2016. június 26., vasárnap

II./08.fejezet: Gyógyulj

Sziasztok drágaságaim ^^
Boldog nyarat mindenkinek! :D
Köszönet a több mint 23 000 oldalmegjelenítést! Köszönet és hatalmas ölelés a komikért BezTinának és Dórinak, a kritikáért Helginek. <3
A fejezethez jó olvasást kívánok!


  
07. Gyógyulj


~ Sarah ~

A mentő kiérkezéséig Harry elkezdte az újraélesztést apun. Anyu és én teljesen odafagyottan álltunk, egyszerűen sokkot kaptam, és nem tudtam megmozdítani a lábaimat. Tíz perccel később a ment szirénázva megérkezett. Harrynek köszönhetően a mentőknek már csak stabilizálni kellett apu állapotát. Betették a mentőautóba és elhajtottak vele a kórházba, Harry, anyu és én kocsival követtük őket. A kórházban nem sokat mondtak nekünk, az orvos is csak akkor jött ki hozzánk, amikor már az idegösszeroppanás szélén álltam.
- Önök a hozzátartozói, ugye? - kérdezte.
- Igen. - szólalt meg anyu, talán egyedül neki volt hangja. Nekem legalábbis nem volt, csak álltam ott, és ha Harry nem támaszt meg hátulról, ha nem dőlhetek neki, biztos összecsuklottam volna. Nekem mindig is apuval volt a legjobb a kapcsolatom a családból, így eléggé megráztak a történtek.
- Nos, jó híreim vannak. Andrew túl fogja élni, az állapotát sikerült teljesen stabilizálnunk, nemrég tért magához, néhány perc múlva akár be is mehetnek hozzá.
- Ó, köszönjük doktor úr, nagyon köszönjük. - hálálkodott anyu és kezet fogott az orvossal.
- Ne nekem köszönjék. - mondta, majd Harryre mutatott. - Ha a fiatalember nem kezdi el azonnal az újraélesztést, akkor most nem ébredezne a beteg. Hatalmas dolgot tett. Nem minden ember tenné ezt meg az apósáért. - mondta, majd kezet fogott Harryvel, aki egy cseppet zavarban volt, de ahogy láttam ezt csak én vettem észre. Az orvos egy mosoly kíséretében hátat fordított, és elment, anyu pedig örömkönnyeket hullajtva borult Harry nyakába.
- Köszönöm. Köszönöm-köszönöm Harry. Nem tudom kimutatni mennyire hálás vagyok neked.
- Ne hálálkodj Lucy. Nem tettem semmi különöset, csak azt, amit minden normális ember megtenne. - mondta Harry.
- Akkor is köszönöm. - mondta és megtörölte a szemeit. - Most pedig elmegyek és keresek egy nővért, hogy bemehetünk-e már Andyhez.
Anyu megfordult és a közelben lévő nővérpulthoz ment, én pedig odaléptem Harryhez, és az arcomat a mellkasába fúrtam és mélyen beszívtam férfias illatát.
- Tudom, hogy a mai nap folyamán minimum ezerszer hallottad már, de köszönöm.
- Ne köszönd te sem. Azért mégsem hagyhatom, hogy a leendő apósom meghaljon, nemde? - mosolygott rám az ezer wattos mosolyával, aminek a hatására a pillangók életre keltek a gyomromban.
- Végül is igen. - mondtam. Lassan közelített ajkaimhoz a sajátjával, szinte fájdalmasan lassan telt el az a picike idő, ami alatt végre ajkait az enyémekre tapasztotta, s hosszan megcsókolt.
- Bemehetünk apádhoz! - jött anyu, mire szétrebbentünk. - Ó bocsánat, hogy megzavartalak titeket, öhm...folytassátok csak nyugodtan, én...én addig bemegyek apádhoz. A-a 21-es kórteremben fekszik. - mondta, majd el is tűnt, mi pedig összemosolyogtunk, homlokaink összeértek, és elnevettük magunkat.
- Menjünk Bébi. - adott egy puszit az ajkaimra, majd összefűzte kezeinket, és határozott lépteivel elindult a megadott számú kórterem felé. Az ajtó elé érve, kopogtam egyet, majd bedugtam a fejemet az ajtón.
- Halihó. - mosolyogtam apuékra.
- Prücsök! - mosolyodott el apa. - És a megmentőm. - mosolygott rá Harryre.
- Na jó, ha ezt így folytatjátok, elszállok magamtól, de tényleg. - nevetett fel Harry.
- Ami igaz az igaz. - apu fentebb tornázta magát az ágyon, épp annyira, hogy meg tudja ölelni a göndört. - Köszönöm.
- A lényeg hogy jól legyél. Hogy vagy?
- A körülményekhez képest jól vagyok fiam. Meggondoltam magam azzal kapcsolatban, hogy eltűnjek a föld színéről, elvégre még egy lányomat férjhez kell adnom. - nevetett fel.
- Örülök neki. - mondta Harry.
- Ha már úgy is itt vagyunk mindannyian, akkor elárulom nektek, hogy amíg mentem a nővérpulthoz, hogy megkérdezzem hol van apád, Danny hívott, hogy Amandánál beindult a szülés! Hamarosan nagyszülők leszünk!  - jelentette ki anyu kicsattanó jókedvvel.
- Hamarosan nagynéni leszeeeek! - kiáltottam fel és Harry nyakába ugrottam, akit ez egy kicsit váratlanul ért, de ezúttal nem estünk el.
- Na hát ez csodálatos hír! - mondta apa. - Ha már itt tartunk, ti hogyan tervezitek az esküvőt?
- Hát, - kezdtem. - Augusztusra gondoltuk. De pontos időpont még nincs.
- Az hamar itt lesz. - mondta anyu. - De segítünk mindenben.

Az egész estét apunál töltöttük, a kórteremben volt két fotel, az egyiket Harry odatolta apu ágyához, hogy anyu közel tudjon ülni apuhoz. A másik mi foglaltuk el. Harry beleült, én pedig az ölébe ültem, a lábaimat oldalt lógattam, a fejemet pedig a mellkasára hajtottam. Anyuék mosolyogva figyeltek minket.
- Mi az? - kérdeztem nevetve.
- Semmi. - mondta anyu.
- Aranyosak vagytok. - szólt közbe apu.
Elnevettük magunkat, majd behunytam a szememet. Az álom egy pillanat alatt elnyomott, főleg úgy, hogy teljesen ki voltam fáradva, és Harry óvó ölelése is altató hatással volt rám.
Becslésem szerint egy órával később, Harry csókjaira ébredtem, amiket a nyakamon hagyott.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek, de anyukádék azt mondák menjünk haza. - mondta, miközben smaragd tekintetét az enyémbe fúrta.
- Dehogy haragszom. - mondtam, majd kimásztam az öléből. - Na hát akkor jó éjt, és vigyázz magadra apu! Szeretlek titeket. - adtam egy-egy puszit szüleimnek.
- Úgy lesz prücsök. - kacsintott rám.
- Jó éjt. - köszönt el Harry is, majd kiléptünk a kórterem ajtaján.


