2016. augusztus 29., hétfő

II./12.fejezet: Apró probléma

Sziasztok lelkek :)
Hát itt is lennénk, gyorsan elrepült ez a két hét és nem, nem felejtettem, hogy tegnap kellett volna feltenni a fejezetet, de családi rendezvényes cucvarek volt tegnap, és este már nem volt annyi életkedvem.
Köszönöm szépen a hozzászólást Fanninak, valamit a +1-ért is köszönet.
Szerintem ez egy eléggé lapos fejezet lett ráadásul rövid is, de rátok hagyom a döntés jogát ;)
Jó olvasást, a fejezet alján még találkozunk.

#HappyBirthdayLiamfromHungary


12. Apró probléma


 ~ Sarah ~

*Két héttel később*


- Harry segítenél nekem? - jött be a szobánkba anyu. Göndör hajú vőlegényem felugrott mellőlem.
- Persze Lucy. Miben kellene? - kérdezte.
- Összepakoltam a dolgaimat a szobában, de némelyik doboz olyan nehéz, hogy nem bírom el. Levinnéd őket a kocsihoz?
- Vedd úgy, hogy a feladat teljesítve. - mondta biccentve anyunak, aki csak mosolyogva megsimogatta az arcát. Jó látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással.
- Veled mi a helyzet Prücsök? - kérdezte mosolyogva. Nemrég még biztosan hisztirohamot kaptam volna, ha apun kívül bárki más így mer szólítani, ám most már kifejezetten jól esik. Az elmúlt időszakban rengeteget beszélgettünk anyuval miközben a lakást pakoltuk. Kivel mi lesz ezután, hogy el kell engedni a múltat még ha fáj akkor is, hogy el kell engednünk aput is, mert ő is a múlt része, az pedig, hogy sírunk és sajnáltatjuk magunkat, nem hozza vissza. Őt már semmi nem hozza vissza. Na és persze azzal küszködött, hogy engem orvoshoz küldjön, mert a rosszullétek nem múltak el. Hát ez egy sikertelen próbálkozása volt anyunak. Végül úgy döntött, hogy összeszedi azokat a dolgokat, ami az övé, illetve néhány dolgot aputól, a többit pedig itt hagyja és a lakással együtt lesz eladva, ő maga pedig Amandáékhoz költözik. Személy szerint apu egyik pulcsiját vettem el, hogy ez mindig emlékeztessen rá. Most még az illata is olyan, mint amilyen neki volt.
- Semmi különös. - ahogy a dolgaim közt pakolásztam, előkerült egy régi kép, amin apu és én voltunk. Talán négy éves lehettem akkor, amikor ez készült.
- Emlékszem erre. - mondta anyu. - Ez akkor készült, amikor az első kempingezésedre indultunk.
- Uramisten, milyen rég volt. - suttogtam. Érzékeltem, hogy besüpped mellettem az ágy, ahogy anyu leült mellém.
- Jó sok idő telt azóta. A kislányaim felnőttek, már inkább nők mint lányok, és inkább én nézek fel rájuk, és nem fordítva. Megözvegyültem, de egyben nagymama is lettem. Elég érdekes fordulatokat vett az életem. - nézett maga elé szomorúan. Mindig elszomorított, ha anyu elkedvtelenedik az élettől. - De - nézett a szemembe mosolyogva. - legalább a másik lányom is egy olyan emberhez megy férjhez, amilyet érdemel és aki szereti őt. Jut eszembe, hogy vagy?
- Hát, egy kicsit émelygek, de ma még nem hánytam. Kezdek felengedni, vagy nem tudom.
- Nem kellene elmenni, nos nem tudom, orvoshoz?
- Dehogyis, nincs semmi bajom. Anyu van itthon nutella?
- Van még.
- És virsli?
- Az is van egy kevés, a reggeliből maradt. - mondta. - Miért?
- Mert éhes vagyok.
- Nutellára?
- Igen.
- És virslire?
- Igen. - mondtam, mire anyu furcsán nézett rám. - Most miért nézel így? Éhes vagyok na.
- Igen Bébi? Ez egy jó hír, legalább már rendesen eszel. - jött be Harry és mosolyogva adott egy puszit a számra. - Leviszem a mi cuccainkat is.
- Rendben. - feleltem mosolyogva, mire kaptam még egy puszit, de ezúttal a fejemre. Anyuval lementünk Harry után, de a mi célunk a konyha volt. Az ott lévő dobozokból előkerestem a nutellát, a hűtőtáskából kivettem a virslit és jóízűen falatozni kezdtem, mindvégig anyu furcsa pillantásaival kísérve. - Mi az? - kérdeztem végül, majd tovább faltam.
