2016. június 12., vasárnap

II./07.fejezet: (z)Űr

Sziasztok drágák! :)
Hát itt is lennék a következő fejezettel.
Nagyon szépen köszönöm a 22 000+ oldalmegjelenítést valamint a +1 feliratkozót, így már 16-an vagytok feliratkozva, még 4 és jön a következő különkiadás! Köszönöm továbbá Dórinak, BezTinának és Fanninak a komikért, hatalmas ölelés nektek. ♥
Jó olvasást!



  
07. (z)Űr
Hey Angel ~



~ Sarah ~

Még mindig Harry ölében ültem a földön, amikor anyu betoppant és megjutalmazott minket egy meglepett nézéssel.
- Úgy látom sikerült mindent megbeszélnetek. - mondta mosolyogva. Harryvel felkászálódtunk a padlóról, a kezét olyan szorosan fogtam, hogy kezdtem attól tartani, hogy elszorítom a vérkeringést benne.
- Igen sikerült. - mondtam vigyorogva és felemeltem a kezemet, azt, amelyikre a gyűrű került. Anyám szemei elkerekedtek, hatalmas sikítás közepette sietve jött felénk, de meglepetésemre nem az én nyakamba ugrott, hanem Harryt fojtogatta az ölelésével. Nevetve figyeltem a jelenetet, tény és való, hogy elég vicces volt, mivel anyu még nálam is alacsonyabb, így összesítve Harrynél körülbelül három fejjel lehet alacsonyabb.
- Istenem! Annyi ideje erre vártam már!! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök nektek! Köszönöm Harry! - hadarta fennhangon.
- Öhm..nincs mit Lucy, de mit is köszönsz?
- Azt, hogy boldoggá teszed Sarah-t, és hogy ismételten boldoggá teszed. - mondta, majd láttam, hogy pár könnycsepp szökik a szemébe.
- Na, anyu. - mondtam majd megöleltem. - Ne sírj.
- Ezek csak örömkönnyek. Tudod, van az a pillanat, amikor rá kell jönnie egy szülőnek, hogy a gyerekei felnőttek. És mindez csak ezért van. - mondta és egy puszit adott nekem, majd Harrynek is.


Miután összeszedtük magunkat és valamelyest elfogadható kinézetet varázsoltunk magunknak, elindultunk kézen fogva, de azt, hogy pontosan hova is tartottunk, mi se tudtuk.
- Szótlan vagy. - mondta Harry.
- Csak boldog. - mosolyogtam rá. Egy közeli pad felé húzott, és leültetett az ölébe.
- Biztos?
- Igen. Meg hát, még mindig nem fogtam fel, hogy most már a vőlegényem vagy.
- