2018. július 26., csütörtök

II./18.fejezet: Minden csak most kezdődik el

Sziasztok lelkek <3

Na? Gyorsan ide értem? Szerintem nem eléggé, de hát az elmúlt másfél évhez képest maga voltam Flash :D
Na de, köszönöm szépen az előző, visszatérő fejezethez a visszajelzéseket, illetve a kommenteket, név szerint: Sophie Princess és Perrie Edwards
Ölelééés <3
Nos, a fejezet alján még lenne egy fontos kérdésem hozzátok, de mindent a maga idejében.
Jó olvasást!


18.Minden csak most kezdődik el
~ Malibu ~

~ Harry ~

És igen, itt vagyok. Az esküvőm másnapján. Végre teljesen magam mellé zártam azt a nőt, akibe öt éve beleszerettem. Menthetetlenül és halálosan. Tulajdonképpen nem gondoltam volna, hogy végül eljutunk idáig. Éljen a pozitivitásod, Styles.
Külön öröm az is, hogy mindamellett, hogy egy ilyen gyönyörű lányt tudhatok magam mellett, remélhetőleg most már örökre, még apa is leszek. Igaz még csak a terhesség elején jár, de azért már gömbölyödik a pocakja.
Mosolyogva simítottam meg a takarót ott, ahol Sarrie hasát takarta. Mostanában mindig én ébredek fel korábban, és ezt az időt ki is használom arra, hogy csodáljam vonásait, vagy szimplán csak úgy gondolkodjak és hallgassam édes szuszogását. Persze nehéz megállni nagyon, hogy ne puszilgassam és csókolgassam meg mindenhol, néha nem is sikerül, vagy éppen azt, hogy se simogassam meg a haját. Mivel a terhesség kimeríti, elég mélyen alszik így ritkán kel fel ezekre az apróságokra.
Óvatosan megemeltem a takarót és kimásztam alóla, majd amikor ez sikerült, jobban betakartam Sarrie-t, hogy biztosan ne fázzon. Mondjuk nyár van, és dél múlt, de nem baj, biztos ami biztos. Halkan kinyitottam az ajtót és kiosontam a folyosóra, ahol mindenfele bőröndök és dobozok voltak. Még az esküvő előtt megbeszéltünk, hogy miután azon és a nászúton túl leszünk, véglegesen átköltözünk a Los Angeles-i házba. A srácokkal a közös házat már úgyis ritkán használjuk, egyedül Sarrie és én laktuk az utóbbi időben, de mi is csak ritkán. Mindenesetre, furcsa lesz itt hagyni végleg...
Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy kávét, amit csendben elkortyolgattam miközben igyekeztem válaszolni a megannyi 'Gratulálunk!' és 'Sok boldogságot!' üzenetekre. Komolyan, talán ez a legfárasztóbb része. Miután a kávémat megittam, nekiláttam tojás rántottát készíteni Sarrie-nek és magamnak. Szerencsére ez egy elég gyors reggeli, vagy most már inkább ebéd, féleség így pár perccel később a tálcára tehettem a két tányért, illetve egy bögre kakaót, mivel életem szerelme amióta terhes, kakaóval indítja a napot, kávé helyett. Amíg felértem az emeletre azért imádkoztam, hogy nehogy elejtsem a tálcát. Halkan nyitottam ki a szobánk ajtaját, feleségem ugyanolyan édesen aludt, mint amikor itt hagytam. Letettem a tálcát és visszabújtam mellé, majd elkezdtem apró puszikat hagyni az arca minden egyes részén, amik hatására mocorogni kezdett. Amikor láttam, hogy félig már ébren van, ajkaimat finoman az övéire tapasztottam és egy lágy csókkal fejeztem be az ébresztést.
- Jó reggelt Bébi. - mosolyogtam rá.
- Jó reggelt életem. - nyújtózkodott.
- Hogy aludtál?
- Mint akit fejbe vertek. - nevetett fel. Imádtam, hogy ébredés után már is mennyire csilingelő hangja van. - Ooo, csináltál nekem reggelit? - érzékenyült el amikor észre vette az ágy végében a tálcát.
- Igen igen. - pusziltam meg a fejét, majd odatettem közénk a tálcát és mindketten elvettünk egy-egy tányért.
- Drága vagy. - mondta majd neki is esett. Alapjáraton nagy étvágya volt, de most még nagyobb. - Na és mi a terv?
- Hát, ha eszünk, utána össze kellene kapnunk magunkat, és gyakorlatilag indulhatunk is. Vár ránk Malibu. - mosolyodtam el.
- Így van. Már alig várom, hogy lássam milyen is az a hely. Soha nem voltam még ott, és nagyon kíváncsi vagyok.
- Szerintem tetszeni fog neked. - mondtam két falat között. - Mindenhol virágok meg fák, szóval barátságos lesz.
- De ugye a kicsinek nem lehet baja? - ijedt meg picit.
- Nem lesz gond Bébi. - simítottam meg az arcát. - Vigyázok rátok, mindennél jobban.
Kijelentésem hatására elmosolyodott és evett tovább. Imádom.