- Semmi csak...Mondd csak kicsim hogy áll a...menstruációd?
- Késik egy ideje. De szokott néha, bár most eleve többet késik, na mindegy. - nem törődve a kérdéssel fogyasztottam tovább a bizarrnak mondható egyveleget.
- És mi a helyzet Harryvel? Voltatok mostanában együtt? Úgy együtt?
- Jézusom anya nem vagyok terhes! - mondtam ki amikor leesett hogy mire célozgat.
- De lehet rá esély? - kérdezősködött tovább.
- Hát.. - gondolatban visszapörgettem az elmúlt hetek történéseit. Lássuk csak, temetés, elzárkózás, a kórház.. Az az este! Mielőtt apu meghalt... - Ó te jó ég...
- Igen? - jött be Harry. - Mi az Bébi?
- Semmi-semmi, csak annyira finom. - mutattam a nutellába mártott húsdarabra. Harry elfintorodott.
- Ij, fura egy ízvilágod van annyi szent. - majd tovább pakolta a dobozokat.
- Szóval? - kérdezte anyu, mire félve néztem rá. - Sarah felnőtt nő vagy, ebbe nekem nincs beleszólásom.
- Lehetséges... - suttogtam. - Nincs véletlenül egy terhességi teszted?
- Sarah! Lassan nyugdíjas leszek. Fiatalos vagyok, de azért ennyire nem. 
- Jó csak kérdeztem. - mondtam.
- Veszünk egyet. - felelte anyu.
- Igen? És majd te magyarázod meg Harrynek, hogy miért is akarsz terhességi tesztet venni?
- Nem mondjuk el neki.
- Nem akarok hazudni neki.
- Ez nem hazugság.
- De.
- Ez nem hazugság, csak nem mondjuk el neki a teljes igazat! - zárta le a vitát anyu. - Bízd csak ide.
- Na, kipakoltam, felőlem indulhatunk. - mintegy végszóra, úgy érkezett meg vőlegényem.
- Figyelj csak, elmennék vásárolni mert szeretnék készíteni egy családi ebédet mielőtt elmentek, és szeretném ha Sarah segítene a vásárlásban. Elrabolhatom tőled egy órára? - kérdezte anyu. Pislogni is elfelejtettem, hogy milyen könnyedén és félvállról véve adta elő a történetet Harrynek.
- Hááát.. - gondolkodott Harry. - Na jó egye-fene. Lesz még eleget velem, hisz' tulajdonképpen én rabolom el tőled Lucy. - ölelt át hátulról, állát pedig a vállamon támasztotta meg.
- Akkor is rablás, ha önként és dalolva megyek? - kérdeztem.
- Akkor csak félig.
- Hogy-hogy félig?
- Majd meglátod. - puszilt bele a nyakhajlatomba. Kezdek félni...
- Olyan aranyosak vagytok. - mondta meghatódva anyu. - Ez nem normális, hogy mindenkit leterítetek a kettőtök cukiságával. - jelentette ki félig dühösen, félig hisztérikusan, mire mindhárman elnevettük magunkat.
- Vigyáznunk kell, mert Lucy még a végén lecsuk minket. - nevetett tovább Harry. - Na de ha ti vásárolni mentek, akkor vigyétek a Rovert. - mondta, mire anyuval csúnyán néztünk rá.
- Ezzel azt akartad mondani életem, hogy sokat vásárolunk?
- Mi? Nem. Csak mivel én anyud kocsijába már bepakoltam minden dobozt, hát, nem nagyon van kedvem átpakolni az enyémbe.
- Tudom, csak cukkollak. - mondtam.
- Na ezt majd este lerendezzük. - suttogta a fülembe, majd maga felé fordított és elköszönésként megcsókolt. Anyunak intett, és már el is tűnt az ajtó mögött.
- El sem hiszem, hogy hazudtam neki. - mondtam.
- Sarah még egyszer mondom, hogy nem hazudtál, csak egy egyenlőre bizonytalan dolgot nem mondtál el neki. - mondta miközben a cipőjét vette. - Na menjünk.
- Hát ennek is vége. - jegyeztem meg csendesen, de anyu így is meghallotta.
- Igen. - ölelt át.
- Azért hiányozni fog. Ez a ház volt a gyerekkorom. Annyi emlék köt ide.
- Nekem is Sarah. Ez a fejezet itt most lezárul, de nyílik két másik. Nekem, amint főállású nagyi leszek Amandáéknál, neked pedig Harry mellett. És ez így van jól. - egy pillanatra elhallgatott, majd bezárta magunk mögött az ajtót. Keze lassan csúszott le a kilincsről. - Induljunk és hagyjuk magunk mögött a múltat.


Leállítottam a Rovert a gyógyszertár előtt, kezeim elfehéredtek, ahogy a kormányt szorítottam. Anya megszorította az egyiket, és biztatóan rám mosolygott.
- Gyere. - intett a fejével a fehér épület felé, mire észbe kaptam és görcsös szorításom engedett. Kiszálltam én is a kocsiból és lezártam. Anyu mögött ballagtam be az ajtón, majd ő bátorítóan meglökött a pult felé.
- Jó napot! Mit adhatok a hölgyeknek? - kérdezte a harminc év körüli gyógyszertáros pasi.
- Jó napot. Egy...egy terhességi tesztet kérnék. - mondtam félve. Jézusom, mit stresszelek ennyire? Szedd már össze magad.
- Egy teszt a szép hölgynek. Még valamit adhatok? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Kettő-ötven lesz. - miközben az összeget szedtem össze a pénztárcámban, ismét megszólalt. - Ha esetleg összejön a baba, gratulálok.
- Köszönöm. - mondtam miközben letettem a pénzt a pultra.
- Igazából már összejött. - szólalt meg anyu mögülem.
- Ó, ez esetben most gratulálok.
- Köszönöm. - mondtam, majd karon fogtam anyut, és kiviharzottam az épületből. - Anyu ezt azért nem kellett volna.
- Miért?
- Mert ki tudja, lehet felismert és holnap már az újságok címlapján lesz az, hogy Harry Styles apa lesz.
- De ha igaz?
- Anyu...ha igaz is, egyenlőre szeretném titokban tartani. És ha megtudja, szerintem Harry is. - magyaráztam, majd kinyitottam a kocsit és beszálltam. A tesztet egyenlőre a táskám legmélyére süllyesztettem.
- Rendben, értem. - mondta. - Még mielőtt haza indulnál, a boltba tényleg menjünk el.
- Tényleg főzöl?
- Muszáj, hogy hiteles legyen a távollétünk. - mondta nevetve.


Miután körülbelül háromnegyed órán át bolyongtunk a bevásárlóközpontban, azért tartott sokáig, mert anyu fél óráig azon gondolkodott, hogy mit főzzön, egy rövid negyed órás autóút után Amandáék háza előtt parkoltunk le. Anyu kocsija a felhajtón állt, immáron üresen. Kezeim izzadtak az idegességtől, alig bírtam a szatyrokat bevinni.
- Sziasztok! - köszönt anyu.
- Hali mindenki. - találtam meg a hangomat én is, mire elsőnek Harry tűnt fel az ajtóban. Felém lépett, megölelt és megcsókolt, majd miután letett, kivette a kezemből a szatyrokat.
- Hiányoztál Bébi. - kacsintott rám. 
- Te is. - kiáltottam utána.
- Sziasztok. - köszöntött minket Dan. - Gyertek beljebb. Amanda és Bethany a nappaliban vannak. - anyunak nem is kellett több, rohant az unokájához. Kivártam amíg már senki nem rám figyel, majd a táskámmal a mosdóba indultam- Vagyis csak volna, ugyanis egy erős mellkasba ütköztem.
- Hova-hova? - kérdezte mosolyogva, karjait pedig a derekam köré fonta. 
- Mosdóba. - feleltem. Ez végül is igaz.
- Táskával?
- Igen. Női probléma. - feleltem feszengve.
- Akkor siess. - mondta. Megpusziltam az arcát és bezárkóztam a fürdőbe. Leraktam a táskámat a lehajtott WC ülőke tetejére, majd előkotortam belőle a tesztet és remegő kezekkel kibontottam. Miután "elkészült" tíz percet várnom kell. Remélem senkinek nem fog feltűnni a hiányom. Vajon ha terhes leszek, akkor mi lesz? Harry örülni fog neki, vagy inkább kitesz az utcára, hogy csináljak magammal amit akarok, mert őt nem érdeklem? Mi lesz ha tényleg nem örül neki? Mi lesz ha tényleg terhes vagyok? Miért pont most kell mindez? Pont most, hogy apu meghalt? Az első öt perc elteltével kopogtak az ajtómon. Gyorsan megnyitottam a csapot.
- Ki az?
- Harry. - hallottam meg mély baritonját. - Minden rendben?
- Persze, csak egy kicsit megmosakszom.
- Rendben, bocsánat csak azt hittem valami baj lett veled mert olyan sokáig bent vagy.
- Semmi gond, köszönöm kincsem hogy aggódsz.
- Érted mindig. - hallani véltem a hangán azt, hogy mosolyog, majd távolodó lépteinek zaja ütötte meg a fülemet. Ebből jól kimagyaráztam magam. Ha esetleg lesz baba, mi lesz a neve? Jasmine, Darcy, Angel...vagy Rose. Anya egyszer azt mondta, hogyha lett volna még egy lány gyermekük, apu a Rose nevet adta volna neki. De ha fiú lesz? Melyik keresztnév lenne jó a Styles-hoz. A Harry biztos...
Újabb kopogás.
- Sarah? - anyu az. Kizártam az ajtót, majd miután anyu bejött ismét bezártam. - Na? Van már valami?
- Még egy perc. - mondtam. Egy biztos, életem leghosszabb tíz percén vagyok túl. - Annyira izgulok és félek.
- Nem kell izgulni. Minden rendben lesz. - mosolygott rám.
- Nem is tudom...Nem hinném, hogy az anyaság nekem való és Harry se biztos, hogy örülne egy gyereknek. Nem vagyok anya típus, ráadásul apu is most halt meg nemrég és ezt az egészet nem biztos hogy akarom...
- Sarah Baker! - szólt rám dühösen anyu. - Ezt meg ne halljam még egyszer! Igenis jó anya leszel, Harry pedig odaadó férj és felelősségteljes apa! Igenis anyás a természeted, különben meg beletanulsz! Az pedig, hogy apád meghalt, még nem ok arra, hogy megálljon az élet. Sarah nem ragadhatsz meg egy helyben! Tovább kell menned! Felkelni és tovább menni! Ebből áll az életünk. Elesünk és felkelünk. Van, amikor egy kicsit több időt töltünk a porban fekve, de mindig jön valami ami felránt. Ilyen ez a helyzet is. Apád meghalt, igen. Örökre elment, igen. Soha többet nem jön vissza. El kell engedünk és kész! Lehetséges hogy terhes vagy! Ez most a jel arra, hogy kelj fel a porból, porold le magad és indulj tovább! - ránézett a karórájára, majd a mosdókagyló szélén pihenő terhességi tesztért nyúlt. - Egy csík, nem lesz Styles-baba. Két csík, lesz Styles-baba. - remegő kezekkel és könnyes szemmel elvettem a tesztet, majd becsuktam a szemeim és nagyokat lélegeztem. Kinyitottam a szemeimet, tekintetemet pedig a kezembe lévő tesztre szegeztem, majd elakadt a lélegzetem, szemeim újra megteltek könnyel.
- Két csík. - nyögtem ki nagy nehezen. Két csík. Lesz Styles-baba.

