mondtam hüledezve.
- A rutin meg az évek babám. Na és most jöhet a hajad.
Még sminkelés előtt a fürdésnél hajat is mostam, így Lou-nak nem volt más dolga, csak kifésülni, és hajcsavarókat tenni bele.
- Most pedig hozok egy szennylapot amit egy fél óráig elnézegethetsz, amíg a gépben ülsz. - mondta hatalmas mosollyal az arcán.

~ Harry ~

- Baszki annyira remeg a kezem, hogy még a nyakkendőmet se tudom megkötni. - szitkozódtam, mire Louis odalépett és kisegített.
- Ne idegeskedj haver. Ez életed legszebb napja.
- Igen, de tegnap óta nem láttam Sarah-t és félek hogy valami baj van vele. - mondtam aggódva, mire Louis szúrós szemekkel nézett rám.
- Harold Edward Styles, az isten szerelmére kapd már össze magad! - még egy apró, pofonnak nem nevezhető legyintést is kaptam. - Sarah-val minden rendben van, én is láttam reggel, amikor Louéknak segítettem pakolni. Ott van vele Lou, az anyja, Alice és Lux is. Biztonságban van hidd el, bírd ki ezt a kis időt, nemsokára látod mégpedig a legszebb formájában. - mondta vigyorogva és ellépett tőlem, hogy szemügyre vegye az általa megkötött nyakkendőt. Fájdalmas grimaszt vágott, majd szétszedte inkább és újra kezdte.
- Számomra mindig a legszebb formájában van. Még kinyúlt pólóban, mackónadrágban és mamuszban is, rendezetlen szétálló konttyal. 
- Na látod. Minden rendben vele. Nemsokára a karjaidban tarthatod, és ez így is maradhat halálotokig.
- Olyan boldog vagyok. Végre, annyi szenvedés után eljutottunk idáig. Szinte alig hiszem el. - mondtam hitetlenkedve.
- Pedig kénytelen leszel. - nevetett fel Louis, majd kopogtak az ajtón, mire összerezzentem.
- Halihó. - jelent meg az ajtóban Dan feje.
- Ember, te aztán a frászt tudod hozni a másikra. - mondtam.
- Rossz a lelkiismereted Harry? - nevetett fel.
- Dehogy.
- Csak be van fosva. - szólt közbe Louis, mire gyilkos tekintettel néztem rá. - Most mi van? Te mondtad az előbb, ne nézz így! 
- Jó igazad van... - adtam fel, majd felvettem a zakómat.
- Nincs mitől tartanod haver. - fogta meg a vállamat Dan. - Hidd el, amikor én voltam a te helyedben ugyanígy remegtem, sőt talán még jobban. De aztán elkezdtem felengedni, és amikor megláttam Amandát a ruhában...hát szóhoz se jutottam és elöntött a nyugalom. Onnantól kezdve tudtam, hogy jó helyen vagyok, és az istenért se tudtam volna másképp cselekedni. Jó lesz, hidd el.
- Hát köszönöm a biztatást. - mondtam mosolyogva. Ebben a pillanatban kicsapódott az ajtó és Lux rohant be rajta, és a kis rózsaszín ruhájában egyenesen felém tartott, majd a nyakamba ugrott.
- Harry, Harry, Harry. - kiabálta, mire elmosolyodtam.
- Mondjad pici Lux, hát te hogy kerülsz ide?
- Apával jöttem. De Harry, Harry, Harry...
- Mondjad, mit szeretnél?
- Sarah olyan szép a ruhájában, olyan mint egy hercegnő. Megkérdeztem, és azt mondta ha kinövi a ruháját nekem adja. Ugye gyorsan kinövi majd?
- Biztos vagyok benne. - nevettem el magam. - Na és mit szólsz hozzám?
- Hát..te sem nézel ki csúnyán.. - mondta ahogy végig nézett rajtam. - ..de Sarah csinibb. - mondta majd kitört mindhármunkból a nevetés.
- Ó tudom én azt kicsi Lux, tudom. Na de siess vissza apádhoz, mert már biztos égen földön keres. - kaptam még egy cuppanós puszit, mielőtt ismét apró lábak dobogását lehetett hallani a lépcsőn.

~ Sarah ~

- Na, azt hiszem ezzel is megvagyunk, jöhet a ruha. - mondta Lou. Anya készségesen segített levenni az itthoni ruhámat, hogy  hajam és a sminkem ne sérüljön, majd a kezembe nyomta az alsószoknyát.
- Azt hiszem ezzel te is elbírsz. - nevetett.
- Igen-igen. Lux, ha szépen megkérlek, megkeresnéd a cipőmet? Egy lila dobozban kell valahol lennie.
- Ahhha. - mondta, majd lemászott a székről, ahol eddig ült és keresni kezdett.
Lou és anyu közösen megfogták a ruhámat, és nagy kínok közepette, de rám szenvedték.
- Kurva szép vagy. - mondta Lou.
- Köszönöm. - mondtam, és most az egyszer egyet értettem. Tényleg meseszép volt a ruha. Ekkor megjelent Lux a cipőmmel, amit elejtett, amikor meglátta a ruhát. Egyből odaszaladt hozzám és azt mondta, hogy ez kell neki. Két perc hiszti után Lou leszedte rólam, és elküldte az apjával, hogy nézzék meg Harryék készen vannak-e már.
- Csodaszép vagy Prücsök. - mondta anya könnyes szemmel. A régi, ismerős becenév hallatára nekem is könnyek szöktek a szemembe. - Jaj nemrég még olyan pici voltál, most pedig férjhez mész. Miért nőttetek fel ilyen gyorsan?
- Nem tudom anya. De mindent neked köszönhetek. Bárcsak apa is itt lehetne, hogy lássa ezt. - mondtam szomorúan.
- Látja kicsim. És biztos vagyok benne, hogy mosolyog, hogy a pici Prücsök már nem is olyan kicsi. Hamarosan feleségül megy a férfihez aki mindennél jobban szereti, illetve hamarosan anya lesz. - mondta elérzékenyülve. - Büszke vagyok rád Sarah.
Tovább nem bírtam, amennyire csak a ruhám és a hasam engedte, odaléptem anyuhoz és szorosan megöleltem.
- Na de elég a sírásból, elfolyik a sminkünk. És ez egy szép nap. - törölte le az én, majd a saját könnyeit anya. A karját nyújtotta felém. - Menjünk Prücsök, férjhez adlak.

~ Harry ~

- Már jönniük kellene nem? - toporzékoltam idegesen az oltárnál.
- Nyugi van. - szólt oda Lou.
- Most indulnak majd be. - mondta Dan.
- Ahh végre. El se hiszem, hogy tényleg itt vagyok. - mondtam. - Ő is itt van?
- Igen. - bólintott Dan. - Az ajtó előtt áll és vár Sarah-ra.
- Csak legyen minden rendben. Mi lesz ha szétszedik egymást?
- Nem fogják, Harry, nyugi. - intett le Louis. Na persze, ez nem így megy.

~ Sarah ~

Anya erősen tartott, hogy ne essek össze ott helyben az idegességtől. Egy ajtó és kb 20 méter választ el a leendő férjemtől, és ez megőrjít.
- Nyugodj meg kérlek. Ne legyél ideges. - furán néztem anyura, nem értettem miért mondja ezt. Aztán gondolatmenetem közepette rájöttem, mi vagyis ki miatt mondta.
- Mit keresel itt? - kérdeztem.
- Jöttem, hogy végig nézzem, ahogy a kishúgom férjhez megy. - lépett oda hozzánk Amanda, és megölelte anyát.
Dühösen néztem anyára, biztos voltam benne, hogy ő hívta ide.
- Még mielőtt elharapnád anyánk torkát nem, nem ő volt, aki szólt.
- Hanem? - kérdeztem, majd Amanda érdekesen nézett rám, amolyan, tudod te.. - Harry? Mi a..?
- Vele bokszold le. - tárta szét a karját. - De nézd Sarah, ha már itt vagyok elmondom amit már el kellett volna. Gondolkodtam sokat, és rájöttem, hogy hülye voltam. Egyáltalán nem te tehetsz arról, ami apuval történt. Hülye voltam és feldúlt és szomorú. A legrosszabb trió. De a húgom vagy és itt kell lennem. Vigyáznom kell rád. Meg tudsz bocsájtani?
Lehet csak a hormonok miatt, de az is lehet, hogy a testvéri szeretet miatt, de elsírtam magam, odaléptem és megöleltem nővéremet.
- Én is sajnálok mindent. Kicsi vagyok és terhes. - mondtam nevetve, mire ők ketten is nevettek.
- Úgy örülök, hogy kibékültetek. - ölelt át minket anya.
- Én is. - mondta Am. - Hugi, megengeded, hogy én kísérjelek oda Harry-hez?
Anyára néztem. - Mit mondasz?
- Én csak örülnék neki. - mosolygott, majd átadott, én pedig Amandába karoltam.
- Mehetünk? - kérdezte. - Még megszökhetünk.
- Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos Am.
Ahogy ezt kimondtam, az ajtó kitárult, és felcsendült a zene.

~ Harry ~

Nyílik az ajtó. Leendő anyósom belép gyorsan és helyre megy. Csak nem? Elindul a zene. Sarah-t pedig Amanda vezeti kézen fogva. Hatalmas kövek gördülnek le a szívemről. Hát nem nyírták ki egymást, és ez jó. Tekintetemet végre teljesen menyasszonyomra szegezhetem, és a lélegzetem is elakad. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű?!? Ahogy ott sétál, a hófehér ruhájában, arcát fátyol fedi, gömbölyödő pocakja pedig már tökéletesen  látszik a testére simuló anyagban. Nem tudok se szólni, se pislogni. Úgy érzem magam, mint egy szerelmes tini. A szívem kiugrik a helyéről, annyira szerelmes vagyok a nőbe, aki ebben a pillanatban ér oda hozzám. Amanda megöleli, puszit ad neki, majd felém nyújtja az apró kart.
- Vigyázz rá.
- Az életemnél is jobban. - mondtam mosolyogva, majd felsegítettem Sarah-t magam mellé. Szemei pajkosan csillognak a fátyol alól, végig mér és beharapja alsó ajkát. Oh, jaj. Felemelem a finom anyagot, amely a gyönyörű arcot rejti, és még szélesebben elmosolyodom.
- Gyönyörű vagy kicsim. - mondom neki és egy apró csókot adok neki.
- Te is manó. - mondta remegő hangon. Izgul. Jó mert én is. A pap felé fordulunk, aki el is kezdi a szöveget. Nem tudok figyelni rendesen, annyira izgulok. De ugyanakkor boldog is vagyok. Boldogabb, mint valaha. Arra figyelek fel, hogy a pap a nevemet mondja.
- Harry kérlek, mondd el a fogadalmad.
Lux mosolyogva felém tartja a párnát, amin a gyűrűk vannak. Elveszem a kisebbet, a törékeny kezet a kezembe veszem, és Sarah szemébe nézek.
A sok szó helyett egy dolgot teszek, fogadom, hogy hozzád hűséges leszek. - kezdtem. - Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválasztana minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz. Fogadom: segítek, hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád, és lesz elegendő türelmem. Hogy beszélek, amikor azt kell, és hallgatok veled, amikor nem. Hogy a szíved melegében élek, és az lesz az otthonom. - a szeme megtellik könnyel, és csak remélni tudom, hogy örömében sír.
- Sarah, elfogadod az előtted álló férfit férjedül?
- Igen. - halkan, de annál határozottabban cseng hangja. Az ujjára húzom a gyűrűt, ő pedig mosolyog. A szívem kiugrik a helyéről. Elveszi az árván maradt gyűrűt, majd megfogja a kezem és beszélni kezd.
- Nehéz lesz felülmúlni ezt, de megpróbálom. - mosolygott. - Ígérem neked, hogy mindig a tiéd lesz a legjobb részem, amit csak adhatok. Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Én a szív embere vagyok. Neked köszönhetem, hogy még mindig életben vagyok, és hogy anya leszek. A gyermekünk anyja. Egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom is egyben. A szívem érted dobog, és ezen a napon egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam, melletted leszek, történjék bármi.
- Harry, elfogadod az előtted álló nőt feleségedül?
- Igen. - mondtam ki a lehető legnagyobb határozottsággal. Sarah az ujjamra húzta a gyűrűt, és életemben nem láttam még ilyen szélesen mosolyogni.
- Akkor csókold meg a menyasszonyod! - több se kellett nekem, szót fogadtam. Gyengéden közelebb húztam egyik kezemmel a csípőjénél fogva, másikkal pedig az arcát simogattam. Végre, a feleségem, hivatalosan is egymáshoz tartozunk.

~ Sarah ~ 

A szertartásnak vége, átöltöztem mert kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Amióta kiléptünk a templomból Harry kezét szorongatom és a gyűrűinket néztem. Még nem fogtam fel teljesen, de igen, végre megtörtént. Mrs. Styles lettem.

A vacsora szerencsére gyorsan lement, a keringőnk nagy sikert aratott. Mindenki jól érezte magát, mosolygott és boldog volt. Örültem mindenkinek. Örültem magamnak, örültem Harry-nek, és örültem, hogy Amandával is kibékültem. Hiányzott már.
Harry épp Lux-al táncolt, mikor anya leült mellém.
- Hogy vagy Prücsök?
- Felettébb boldogan. - mondtam mosolyogva. - De azért kicsit fáradtan is.
- Elhiszem. Engem se kell majd altatni. De örülök nektek nagyon. Most már legalább mindkét gyermekem jó helyen van, megnyugodhatok. Sok boldogságot kicsim.
- Köszönöm anya. - öleltem meg szorosan. Ekkor Lux rohant oda, hogy anyát elrángassa és megmutasson neki valami békát, mit talált.
- Milyen békát talált? - kérdeztem Harry-t.
- Egy süti az. - felelte nevetve. - Mi az kicsim, elfáradtál?
- Kicsit igen.
- Jaj alig tudod nyitva tartani a szemeidet. Nemsokára hazamegyünk, rendben?
- Rendben életem. - mosolyogtam rá és adtam egy csókot ajkaira.