- Köszönöm a reggelit Harry. - mondta. - Igaz, mint újdonsült feleségnek, nekem kellett volna reggelit készítenem neked és ágyba hoznom neked, de majd igyekszem megvalósítani ezt.
- Semmi szükség erre. - mondtam. - Örülök, hogy tudsz aludni és ki tudod pihenni magad. Ezeket leviszem a konyhába és elmosom, te addig fürödj meg rendben?
- Mi lenne, - kezdte és lefogta a kezeimet. - ha inkább a mosogatást későbbre halasztanád, és velem zuhanyoznál? - mosolygott rám pajkosan majd megcsókolt.
- Most hogy mondod, ez sokkal jobb ötlet. - súgtam két csók között.
- Akkor kapj el, Styles. - lökött meg és már a fürdőben is volt.
- Te akartad. - mondtam majd utána rohantam. Rám akarta csukni az ajtót, de szerencsére még pont oda tudtam tenni a lábam így nem tudod egyetlen szerelmem kizárni. Mivel még mindig tartotta az ajtót és nem akartam, hogy elessen, így ahelyett hogy belöktem volna, inkább finoman elkezdtem tolni. Másodpercekkel később Sarrie sikítva rohant a zuhany alá, mire én is odaértem és elzártam a menekülés útját. Megnyitotta a vizet, hogy majd ezzel elriaszt. Na persze! Nemes egyszerűséggel levettem a bokszeremet, amíg ő még mindig pólóban és bugyiban ázott a víz alatt.
- Na de kicsikém, először is, így nem lehet zuhanyozni. - mondtam rosszallóan, szinte apáskodva. A pólómtól gyorsan meg is szabadítottam, és a fürdőszoba másik végébe dobtam. - Másodszor... - két ujjamat a fehérneműje szélébe akasztottam. - nem szaladunk el csak úgy előlem picinyem.
Apró csókokat hagytam a nyakán, majd egy érzékeny ponton meg is szívtam azt, mire két apró kezével a karomba karmolt. A nyakáról áttértem a vállára, majd a mellkasára, a melleire, végül a hasára, ahol picit jobban elidőztem.
- Jó reggelt pocaklakó. - köszöntöttem a picit is. - Ne aggódj, nem bántom anyát, csak ő és apa picit eljátszadoznak. - felnéztem ártatlanul Sarrie-re, majd az utolsó ruhaneműtől is megszabadítottam. Kapott pár puszit a combjára, mire beharapta az alsó ajkát. Felegyenesedtem és a falnak szorítottam. Hiába vagyunk már két éve együtt, ugyanúgy, sőt jobban szeretem mint valaha, és pillanat alatt fel tud hergelni, akár egy apró gesztussal is.
- Ezt ne csináld. - mondtam, majd homlokomat az övének döntöttem.
- Mit? - kérdezte ártatlanul, és újra beharapta a száját. Oh, hogy az a...
- Hát ezt. Hogy beharapod az ajkad. Kikészítesz vele. - borultam a nyakhajlatába, majd újra szívni kezdtem ott, ahol az előbb.
- Ha-Harry.. - nyögte. Elszakadtam tőle és megpusziltam a piros részt.
- Nem akarlak bántani. Türtőztetnem kell magamat, de rohadt nehéz mert gyönyörű vagy.

~ Sarah ~

- Hé. - emeltem fel a fejét. - Ne haragudj életem.
- Nem a te hibád, hogy te gyönyörű vagy, én meg nagyon szerelmes. - mosolyodott el. - Mégis, most egy darabig ennek ki kell sajnos maradnia az életünkből.
- Majd utána bepótolhatod. - mondtam és adtam egy apró puszit a szájára.
- Oh, be is fogom, ne aggódj. - kacsintott rám.

Miután mindketten lenyugodtunk, gyorsan lezuhanyoztunk és magunkra kaptuk a ruhánkat, ugyanis egy picit késésben voltunk. Harry levitte a bőröndöket a kocsiba, nekem csak a cipőmet kellett vennem. Niall volt személyi sofőrünk, illetve Alice is ott volt. Kettejük vezetésével kerülnek majd át a cuccaink a Los Angeles-i házba. Tehát ebben a házban gyakorlatilag most vagyok utoljára, ami picit elszomorított, és ezt Harry is észre vette.
- Hé baba mi a baj? - állt meg előttem és elvette a kezemből a táskám. Még azt se engedte, hogy vigyem.
- Semmi csak...annyi jó köt ide, ebbe a házba. - mondtam elszomorodva. Hülye hormonok.
- Jaj baba, majd a másik házba is gyártunk emlékeket, és akkor ez már nem is fog hiányozni. - adott puszit a fejemre. - Az lesz a mi kis közös otthonunk. A hármunké. - simította rá hatalmas kezét apró pocakomra. Halvány mosolyra derültem.
- Igazad van manó. - tettem rá a kezem az övére. - Csak hát, azért fura lesz.
- Tudom. Nekem is az, hidd el.
- De a másik lakás sokkal királyabb lesz. - szólt közbe Alice. Na igen, a másik ok.
- De téged is ritkábban foglak látni. - mondtam és könnyek gyűltek a szemembe.
- Jaj te. Gyere ide. - ölelt át szorosan, mire Harry és Niall csak mosolyogva néztek minket. - Ígérem, hogy mindig fogunk telefonálni, ha nem is minden nap, minden másnap tuti. És meg fogunk az ír manócskával látogatni titeket, ahogy ti is minket. Hidd el hugi, így lesz.
- Tényleg olyan, mintha a nővérem lennél. - mondtam könnyezve, de mosolyogtam közben. - Hiányozni fogsz.
- Te is nekem. Majd hívj ha odaértetek, és küldjetek sok képet. És mondom, beszélünk majd mindig.
Némileg megnyugodva körbenéztem a nappalin, ahol annyi minden történt, majd mosolyogva kisétáltam onnan, és Harry-vel a nyomomban a kocsihoz sétáltam. Harry kinyitotta nekem az ajtót.
- Mrs.Styles...
- Köszönöm, Mr.Styles. - mosolyogtam. Mielőtt beszálltam volna, még egy utolsó pillantást vettem a banda házra, illetve a mellette lévőre is, ami már két éve áll üresen és csendben. Ez a két ház életem jing-ge és jang-ja. Az üres házhoz köt minden rossz, a másikhoz pedig minden jó.
- Minden jó lesz baba. - mondta Harry.
- Tudom. - mosolyodtam el. - Minden csak most kezdődik el.