 Képtalálat a következőre: „pozitív terhességi teszt”


------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet, és bocsánat a rövidsége miatt.
Két dolgot szeretnék még bejelenteni:
Az egyik, hogy elkészült a történethez, egészen pontosan a második évadhoz illő trailer. Én magam készítettem, szóval lelkeim ne várjatok csodát, mert egy elég szerény és amatőr videó lett, de tőlem ennyire telik. Egy külön bejegyzésben hamarosan hozom nektek.
A másik pedig, hogy a történet megkapta wattpadon a második díját, ezt is elhozom nektek, szintén egy külön bejegyzésben.
Szóval ma még kétszer találkozunk a mai nap folyamán. ;)
Addig is ne felejtsetek el hozzászólást írni, pipálni, illetve feliratkozni, ha esetleg még nem tettétek.

All the love M  

8 megjegyzés:

  1. Szuper lett az új rész :) várom a kövit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Niki,
      Köszönöm, hogy írtál. ^^
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet!
      All the love M

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett! Köszönöm, szépen, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina,
      Örülök hogy tetszett! :D
      Én köszönöm hogy olvasod és hogy írtál.
      All the love M

      Törlés
  3. Hmm... nekem kellett volna az elsőnek legyek...
    A lényeg,hogy most is a szokásos formádat hoztad,várom a következő részt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága fogadott Hugicám,
      A lényeg hogy itten vagyol és hogy szent a béke köztünk.
      Igyekeztem, örülök hogy tetszik.
      Hamarosan eljön annak is az ideje ;)
      All the love M

      Törlés
  4. Hát ismét itt vagyok.Bocsi,hogy eddig nem írtam.Ismét fantasztikus lett ez a rész.Nagyon kiváncsi vagyok,hogy mit fog Harry a gyerekhez szólni.Várom a kövit.
    Puszi:Dóri :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóri,
      Semmi gond, az a lényeg hogy itt vagy :D
      Örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet, ha minden igaz a hét végén hozom a friss fejezetet ;)
      Köszönöm hogy írtál :)
      All the love M

      Törlés