Éjfél is elmúlt már, amikor az utolsó vendégek is hazaindultak. Dan elvállalta, hogy lesz a sofőrünk, így Harry ihatott picit. Engem nem enged vezetni. Harry felemelt mivel az álmosságtól már menni sem tudtam, és betett a hátsó ülésre. A hazafele vezető úton szinte álom és valóság között lebegtem, nem igazán fogtam fel mi van körülöttem. Amikor Dan megállt a ház előtt, még egyszer gratuláltak, Harry kiszállt, kiemelt és bevitt a házba. Az előszobában levette rólam a cipőt, majd felvitt a hálószobánkba. Ott levette rólam a ruhát és rám adta az egyik pólóját. A legjobb pizsi. Befeküdt az ágyba én pedig a mellkasához bújtam.
- Aludj nyugodtan kicsim, holnap úgyis csak délután megy a gép Malibura. - nyomott puszit a fejemre.
- Rendben életem. Szerintem indulás előtt fogok felébredni. - nevettem fel, majd ásítottam egy nagyot.
- A lényeg, hogy pihend ki magad, és legyél jól te is meg a pici is. - simította meg a hasam. - Tényleg..
- Mi az? - Harry felült és a hasamhoz fordult.
- Halihó pocaklakó, itt apa. Most már hivatalosan is. - vigyorgott. - Hogy bírtad az estét? Biztosan jól mert az én fiam vagy. Vagy lányom. Jó éjszakát neked is, kis csöppség. Mindig vigyázok majd rád is, és anyukádra is. - mondta, majd két apró puszit adott a pocakomra, aztán visszafeküdt mellém.
- Szeretlek Harry. - mondtam félálomban. Éreztem, ahogy elmosolyodik, majd a fejemet kezdte simogatni.
- Én is szeretlek, kicsi feleségem.
Elmosolyodtam, aztán percekkel később a simogatás, és Harry szívének dobogására elaludtam. Hazaértem.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, remélem tetszett! És azt is remélem, hogy hoztam az elvárt minőséget.
Tényleg sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, megértem ha már nem vagytok itt.
Ha itt vagy, és elolvastad, kérlek kommentelj valamit.
Köszönöm, hamarosan jövök.

All the fucking love, M 💕

2017. augusztus 17., csütörtök

Döntsünk közösen...

Sziasztok lelkeim💕

Igen, élek. És igen, megint egy mesélős bejegyzéssel jövök és nagyon sajnálom. :(

Tudom hogy nagyon haragszotok rám, de iszonyatosan sűrű és nehéz nyaram volt, folyton dolgoztam orvoshoz jártam és miegyebek.
Észrevettétek, hogy egy ideje megint csak ígérgetem a fejezeteket... Nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt időszakban, hogy mi legyen a blog sorsa.

Az a helyzet, hogy idő hiányában, már nem tudom úgy vezetni a blogot, mint régen. Időm kevés, és ha van is egy kicsi, azt alvással töltöm általában, a kezeim betegek és nem mindig sikerül a rendes koordinálásuk, így az gépelés is nehezemre esett néha.
Nehéz évek előtt állok a továbbtanulás szempontjából (egyetem és társai) ami mellett nem hinném, hogy határidő mellett el tudnám vezetni a blogot.
Rengeteg olvasót elveszítettem, amit tudom hogy magamnak köszönhetek, és nagyon sajnálom ezt. Folyton csak ígérgettem nektek a fejezeteket, meg hogy "hétvégén hozom" vagy "jövőhéten jövök" stb. És ez így nincsen rendjén. Tele van a padlás ígéretekkel, és én meg csak folyton csalódást okozok nektek. És ezt nem szeretem. :(

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen... Első döntésem az volt, hogy abba hagyom az írást. Nehéz volt meghozni, mert sosem akartam ezt. Aztán tovább gondolkodtam és végül is, miért is ne vonhatnálak be titeket a döntésbe?

Szóval a kérdésem az lenne hozzátok lelkeim:
 Mi legyen a blog sorsa?

Két variáció van.
Az első az, hogy végleg, teljesen és visszavonhatatlanul abba hagyom a blogot illetve annak írását.

A második: folytatom az írás, de valahogy úgy, hogy nem ígérek be nektek időpontot, hogy mikor hozom. Mindig ígértem, és sosem sült el jól. Szóval ha ezt választjátok, akkor lesznek fejezetek, bizonyos időközönként, néha kisebb, néha nagyobb időközökkel.

Úgy gondolom, hogy ezek után az az igazi fair dolog, ha bevonlak titeket a döntésbe. Szóval drágáim, kérlek benneteket, hogy komiban írjátok meg, ti mit szeretnétek.
Oldalt pedig tudtok szavazni ugyanebben a témában.

Mindent nagyon köszönök nektek, és nagyon sajnálom hogy így alakult. Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok velem (ha vagytok még), ha pedig már nem követsz, de régen olvastál és most idetévedtél, nagyon sajnálom. :(

Nagyon szeretlek benneteket, hiányoztok, de rátok bízom a vélemény alakítást és egyebeket. Szavazzatok, írjatok.

Vigyázzatok magatokra, élvezzétek ki a maradék nyarat!

All the love M

2017. június 25., vasárnap

Rest in peace...

Lelkek!
A mai napon rendhagyó bejegyzést hozok...

Bizonyára sokan értesültetek már arról, hogy Harry nevelőapja Robin nemrégiben elhunyt😞
Szeretnék egy rövidke bejegyzésben megemlékezni róla, hiszen fontos volt Harrynek.

Egy kis ismertető, ha esetleg nem tudnád, ki volt Robin:
Amikor Harry 7 éves volt szülei, Anne és Des elváltak. Nem sokkal később Anne megismerkedett Robinnal, 2013-ban össze is házasodtak.
Robin, mind amellett, hogy szerető nevelőapja volt Harrynek és Gemmának, segítő férje Annenek, és egy humoros, mindig pozitív ember volt még akkor is, amikor a hosszadalmas csatát vívta a gyilkos kórral, a rákkal.😕
Sajnos, ezt a csatát 2017.június.20-án elvesztette...

 Így a mai napon a fejezet elmarad, a történet folytatása holnap este kerül fel a blogra.

 Képtalálat a következőre: „robin twist and harry styles”
Nyugodj békében Robin!🙏💔 


#WearehereforyouHarry
 

2017. június 11., vasárnap

II./16.fejezet: Visszaszámlálás

Sziasztok lelkek ❤
Ismét itt vagyok egy újabb fejezettel.
Nagyon szépen köszönöm az előző fejezethez érkezett hozzászólásokat Sophie-nak, Lottinak (mind a kettőt xd) és Nikinek. :D
A fejezet alján majd ismét kikérem valamiről a véleményeteket, de addig is jó olvasást ;)


Képtalálat a következőre: „harry styles”
16.Búcsúk
~Galway Girl~ 



~ Harry ~


Elég sok időbe tellett, mire a lányok visszaértek a ruhapróbáról. Vagy ruhanézésről. Vagy a fene se tudja mit csináltak a ruhával. Nem kaptam hívást, hogy menjek értük, sem pedig sms-t, és már kezdtem aggódni, hogy nem-e valami baj történhetett Sarrie-vel. Vagy akármelyikükkel. Már éppen hívtam volna a menyasszonyomat, amikor nyílt a bejárati ajtó és besétált rajta életem értelme hatalmas mosollyal az arcán, mögötte pedig sorban a többiek. Sorban, kivéve Luxot, mert ő előrerohant és a nyakamba ugrott.
- Szia picilány. - üdvözöltem. - A mindenit, te nőttél?
- Nem Harry bácsi, nem nőttem. - mondta, majd arckifejezése teljesen komollyá változott. - Csupán kezded elveszíteni a kondis formád.
Mindenkiből kitört a nevetés a "kondis formám" miatt, na meg persze az arckifejezés miatt, amit abban a pillanatban az arcomon viseltem. De alig pár pillanattal később már én is nevettem.
- Jaj te. - mondtam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. - Kösse föl az a pasi a gatyáját, aki majd téged elvesz. - mondtam nevetve.
- Tessék fiam, egy kislány is megmondja, hogy elhanyagolod mostanság a sportos alkatodat. - szólt közbe nevetve anyám.
- Jaj anyu, csak 3 hete nem voltam edzőteremben, de néha hajnalban elmegyek futni. Nem tehetek róla, hogy kevés az időm az album utolsó munkálatai miatt, plusz az esküvőt is szervezni kell. De nyugi, nem leszek pocakos papa, járni fogok kondizni. - mondtam nevetve. - Sőt ami azt illeti, talán már ma este leszaladok, ha valaki marad itt Sarah-val.
- Ma mindannyian itt leszünk. - mondta Gemma. - Szóval sicc. - Gyilkos, de ugyanakkor hálás tekintettel néztem nővéremre. Állandóan csak zavarna.
- Nekem pocakos papként is a tökéletes vagy. - mondta Sarrie, miközben odajött és hozzám bújt.
- Igen? - kérdeztem, mire aprót bólintott. - Jó tudni. - nevettem fel, majd megcsókoltam. - Majd ha ötven éves leszek, és hatalmas sörhasam lesz, meg borostám, akkor is ezt mondod majd?
Sarrie nevetve bújt hozzám, én az államat a fejét pihentettem, majd így szólt:
- Ezt természetes életem. A sörhas jó, mert lesz párnám ha kiráncigálod alólam éjszaka. - nevetett. - A borosta pedig szexi. 
- Mi az picim, most már nem baj ha szúrok néha? - kérdeztem.
- Sose volt baj. De mivel eddig a legnagyobb boyband énekese voltál, kellett a kisfiús arc, ami persze neked 2013 óta nincs, de ez részletkérdés. Most viszont már szóló énekes vagy, és nem mellesleg pár nap és a férjem leszel. Szóval nem bánom a borostát.
- Ennek örülök, ugyanis utálok borotválkozni.
- Tudom. - mondta nevetve.

Idő közben anyáink eltűntek a konyhába, és felajánlották, hogy majd ők csinálnak vacsit, Gemma és Lou már azt beszélték a nappaliban, hogy Lou milyen sminket és hajat csinál majd Gemnek. Sarrie, Lux és én pedig kiültünk a kertbe, Lux a füvön hempergett, mert azt játszotta, hogy kutya. Sarrie és én pedig nevetve néztük a verandáról.
- Sikerült ruhát találni? - kérdeztem.
- Ó igen. - derült fel. - És olyan szép.
- Úgy fog kinézni, mint egy királynő. - kiabálta Lux a fűből.
- Mindig is úgy nézett ki. - kiabáltam vissza, mire csak egy mosolyt kaptunk válaszként.
- Igazából Lux találta a ruhát. Aztán felpróbáltam, anyáink meg elsírták magukat. Ennek következtében én is. Szóval jó volt. - mosolygott. - Alicet pedig felhívtuk, és videochatbe megmutattam magam a ruhában. Ő is bőgött.
- Jól vannak?
- Aha. Éppen valahol Amerikában voltak, és bármily meglepő, ettek. Niall teli szájjal köszönt bele a telefonba. Aztán sajnálkoztak, hogy nem tudott itt lenni a ruha próbán, de mondtam hogy semmi baj, az esküvő a lényegesebb.
- Hát végül is, látta a ruhát, és gondolom rábólintott, szóval ez a lényeg. - mosolyodtam el.
- Úgy várom már azt a napot. - mosolyodott el a lehető legszélesebben.
- Én is kicsim. - adtam puszit a fejére. - Nem is tudod mennyire. Az után a nap után pedig azt fogom várni, amikor majd a pici trónörökös megszületik.
- De hát az még jócskán odébb van. - nevetett.
- Tudom. - öleltem magamhoz. - De már piszkosul várom.

- Vacsira én nem sokat eszek. Max egy kis salátát, mert úgy döntöttem lenézek a terembe. - mondtam, miközben a lányok terítettek.
- Jaj fiam nem azért mondtam azt délután, hogy most azonnal lekergesselek. Csak vicceltem tudod. - szabadkozott anyám.
- Tudom, de most van kedvem. Meg időm. És Sarrie miatt se kell annyira aggódnom, mert nem lesz egyedül. Szóval pofátlan leszek és megragadom az alkalmat. - mondtam nevetve.

Vacsi után egy csókot adtam várandós menyasszonyomnak, majd egy 'hello' kíséretében távoztam. Mostanában tényleg kicsit elhanyagoltam magamat, de nem tehetek róla, fel vagyok pörögve. Ez az egész esküvő-album-apaság trió iszonyatosan leszívja az energiámat, ugyanakkor olyan lendületet ad, hogy csak nap végén, az ágyban fekve jövök rá mennyire fáradt vagyok. De egyiket sem bánom. Az album egy új kezdet az életemben, az esküvő pedig életem egyik legjobb dolga, hiszen végre elveszem azt a lányt, akit mindennél jobban szeretek. És az apaság. A másik új kezdet. És a legeslegjobb ajándék, amit Sarahtól kaphatok. Komolyan az életem kezd 180 fokos fordulatot venni, de szerencsére jó értelemben. És már alig várom, hogy megszülessen a fiam. Vagy a lányom. Igazából mindegy, csak egészséges legyen.


~ Sarah ~


- Csajos esteee!! - kiáltotta Gemma amint Harry kilépett az ajtón. Szinte biztos voltam abban, hogy ő is hallotta, és vártam, hogy visszajön, de nem jött. Az a helyzet, hogy mióta terhes vagyok, azóta érzékenyebb vagyok. A ruhapróbán is elsírtam magam, és Harry még csak alig tette ki a lábát a házból, máris nagyon hiányzik. Te jó ég ez így fog menni 9 hónapon keresztül. Ijáj Harry, készülj fel...
- Na amondó vagyok, hogy igyunk valamit. - szólt közbe Lou. - Sarah, merre vannak az italok?
- Italok, milyen szépen fogalmaztál. - nevettem el magam. - Ott van baileys a szekrény alsó részében. Pohár is van ott.
- Sarah szívem, Lou úgy értette merre találunk piát és nem itókát Luxnak. - szólt közbe Gemma.
- Hát van még whiskey meg egy kis vodka a kulcsos szekrényben. - mondtam.
-Áhhá, szóval a jó piákat már elzárjátok? - mondta Gem miközben a szekrényhez sétált és kinyitotta. - Bölcs döntés.
- Te baileyst adnál Luxnak? - szólt közbe Anne. - Lányom, az isten óvja, ha lesz gyereked.
- Jól van na, tudjátok hogy csak vicceltem. Ennyire azért nem vagyok hülye. - mondta és elővett öt poharat.
- Hacsak tényleg nem akarod megkínálni Luxot akkor eggyel kevesebb pohár kell.
- Miért? - kérdezte.
- Mert én nem iszom. - mutattam a kerekedő pocakomra.
- Jah tényleg, de hülye vagyok. - csapott a homlokára. - Hát bocsi, de akkor egyetlen józanként kell majd elviselned minket. 
- Hát azért Luxot csak nem itatod le. - mondtam.
- Akkor ketten.
- Én sem fogok inni. - mondta anyu.
- Na neeem,igyál csak nyugodtan. - mondtam. - Nem kell szolidaritást vállalni velem. Tényleg.
- Na jó. - nevetett fel. Nem kellett sokáig győzködni anyámat. De nem hibáztatom érte, épp eleget bántotta már az élet.
- Hát akkor, egészségünkre! - mondta fennhangon Anne, majd koccintottak a kispohárba kitöltött vodkával. Lux és én a whiskeys poharakból almalevet ittunk, így a feelingje, hát gyakorlatilag megvolt.

Nem tudom pontosan, hogy mikor csapott át az iszogatós-csajos este őrült bulivá de az biztos, hogy észrevétlenül történt mindez. Úgy a kezdetektől számított húsz perc múlva Gem bekapcsolta a hi-fit, amiben Harry egyik Rolling Stones CD-je volt éppen, így arra táncoltak. Mit ne mondjak érdekes volt. Én szerintem már csak a látványtól berúgtam, attól temérdek piának a látványától amit ezek négyen benyeltek. Szép nőies volt a társaság. Azt sem tudom, hogy az mikor történt, hogy megitták az összes whiskeyt, majd a vodkát itták. A whiskeys pohárból. A pohár tele volt töltve. Hát, az biztos, hogy én már kidőltem volna ennyi alkoholtól. De Anne-ből nem néztem ki, hogy ennyire bírja.
Viszont azt láttam, hogy Lux mindjárt elalszik mellettem a kanapén, úgyhogy amíg még ébren volt kézen fogtam, és felvittem az emeletre az egyik szobába. Mivel az anyja nem volt éppen olyan állapotban, hogy elaltassa, így én tettem meg, szerencsére nem volt baj és hamar elaludt.
Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, hogy fel ne ébresszem, majd lementem a még mindig tomboló négyeshez.
- Sosem fáradtok el? - kérdeztem nevetve.
- Ha buliról van szó... - kezdte Gemma. Alkoholtól kipirosodott arcán látszott, hogy koncentrál. - SOSEEE!!!
- Ssssh! Mondtam hogy csendesebben mert Lux alszik odafent. - Gemma ijedten a szája elé emelte a kezét és ott tartotta, hogy ne szólaljon meg. Ez teljesen hülye.
Na lássuk csak, milyen a terep. A nappali úgy néz ki, mint egy második világháborús front. A whiskey elfogyott. Lassan a vodkának és vége, végre. A CD a végéhez közeledik, és az idő is lassan tízóra fele jár. Csak tudnám hol van Harry. Remélem nincs baj.

Jó fél órámba tellett, mire mind a négyüket ágyba tudtam zavarni, le is fáradtam rendesen. Anne és anyu viszonylag könnyű esetek voltak, elég volt egyszer felemelnem a hangom, és már is lépkedtek fel a lépcsőn síri csendben egy-egy szoba felé. Vicces volt nézni, ahogy kapaszkodnak a korlátba.
Na de a másik kettő...az maga volt a harmadik világháború. Lou közölte, hogy mivel idősebb és érettebb, így én nem mondom meg neki, hogy mit csináljon. Márpedig de. Még mielőtt a második szóváltásunk előtt is elviharzott volna megragadtam erősen a karját, felhúztam a lépcsőn, belöktem az első szobába ami üres volt és a kulccsal rázártam az ajtót. Majd ha már hallom, hogy lenyugodott, akkor kinyitom, hogyha esetleg éjjel baj lenne, megtalálja a mosdót. Gem pedig, nos őt kergetnem kellett. Úgy gondolta vicces, ha végig szalad a ház alsó szintjén, plusz végig csúszik a konyha padlón. Nem értem mire volt jó, de nagy nehezen, őt is elvezettem egy szobába. Leültettem az ágyra, és levettem róla a cipőjét meg a farmerját, de a zokniját nem engedte.
- Jaaaaj Sarrieee, én úúúgy szeretleek!!! - mondta már-már túl erősen artikulálva.
- Én is Gem. De még jobban szeretnélek ha csendben maradnál és aludnál. - mondtam miközben betakartam.
- Úúúgy lesz! - kacsintott rám. Fáradt voltam, de nevettem a helyzeten, mert abszurd volt.
- Jó éjt Gemma. - de ő már nem figyelt, mert amilyen hamar bepiált, olyan hamar el is aludt.
 Halkan csuktam be magam mögött az ajtót, majd Lou ajtajához lopóztam. Bentről halk szuszogás hallatszott, szóval kizártam az ajtót és résnyire nyitva is hagytam neki. Belopóztam a szobánkba, majd egy gyors fürdés után bevackoltam magam az ágyba, és reménykedtem abban, hogy Harrynek semmi baja.