*A reptéren*

- Nagyon fogtok hiányozni. - öleltem meg Alice-t a reptéren, talán egy időre utoljára.
- Azért csak ügyesen Hazza. - ölelték meg egymást Niall-el. - Legyetek boldogok, és hát majd a turnédon, vagy a turnémon találkozunk, ha előbb nem.
- Tényleg, küldjetek jegyet. - mondta Alice Harry-nek.
- Ti is. - nevettem.
- Na gyere ide te kismama. - ölelt meg finoman Niall is. - Jók legyetek, és vigyázz Haz-re.
- Úgy lesz. - mondtam. - Te pedig Al-re.
- Köszönünk mindent. - mondta Harry, majd kézen fogott és a repülő felé húzott. A csomagjainkat feltették, mi is felszálltunk, és már az ablakból néztem, ahogy Alice és Niall visszamennek a kocsihoz, intenek egy utolsót, majd elhajtanak.

- Bébi biztos vagy benne, hogy filmet akarsz nézni? - kérdezte Harry, feltörő nevetését pedig igyekezett vissza tartani
- Igen. - jelentettem ki határozottan.
- Nem fogsz bealudni rajta?
- Nem. - mosolyodtam el majd megpusziltam az arcát. - Választhatok én?
- Persze. Mit szeretnél?
- Az utolsó dalt. - mondtam.
- Hm, na azt még nem láttam. - nevetett Harry. Elindította a filmet, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
Végül persze azt néztük meg, nem aludtam el rajta, viszont rettenetesen sírtam a végén. Harry kissé aggódva nézett rám.
- Többet nem engedem, hogy te válassz filmet baba. - mondta és a könnyeimet törölgette. - Vagy ha mégis, akkor ilyenek nem jöhetnek szóba oké?
- Bírom amúgy, csak most a terhesség miatt fel vannak borulva a hormonjaim és érzékeny vagyok picit.
- Sarrie... - kezdte Harry és a szája sarkában ott bujkált huncut mosolya. - Amikor még nem voltál terhes, és a Mielőtt megismerteleket néztük azon is elsírtad magad. Nem kicsit. - megforgattam a szemeimet.
- Jó igaz. - nevettem.
- Megérkeztünk. - mondta, és csak most vettem észre, hogy tényleg leszálltunk. A nászutunk ezennel hivatalosan is elkezdődött.

Egy hihetetlenül csendes részén voltunk Malibunak. A faházikó, amiben voltunk, picike volt, de kettőnknek éppen elég. Mindössze 3 helységből állt az egész: egy fürdőből elkerített kis WC-vel, egy mini kis konyhából, illetve egy hálószobából, amihez tartozott egy hatalmas franciaágy, illetve két kis fotel plusz egy asztalka. Egyszerű de nagyszerű volt. Maga a ház meg volt emelve a földtől és lépcső vezetett fel hozzá. Az udvaron volt még egy kinti zuhanyzó, egy hintaágy és egy szintén franciaágy kint, amin napozni lehetett.
- Aaa Harry. - nyögtem ki végre. - Úgy érzem a paradicsomba kerültem.
- Hát, szó szerint ott is vagy Bébi. Üdvözöllek Malibuban. - lépett a hátam mögé, átkarolt majd megpuszilta a nyakamat, mire kirázott a hideg. - Mit szeretnél csinálni?
- Hm. - gondolkodtam el, majd felnevettem. - Enni. - mondtam, Harry pedig csak a fejét rázta nevetve.
- Csináljak, vagy kiszolgálod magad? - kérdezte.
- Megcsinálom. - mondtam és megcsókoltam.
- Akkor én lent leszek a parton, ha végeztél jössz? - oh ezt  nem említettem. A faház kb 20 méterre volt az óceánparttól.
- Igen. - mosolyodtam el és dobtam egy puszit, amit viszonzott is. A hűtőben nem találtam a fogamra valót, így inkább összedobtam magamnak gyorsan egy gyümölcssalátát és pillanatok alatt el is fogyasztottam. Készítettem limonádét Harry-nek és magamnak is, majd átcseréltem könnyed ruhámat fürdőruhára. Lesétáltam a partra, és leültem a kinti napozó franciaágyra. Szememmel Harry-t kerestem, akit meg is találtam egy deszkán napozva.