Fél óra elteltével már a kocsifelhajtónkra álltunk be. Előkerestem a zsebemből a kulcsomat, és mire Harry bezárta a kocsit, ki is tudtam nyitni az ajtót.
- Leendő Mrs.Styles.. - tartotta nyitva nekem az ajtót Harry.
- Köszönöm Mr.Styles. - mondtam nevetve.
- Nem tudom, te hogy vagy vele Bébi, de én éhen döglök.
- Tényleg. A vacsi kimaradt. - csaptam a homlokomra. - Eddig fel sem tűnt, hogy éhes vagyok.
- Dolgozott benned az ideg. - mondta. - Na, mit eszünk? - hajolt be a hűtőbe, mire gyorsan odaszaladtam hozzá, és fenékbe rúgtam.
- Hééé. - kiáltott fel és gyorsan felegyenesedett. - Ezt most miért kaptam?
- Hm, csak úgy. - mondtam. Hitetlenül nézett rám, majd elindult felém. Amilyen gyorsan csak tudtam hátat fordítottam neki, és el akartam volna futni, de ő a csuklómnál fogva visszarántott és egész testével a falnak nyomott. Már lehunytam a szemeimet, vártam, hogy ajkai megtalálják az enyémeket, de az a pillanat nem jött el. Amikor kinyitottam a szememet, Harry mosolygós arcával találtam szembe magam.
- Ezt most miért csináltad? - kérdeztem a hangomban tettetett sértődöttséggel.
- Szemet szemért bébi. - mondta, majd elhátrált. - Pizza jó lesz?
Szájtátva álltam ott, nehezemre esett felfognom, hogy csőbe húzott és én olyan szépen sétáltam bele, mint egér a sajtért a csapdába. Ciki...
- Tökéletes. - mondtam duzzogva, karjaimat keresztbe fontam a mellkasom előtt.
- Rendeljem vagy rendeled? - kérdezte kikiáltva a konyhából.
- Rendeld. - válaszoltam, majd felfogtam, hogy ez veszett ügy, így inkább felmentem az emeletre. A szobában elővettem a pizsimet, ami Harry pólójából állt, majd fogtam a törölközőmet, és bementem a fürdőbe. Amíg a pizza megérkezik, pont le tudok zuhanyozni. Levetettem a vacsorához felvett ruhát, és beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a csapot, és élveztem, ahogy a forró víz végig folyik a testemen. Hihetetlenül boldog voltam, mind azért, hogy apu jól van, másrészt pedig a jegygyűrű miatt, ami most is rajtam van. Büszkén viselem. Végre elmondhatom, hogy én is megtaláltam a másik felemet. Aki jó, és jó is lesz hozzám. Rég óta ismerem, és tudom, hogy sokan azt hiszik, hogy ő egy nőcsábász, de nem az. Ha van valami, amit az életében a legjobban tisztel, akkor az a női nem. És ha esetleg nőcsábász is volt tinikorában, most akkor sem látszik semmi abból a Harryből. Egy érett, szexi férfit látok, akire rá merem bízni az életem. És aki számtalanszor megmentette már az életem.

Az emlékek hatására liba bőrös lettem, még a forró víz alatt is, a pulzusom megemelkedett, a gyomromban élő pillangók ismét rákezdték vad táncukat. Aztán rájöttem, hogy nem az emlékek miatt változott meg a testem, hanem a derekamra fonódó izmos karok, egy erős mellkas, aminek a hátam neki ütközött, és forró ajkak miatt, amik a nyakamat csiklandozták. Felszaladt belőlem egy megkönnyebbült sóhaj, amikor felfogtam, hogy Harry van itt, és nincsen semmi baj.
- Ugye nem haragszol rám? - mormolta a nyakamba.
- Dehogy is! - mondtam, majd megfordultam. - Miért haragudnék?
- Amiért nem csókoltalak meg az előbb.
- Megérdemeltem. - mondtam egy vállrándítás kíséretében. - Különben is, bármikor behajthatom rajtad, amikor csak akarom.
- Csak megijedtem, hogy megbántottalak, mert egy szó nélkül jöttél fel. - sütötte le a szemeit.
- Istenem, olyan kis buta tudsz lenni néha. - nevettem el magam, és megcsókoltam. Lassan és érzékien, de úgy, hogy érezze mit is érzek pontosan iránta.
- Szeretlek. - mormolta, ajkai súrolták az enyémeket.
- Szeretlek Harry. - mondtam, majd kezeimet felvezettem a hátán egészen a lapockájáig és hozzábújtam. Ő egyik kezével átölelte a derekamat, a másikkal pedig a hajamat simogatta.


  

A meghitt pillanatunkat pár perccel később a csengő hangja zavarta meg. Harry csak a derekára tekert egy törölközőt, én gyorsan felkaptam az alsóneműmet és Harry pólóját, ami leért majdnem a combom közepéig, majd lementem Harry után. Az ajtóban találtam meg, amint épp a pizzát készült átvenni.
- Akkor mennyi lesz? - kérdezte Harry a pizzafutárt, de az csak engem nézett, egész pontosan szerintem a hiányos öltözetemet. - Megtennéd azt az icike-picike szívességet bazdmeg, hogy nem a menyasszonyom lábaid bámulod, amik nagyon is szépek, hanem mondanád végre azt a redvás összeget és végre elhúznál innen?!? - emelte fel mély baritonját. A futár, mint akit nyakon öntöttek hideg vízzel észhez tért, mondta az összeget, majd átvette a pénzt és amilyen gyorsan csak tudott elhúzott. Harry még akkor is forrongott, amikor becsapta az ajtót.
- Hé nyugi szívem. - vezettem fel kezeimet izmos hátára, mire éreztem, ahogy az érintésem alatt ellazul. - Nem megyek sehová mellőled. - öleltem át hátulról.
- Akkor se bámuljon rád úgy mint valami olcsó szórakozásra. - mondta indulatosan. Nem tudtam, hogy mosolyogjak azon, hogy féltékeny, vagy kevésbé örüljek-e ennek.
- Inkább együnk, gyere. - fogtam meg a kezeit és leültettem az asztalhoz.

A pizzát kevesebb mint fél óra alatt elpusztítottuk, nem maradt belőle semmi. Na jó, azért a dobozt meghagytuk.
- Huh, talán most már megmaradok. - jelentette ki Harry.
- Talán én is. - mondtam, mire elnevettük magunkat.
- Na, lenyugodtál már hercegem? - kérdeztem, majd az ölébe ültem, karjaimat a nyaka köré fontam, lábaimmal pedig a derekát öleltem át.
- Le. - mondta mosolyogva. - De ez nem jelenti azt, hogy ha esetleg még egyszer így nézne rád, nem verem meg. - hátra hajtottam a fejemet és úgy nevettem.
- Hihetetlenül aranyos vagy, amikor féltékeny vagy.
- Csak akkor? - nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem. Mindig. - csókoltam meg. Nem telt sokba, Harry szorosan körém fonta a karjait még közelebb húzva ezzel magához, s a lágy csókot felváltotta egy heves, olykor olykor falánk csók. Éreztem ahogy az izmai megfeszülnek a karjaiban, majd éreztem, ahogy felemel, és lépdelni kezd. Csókunkat mindössze annyi ideig szakítottuk meg, amíg mindketten elég levegőt juttatunk a tüdőnkbe. Teljesen elborította, elhomályosította az agyamat az a bizonyos rózsaszín fátyol, csak arra eszméltem fel, hogy a lépcső közepén járhattunk, de Harry pólója már nem volt rajtam. Fogalmam sem volt arról, hol és mikor került le rólam, de igazából már nem is érdekelt. A hátam a szobaajtónak ütközött, egyik kezemmel elengedtem Harryt és lenyomtam a kilincset, majd egy picit meg is löktem, hogy kinyíljon. Az ágy besüppedt a súlyunk alatt, ahogy Harry lefektetett. Az ajkaimról áttért a nyakamra, megkereste a legérzékenyebb pontot, és szívni kezdte.
- E-ennek m-még nyo-nyoma lesz-sz ho-holnapra. - nyögtem halkan. Harry elszakadt a nyakamtól és mélyen a szemeimbe nézett. Smaragd szemeiben szerelmet és vágyat láttam megcsillanni.
- Probléma? - kezdte el csókolgatni a hasamat. - Abba hagyjam?
- Nem. Ne. - vágtam rá azonnal és visszahúztam a nyakláncánál fogva, hogy feje egy vonalban legyen az enyémmel, és ismét megcsókoltam. A kezeimet végigsimítottam a hátán, majd a körmeimet is végighúztam, mire Harryből egy férfias morgás tört fel.
- Ennek még nyoma lesz. - mondta, majd azonnal rávágta. - De ez legyen a legnagyobb problémánk. - ajkait ismét az enyémekre tapasztotta, egy vággyal telt, birtokló csókot kaptam. Kezemmel beletúrtam Harry hajába, a végén picit meg is húztam, mire belenyögött a csókunkba, én pedig csak elmosolyodtam.