~ Harry ~

 Egy teljes órája ülök ebben a nyamvadt dugóban és a sor alig halad. A telefonom lemerült, tehát nem tudok hazaszólni, hogy jól vagyok, csak szar van az utakon. Szívem szerint itt hagynám a kocsit és hazarohannék. Jól esett az edzés, de le is fárasztott rendesen. Plusz még aggódtam, hogy otthon minden rendben legyen. Késő van már és a legnagyobb vágyam az, hogy otthon legyen a puha ágyban, Sarah a mellkasomon pihentesse a fejét és az apró kezét és így aludjunk.
- Menjünk mááár! - csapkodtam a kormányt. Mintha csak erre várt volna, a sor elindult, és a dugó lassan eloszlott. - Ó! Ezt előbb is mondhattad volna Harry.
Húsz perc múlva leparkoltam a ház előtt. Még az autóm fényénél kikerestem a megfelelő kulcsokat, hogy könnyebben betaláljak a házba.
Csendesen csuktam be az ajtót és zártam be magam után. A táskámat ledobtam az előszobába, nincs kedvem kipakolni, majd reggel. Lerúgtam a cipőmet és célba vettem az emeletet.
- Mi a fasz?!? - hagyta el a számat, amint beléptem a nappaliba. Nappali pff, inkább háborús övezet. Mit csináltak ezek a nők? Felmentem a lépcsőn, majd be a szobánkba. Sarrie ott feküdt az ágyban, félig ébren, félig álmodva. Érkezésemre szemei kipattantak, és felült az ágyban.
- Szia kicsim. - mondtam, és megcsókoltam.
- Szia. - suttogta.
- Ne haragudj, hogy csak most jöttem, de dugóba kerültem hazafele. A mobilom meg lemerült, szóval nem tudtalak elérni. Sajnálom.
- Semmi gond. - mondta és megpuszilt. - Örülök hogy hazaértél.
- Hát én is. Mi történt a nappaliban? - kérdeztem.
- Gemma, Lou és anyáink bulit tartottak, aminek az én dobhártyám, egy fél üveg whiskey és egy egész üveg vodka látta kárát. Ja meg egy doboz almalé, amit Lux és én megittunk.
- Uh, ne haragudj hogy nem voltam itthon. - mondtam sajnálkozva. Mivel a teremben lezuhanyoztam, így csak le kellett dobnom magamról a ruhát, és máris Sarah mellett lehettem. Lefeküdtem a hátamra, ő pedig ahogy szokta, a mellkasomra feküdt. Így a tökéletes.
- Semmi gond, egy fél óra alatt ágyba dugtam mindenkit. - kuncogta el magát. Lassan simogatni kezdtem a fejét, minden este így altatom el és hát, be szokott válni. - Alig pár nap és hivatalosan is férj és feleség leszünk.
- Bizony ám, leendő Mrs.Styles. - mondtam mosolyogva. - Kezdhetjük a  visszaszámlálást.
- Pontosan. - mondta álmos hangon. Tudtam jól, hogy mindjárt elalszik, így adtam egy puszit a feje tetejére.
- Jó éjszakát kincsem.
- Szeretlek. - mondta még, szinte már álmában.
- Én is szeretlek Sarah. - suttogtam a hajába. - Mindennél jobban szeretlek, kicsi kincsem. 

-------------------------------------------------------------------------------
Hát, remélem tetszett nektek! :D
Írjátok meg kommentben, hogy elnyerte-e a tetszéseteket a fejezet. ;)
Kitartást mindenkinek a sulihoz, két hét múlva jövök <3

All the love M

Ui.:Mivel legutóbb nem igazán kaptam rá visszajelzést, így ismét felteszem a kérdést.
Mit szólnátok egy Kérdezz-Felelekhez itt a blogon? Ti írtok nekem kérdéseket, én pedig válaszolok rá. Benne vagytok?

2017. május 28., vasárnap

II./15.fejezet: Mint egy királynő

Sziasztok lelkek❤

Megjötteeem xd Na jó ez fura volt..
Szóval itt is lenne, ahogy ígértem, a hónapok óta várt különkiadás :D
A fejezet alján még egy hosszabb részben valamiket el szeretnék majd mondani Nektek, de előbb jó olvasást a fejezethez! 💋



Fotó 
 15.Mint egy királynő


 ~ Sarah ~  

- Készen vagy életem? - jött be a szobaajtón Harry.
- Igen, azt hiszem mindent bepakoltam. - mosolyogtam rá, majd magamhoz vettem a táskámat és az utazótáska felé léptem, de Harry megállított.
- Majd én viszem! Ne emelj semmit, nehogy bajotok legyen. - mondta, majd felkapta a táskát és egy puszit adott a számra. - Azt nem élném túl.
- Semmi baj nem lesz, ha felemelek egy kis súlyú akármit életem, de oké.
- Nem szeretnék erről vitát nyitni. - nézett rám smaragdzöld kiskutya tekintetével.
- Én se. - karjánál fogva megállítottam, mire rám nézett én pedig megcsókoltam. Egy másodperc sem telt el, mire éreztem, hogy viszonozza. Ledobta maga mellé az utazó táskát, és egészen finoman a falnak nyomott. Mély, férfias morgás hagyta el a száját mielőtt elhúzódott volna tőlem.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi. - mondta, majd puszit adott a homlokomra. - Csak meg kell szoknom, hogy innentől kezdve kb. 9 hónapig semmi hancúrozás. - biggyesztette le tökéletes ajkait.
- Hogy fogod kibírni? - cukkoltam.
- Ahj ne is mondd, máris elvonási tüneteim vannak. - mondta, mire hangosan felnevettem. - Ó és ezt te még viccesnek is találod? Na várj csak, 9 hónapig gyűjtöm az ilyen szenyaságaidat aztán ha megszületett a trónörökös, rád zúdítom az egészet.
- Már alig várom. - mondtam, és ismét megcsókoltam.
- Hm... már nem azért...hogy...zavarna...a dolog...de...mennyi az idő?
- Ó basszus! Le fogjuk késni a gépet! - szakadt fel belőlem.
- Nem fogjuk. Kiviszem a csomagokat, elhozod a tárcám és bezársz?
- Ahha. - mondtam Harry hátának, majd felkaptam a tárcáját az előszobában lévő cipős polcról, majd bezártam az ajtót és rekordsebességgel vágtattam a kocsihoz. - Mehetünk. - vigyorogtam rá, mire ő elnevette magát és elindította a kocsit.


~ Harry ~


- Elhitted volna, hogy elérjük? - kérdezte Sarrie.
- Őszintén? - kérdeztem vissza. - Nem. - nevettem el magam, majd leültem Sarah mellé. A gép lassan felszáll, szóval a biztonsági övet is becsatoltam és megfogtam Sarrie kezét.
- Hát én sem. - mondta. - De a lényeg, hogy elértük. Nem nézünk valami filmet, ameddig tart az út?
- Nézhetünk. Mire gondoltál?
- Igazából semmire, csak gondoltam felvetem az ötletet. - mondta vigyorogva.
- Ja hogy úgy! Hát Bébi, mit szólnál a Jump Street-hez?
- Tökéletes. - mosolygott. Elővettem a telefonomat, rákerestem a filmre, és amíg töltött, a fülesem után kutattam.
- Eh...Bébi nincs itt véletlen a fülesed? - kérdeztem, miután nem találtam.
- De, egészen véletlenül. - mondta, majd előkotorta a táskájából és a kezembe adta.
- Istennő vagy. - adtam puszit az arcára.
- Hát, sokan mondták már.
- Ó tényleg? Jó tudni, hogy vannak vetélytársak. - mondtam, majd a füles felét odaadtam Sarrienek.
- Életem, a te nyomodba senki nem érhet. - adott puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.