 

Mindig is imádtam nézni miközben alszik, pihen, vagy akármit csinált. És ez most is így volt, és pluszba dobott a helyzeten az is, hogy csodás rálátásom nyílt kidolgozott felsőtestére. Talán kicsit túl sokáig bámultam és ezt megérezte, mert félig felült és rám mosolygott, majd lefordult a deszkáról és kiúszott hozzám.
- Észre se vettelek, hogy itt vagy, olyan halkan osontál ki baba. - mondta.
- Csendes akartam lenni, hogy bámulhassalak. - vallottam be. - Hoztam neked inni.
- Köszönöm. - meg akart puszilni de én elhúzódtam, mire furán nézett rám.
- Vizes vagy. - nevettem.
- Áh értem. Ez esetben... - letette a poharát, pedig nem is ivott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mert rosszat sejtettem. És ahogy gondoltam, Harry a térdeim alá nyúlt, megfogta a derekamat és könnyedén felkapott. - Harry tegyél le! - kiáltottam nevetve, de ő egyre csak haladt velem az óceán felé. - Harry!
- Ahogy parancsolod Bébi.. - búgta a fülembe, majd elmerültem a habok közt. Másodpercekkel később prüszkölve jöttem fel a víz alól és egy a nevetéstől már a hasát fogó Harry-vel találtam szembe magam. Morcosan néztem rá.
- Nem vicces. - mondtam de persze én is mosolyogtam már. Hirtelen neki szaladtam Harry-nek, és mivel nem számított rá, ezért elesett velem együtt. Ügyelve, hogy a hasamat ne bántsa, elkezdett csikizni, én pedig sikítottam.
- Szerintem meg de. - nevetett hangosan.

Egészen naplementéig kint játszottuk a vízben és egymást fröcsköltük.  Mivel én hamarabb elfáradtam, kicsit kintebb mentünk a vízből a part felé. Harry leült és egy sziklának támasztotta a hátát, én pedig leültem elé és a mellkasának dőltem két kezét a hasamon pihentette. Így néztük végig a naplementét.
- Ez gyönyörű. - suttogtam.
- Akárcsak te. - puszilta meg a vállam, hüvelykujjával a hasamat cirógatta.
- Olyan boldog vagyok Harry. - jelentettem ki elérzékenyülve.
- Én is baba. - mondta. - Minden most kezdődik el számunkra, de tényleg.
Mosolyogva nyugtáztam amit mondott, mert tényleg így volt. Életünk hátra levő rész most kezdődik, illetve a közös életünk is csak most kezdődik el igazán.

---------------------------------------------------------------------------------

Nos, remélem elnyerte a tetszéseteket :D Személy szerint imádtam írni, akárcsak az előzőt.
Kérlek, mindenképpen hagyj magad után nyomot, akár építő, akár romboló kritikád van, jöhet komiba nyugodtan. ;)

Köszönöm, ha eddig elolvastad, kérlek szentelj még egy cseppnyi figyelmet és időt rám:

Korábban már megkérdeztelek benneteket arról, hogy mit szólnátok ahhoz, ha kérdéseket tehetnétek fel nekem. Ezeket a kérdéseket válogatás nélkül megválaszolnám és egy külön bejegyzés készülne erről.
Nos, mit szóltok hozzá? :)
Ha igen legyen (ez esetben a kérdéseiteket tegyétek fel a legutóbbi fejezet alá kommentben) vagy pedig ne legyen. Valamiért nem tudtam szavazást létre hozni sajnos :/ 
Több kérdést is feltehetsz, nincs megszabva a darabszám és a téma sem. Csak bátran. ;)

Hamarosan találkozunk,
All the love, M

5 megjegyzés:

  1. Annyit édesek... Megkönnyeztem 😊❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj egyelek meg <3 Nem akartalak megsiratni, de remélem legalább öröm, könnyek voltak tényleg ^^
      Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy itt vagy <3
      All the love M

      Törlés
    2. Abszolút öröm könnyek voltak :) ♥

      Törlés