*Másnap reggel* 

~ Harry ~

Reggel arra keltem, hogy valami, egész pontosan valaki, a csípőmön ül és apró csókokkal hinti be a mellkasomat. Eszembe jutott a tegnap este, mire elmosolyodtam, Sarriet pedig a derekánál fogva egy hirtelen mozdulattal lerántottam magam mellé, így megint én voltam fölül.
- Jó reggelt Bébi. - mondtam mosolyogva miután elváltak ajkaink.
- Szép délelőttöt. - válaszolta. Ránéztem az órára a falon. 9:13. Hoppá. Sarrie telefonja megcsörrent valahol a szobában, így ő elkezdte azt keresni. Felkaptam magamra a bokszeremet és lementem a konyhába azzal a céllal, hogy kávét csinálok magunknak. Már épp odatettem főni, amikor az én telefonom is rákezdett ott, ahol tegnap este hagytam. Meg sem néztem ki az, mivel nem is nagyon láttam volna, mert a szemem még nem szokott hozzá a világossághoz, így egyből felvettem.
- Haló. - szóltam bele. - Úristen. Lucy, nyugodj meg kérlek, ne sírj. Jó, rendben. Nem, majd én elmondom neki. - azzal le is tettem. Meg kellett hogy támaszkodjak a konyhaasztalhoz tartozó székekben, mert egyszerűen letaglózott a hír, konkrétan lefagytam. Ha ez az én reakcióm, mit fog szólni Sarrie? Hallottam, ahogy szalad le a lépcsőn, amikor megláttam a testét a pólóm takarta, arcán pedig széles vigyor ragyogott.
- Megszületett Amandáék gyereke. Bethany Duncan, világosbarna haj, barna szem, 52 cent és 3764 gramm. - újságolta a nagy hírt. Miután látta, hogy nem igazán villanyozott fel a hír, fokozatosan kezdett lehervadni a mosoly az arcáról. - Mi az?
- Sarrie, kicsim figyelj. Nagyon örülök a picinek. - mondta, majd magamra erőltettem egy mosolyt, ami remélem mosolynak sikerült, nem pedig vicsorgásnak. - Az a helyzet, hogy...hogy apukád... - láttam amint a szemeiben a rettegés fénye csillan meg.
- Ne...
- Sarrie, apukád meg...meghalt ma reggel. Még egy rohama volt, de azt...azt már nem élte túl...Sajnálom kicsim. - mondtam elcsukló hangon. Sarrie szemei megteltek könnyekkel, majd mielőtt reagálhattam volna, a földre rogyott, és sírni kezdett.
- Ne...nem, nem, nem, nem halhatott meg. - kiáltotta.
- Ssss...nyugi. - ültem le mellé a földre, és szorosan átöleltem.
- Nehehem...nem lehet...nem halhatott meg! - sírt továbbra is. Bármennyire is próbáltam, nem tudtam lenyugtatni. - Apu. Apu...Ne, Apu....
Szégyen vagy nem szégyen, én is sírtam. Sírtam, mert Andrew meghalt. És sírtam, mert féltem, hogy Sarrie tönkremegy.
  

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hát, remélem elnyerte a tetszéseteket valamennyire. Kérlek hagy nyomot magad után komi, pipa, feliratkozás formájában. Sokat jelentene. <3
Még 5 napig szavazhattok oldalt a következő különkiadásról.

Még annyi, hogy a következő fejezet nem tudom, mikor fog pontosan felkerülni, mert két hét múlva megyek műtétre, de igyekezni fogok. ;)
Köszönöm, ha elolvastad!

All the love M

6 megjegyzés:

  1. Most kezdtem el olvasni de nagyon jó lett gyorsan a kövit xd😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Niki,
      Köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet ;)
      Hát, mint mondtam, nem tudom mikor jutok gép elé, de igyekezni fogok.
      Köszönöm hogy írtál!
      All the love M

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Kedves BezTina,
      Örülök, hogy tetszett. :)
      Köszi, hogy írtál.
      All the love M

      Törlés
  3. Hát ismét itt vagyok.Ismételten sikerült egy fantasztikus részt írnod.Nagyon örültem neki,hogy Harrynek sikerült újraélesztenie leendő apósát.A végső fordulat valami eszméletlen volt.Nagyon sajnálom,hogy Sarrie apja meghalt,de ez a kezdete lehet annak,hogy Sarrie és Harry még közelebb kerüljön egymáshot.
    PUSZI:Dóri :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóri,
      Igen-igen, aminek én nagyon örülök és köszönöm :)
      Örülök, hogy ismételten elnyerte a tetszésedet!
      Hát, reméltem, hogy meglepő fordulatot sikerült kicsikarnom magamból ;)
      All the love M

      Törlés