- Uramisten Harry ez....ez olyan kurva szép, hogy meghalok mindjárt! - szakadt fel menyasszonyomból újra és újra az elmúlt fél órában ez a mondat. Amióta megérkeztünk ide az új házhoz, azóta be nem áll a szája, és csak dicséri a házat és engem, felváltva.
- Hát azért a meghalást hanyagoljuk. - karoltam át, államat a fején pihentettem.
- Gyönyörű ez az egész.
- Az egyetlen gyönyörűség itt te vagy. - mondtam, mire felém fordult, könnyes szemekkel. - Hé mi a baj kincsem?
- Semmi csak...olyan boldog vagyok. - mondta és közelebb bújt hozzám. - Itt ez a csodaszép lakás, gyerekünk lesz, alig két hét és esküvő és mindezt apu már nem láthatja.
- Biztos vagyok benne, hogy lát föntről, mosolyog és büszke rád, amiért nem hagytad magad és tovább léptél. - pusziltam meg a feje tetejét.
- Nélküled nem ment volna. - mondta, majd felém fordította a fejét, így meg tudtam csókolni.
- Na gyere, nézd meg a legjobb szobát. - fogtam kézen és vezettem fel az emeletre.
- A hálóra gondolsz? - kérdezte pajkosan mosolyogva.
- Honnan tudtad hogy erre gondolok? - nevettem el magam.
- Na vajon honnan. - forgatta meg a szemeit. - Szerinted az a legjobb hely, ahol együtt vagyunk.
- Miért szerinted nem?
- Én minden pillanatát élvezem a veled töltött időnek, legyen az bárhol, bármilyen körülmények között. - ez volt az a pillanat, amikor visszafordultam Sarriehez és olyan szorosan megöleltem, ami még egészséges volt és nem ártottam vele a picinek.
- Én is élvezem a veled töltött perceket, napról napra egyre jobban. - adtam puszit a homlokára. Újra kézen fogtam és megtettük a maradék távot, ami a hálószobáig maradt, majd amikor odaértünk az ajtó elé, Sarrie mögé léptem és kezemmel eltakartam a szemét. - Ne less. - mondtam, majd kitártam az ajtót, egy picikét beljebb tessékeltem, majd elvettem a kezem az arca elől.
- Úristen! Ez...ez gyönyörű. - hüledezett, majd lassan odasétált az ablakhoz.
- Tetszik?
- Hogy tetszik-e? Harry minden álmom ez volt, hogy ilyen panorámával élhessek! Ez valami hihetetlenül csodaszép. Ez...nem találok olyan szavakat, amikkel kellőképpen leírhatnám azt, hogy mit is érzek most pontosan. - pillanatok alatt szüntette meg a kettőnk között lévő távolságot, majd egy olyan csókban forrtak össze ajkaink, amilyet még egyikőnk sem tapasztalt. Mert ez nem csak egy szimpla csók volt. Ez a csók azokat a szavakat szimbolizálta, amelyeket nem tudunk kimondani, de szükségét érezzük annak, hogy tudassuk őket a másikkal.


*Egy héttel később, Londonban*

~ Sarah ~

- Biztos, hogy ezzel a vonattal jött?
- Biztos. - mondtam. - Legalábbis ezt mondta. Életem te magasabb vagy jobban látod, hogy jön-e vagy sem.
- Hát igen magasabb vagyok de attól még ugyanúgy nem látom. - mondta Harry nevetve.
- Kit kerestek gyerekek? - Harryvel egyszerre fordultunk a hang irányába.
- Anya! - kiáltottam fel, és szaladtam oda hozzá, hogy megöleljem. - Úgy hiányoztál.
- Ti is nekem. - puszilta meg a fejemet.
- De melyik vonattal jöttél?
- Hát azzal amelyiket mondtam. A 13.10-es Londoni járattal.
- Lucy, én igazán nem akarok kötözködni, de az a vonat tíz perce beért, és erre a vágányra. - mutatott Harry a háta mögé. - Szóval vagy nagy kerülőt tettél és úgy kerültél mögénk, vagy nem ezzel a vonattal jöttél.
- Hát...akkor lehetséges, hogy nem arra szálltam, amire a jegyem szólt. - nevetett fel kínosan.
- Mindegy is, csak az a lényeg, hogy itt vagy. - öleltem meg újra.
- Na most már engedj oda engem is. - jött oda Harry, hogy megölelje anyut.
- Mikor jönnek Gemmáék? - kérdezte anyu, miután megölelte Harryt.
- Holnap reggel. - felelte vőlegényem. - Lounak csak akkor jó, mert Lux is jön és este már nem akar utazni vele, anyuék meg azt mondták, hogy akkor egyszerre jönnek.
- Á értem. Na és mi újság? Várjátok már a nagy napot?
- Az nem kifejezés! - karolt át Harry, miközben másik kezével anyu bőröndjét húzta utánunk. - Már teljesen be vagyok sózva meg borsozva.
- És neked lányom van elképzelésed ruha ügyileg? Nem szeretném ha itt most felvázolnád Harry előtt, csak annyit, hogy van elképzelésed vagy nincs?
- Hát...van. - mondtam miközben anyura mosolyogtam. A szemem sarkából láttam, hogy Harry figyel engem. - De nem mondom meg milyen.
Ééés ez volt az a pillanat, amikor Harry egy kicsit elszontyolodott. Ezt látva rögtön egy puszit nyomtam az arcára, mire ismét felvidult.
Anya csak mosolyogva nézett minket. Jó látni, hogy jól van. Jó látni, hogy mosolyog. Főleg azután, ami az elmúlt hónapokban történt.
Harry összekulcsolta a kezeit az enyémekkel, és úgy sétáltunk a kocsiig. Berakta anyu bőröndjét a csomagtartóba, majd kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Hölgyeim...
- Hölgyeim? Harry szívem, egyedül vagyok. - nevettem fel.
- A-a. Ott a pocaklakó. - mosolyodott el. - Neki is nyitom az ajtót.
- És te ezt már előre tudod hogy lány lesz? - kérdeztem, miközben beszálltam a kocsiba, majd Harry becsukta az ajtót.
- Csak egy tipp, igazából. - vigyorgott, majd anyunak is kinyitotta az ajtót, aki mosolyogva megköszönte. - De igazából teljesen mindegy, fiú vagy lány, ugyanúgy trónörökös lesz.


- Az a helyzet, hogy elfelejtettem milyen szép ez a ház. - mondta anyu. - És azt is elfelejtettem hol a mosdó, pedig nagyon kell pisilnem, szóval lányom siess anyád segítségére és legyél a GPS-em. - mondta teljesen komoly arccal, mire Harryből kitört a nevetés, persze én is nevettem, de közben próbáltam anyut navigálni kisebb nagyobb sikerrel.
- Életem, felviszed anyu bőröndjét a szobájába?
- Ahham. Te pedig csinálsz nekem egy kávét, ha szépen megkérlek?
- Kérned se kell. - mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt. Pár pillanattal később megjelent anyu a konyhaajtóban.
- Jaaj könnyebb lettem két kilóval. - mondta mire felnevettem.
- Kérsz kávét anyu?
- Igen kérek. - mondta miközben leült a konyhapulthoz. - Van valami vacsora?
- Igen van, még reggel gyorsba főztem milánóit.
Időközben megjelent mögöttem Harry, aki átkarolt és a vállam felett nézte ahogy elkészítem a kávéját, és az én teámat.
- Olyan aranyosak vagytok. És olyan hosszú úton jutottatok el idáig, és persze olyan dolgokon keresztül, amit nem sok kapcsolat bír ki. - mondta anyu. - Örülök, hogy ilyen jól megvagytok. És neked Harry külön hálás vagyok.
- Ó igazán, és miért? - kérdezte imádott vőlegényem érdeklődve.
- Mert mindig ott vagy Sarahnak. És azt hogy mindig, szó szerint értem. Szóval köszönöm.
- Jaj hát nagyon szívesen. - vigyorodott el, és odament anyuhoz hogy megölelje.
- Na és hogy haladsz az albumon munkálataival?
- Nagyon jól. Szinte már-már csak az utolsó simítások vannak, és akkor megmutathatom végre Sarrienek na meg persze anyunak. Meg persze neked is, ha szeretnéd.
- Még jó hogy szeretném! - mosolygott anyu. - Mesélj még.
És Harry belekezdett a mesélésbe, én pedig áhítattal néztem, ahogy a leendő albumáról beszél, miközben vadul gesztikulál és csillog az a smaragd tekintete.


*Másnap reggel*

- Harryyyyyy!!!!!!! - sikította Lux, miközben keresztapja felé szaladt boldogan nevetve. Harry felkapta és csak pörgött a sikítozó gyerekkel. Komolyan azt figyeltem mikor esnek össze.
- Szia picilány! A mindenit mennyit nőttél! - mondta Harry miközben letette Luxot, hogy köszönhessen Anne-nek, Gemmának és Lounak.
Azt beszéltük meg, hogy kijövünk eléjük, Harry hazaviszi a cuccokat, mi pedig egyből megyünk az esküvői ruhámat intézni. A gyors üdvözlés után el is indultunk. Anyu és Anne gyorsan egymásra találtak, míg Gemma, Lou, Lux és én pedig előttük kullogtunk. Személy szerint már iszonyatosan vártam ezt a napot. Mi lesz még az esküvő napján, te jó ég!
- Anya ugye én is felvehetek majd ruhát? - kérdezte Lux csillogó szemekkel.
- Persze kicsim. Keresünk neked egy szép koszorúslány ruhát.
- Juujj de jóóóó.
Lux meg sem állt, a bejáratig futott, mi pedig nevetve sétáltunk utána.
A szalonba belépve mindannyiunk szája egy 'Ó'-t formált, az állunk pedig valahol a padlót verdeste.
- Hát ennyi ruha közül asszem' kicsit nehéz lesz választani. - mondta Gemma.
- Nem feltétlen. Itt vagyok én, ez sokat segít. - szólt közbe Lou.
- Hehe, ez egy picit egocentrikus volt. - nevetett fel ismét Gemma.
Nem is törődve a csipkelődésükkel, elkezdtem nézelődni a ruhák között.
- Jó napot. Segíthetek? - szólított meg egy kedvesnek tűnő eladó.
- Igen, köszönöm. Sarah Baker névre volt időpont foglalásom menyasszonyi ruha próbára illetve kellenének koszorúslány ruhák is.
- Jaj igen, emlékszem. Van elképzelése a ruhával kapcsolatban?
- Ami azt illeti van. Olyasmit szeretnék, ami egyszerűbb, egy kis csipke lehetne benne,és hát, kell a hely a pocakomnak.
- Ó csak nem várandós? - kérdezte mosolyogva a hasamra nézve.
- De igen az vagyok. - feleltem mosolyogva.
- Hát akkor egy mázlista lehet a maga párja. Feleségül veheti a nőt akit szeret,és még gyermeket is várnak. - mondta. - Na de visszatérve a ruhára. Vannak az elképzelésének megfelelő darabok. Fel kellene jönni az emeletre.
- Rendben, szólok édesanyámnak illetve anyósomnak. - nevettem el magam. - Anyu, Anne, jöttök?
- Igen persze. - szóltak vissza kísértetiesen egyszerre.
- Én is én is én is. - szaladt utánuk Gemma.
- A cipőket le kellene venni, fent van kanapé illetve szőnyeg.
Levettük a cipőinket, felsétáltunk a lépcsőn és a Kánaánba csöppentünk. Életemben nem láttam még ennyi ruhát. Az eladó elmagyarázta, hogy mettől meddig tartanak az olyan ruhák, amik az elképzelésemnek megfelelőek. Elkezdtem nézelődni a sorok között, nem tudtam betelni a látvánnyal. Először igyekeztem megjegyezni azokat a ruhákat amik első látásra nem tűntek rossznak. Ami meglehetősen nehéz volt, hiszen rengeteg tetszett. De, azért igyekeztem.

Eltelt egy óra és semmi. Vagy egy tucat ruhát felvettem de valahogy egyiket se éreztem az igazinak, és kezdtem kétségbe esni. Az egyik vagy túl kicsi volt, vagy túl sokat mutatott, vagy nem tetszett. Vagy anyunak nem tetszett. Vagy Anne-nek. Vagy Gemmának. Vagy az idő közben megérkezett Lou-nak. Lux persze mindegyikre azt mondta, hogy csodaszép. Kezdtem fáradni, az eladó is, és kezdtem feladni, amikor Lux az egyik sorban egy ruhát rángatott.
- Sarah néni ez legyen. Ez tetszik nekem.
Az eladó odament és előhozta a ruhát. És az volt a szerelem első látásra. Csodaszép volt, hatalmas fátyollal és csipkés felső résszel.
- Ezt felvehetem? - kérdeztem.
- Persze. - mondta az eladó kedvesen, és felsegítette a ruhát rám. Amikor a többiek felé fordultam, megdöbbent arcokat láttam.
- Mi az? - kérdeztem. - Nem jó igaz?
- Lux kicsim, nagyon jó ízlésed van. - mondta Anne.
- Azt hiszem ez jó. - mondta Gemma.
- Nagyon jó. - javította ki Lou. Anyura néztem, aki könnyes szemmel nézett vissza rám.
- Anyu mi a baj?
- Semmi csak, olyan gyönyörű vagy. Olyan megható így látni téged. - ugyan már én is könnyeztem, de odamentem és megöleltem édesanyámat.
- Azt hiszem ez az a ruha amit kerestem. - mondtam az eladónak. - Ez lesz az.
Végre, el sem hiszem, hogy megvan a ruhám!
- Köszönöm Lux.
         Képtalálat a következőre: „menyasszonyi ruhák” 

----------------------------------------------------------------------------------------------

Na lelkek, nektek hogy tetszik Sarah ruhája? Személy szerint oda vagyok érte xd
Na de remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet így hosszú hónapok után.
Komiban várom a véleményeket, kritikákat meg hát bármit. :D

Na de egy-két dolog, amit meg kell köszönnöm:
Köszönöm szépen azoknak, akik valamilyen formában kifejezték részvétüket.❤
Köszönöm, hogy írtatok, hogy itt vagytok még, és mindig mellettem lesztek. Ez nekem hihetetlenül jól esett.❤
Köszönöm az üziket, pipákat és mindent, amit kaptam tőletek.❤
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a több mint 37 100 oldalmegjelenítést, illetve köszöntöm a tizenkilencedik és huszadik feliratkozómat. Új lelkekkel bővültünk💟
Hálás vagyok ezekért de nagyon!
És, mivel 20 feliratkozó, illetve nagy visszatérés meg minden, mit szólnátok, ha lenne egy Kérdezz-Felelek itt a blogon?
Chatbe, komiba vagy e-mailbe feltehetnétek nekem kérdést, én pedig egy bejegyzésben válaszolnék rájuk. :D
Mit szóltok hozzá? Írjátok meg!

Köszönök mindent még egyszer!

All the love M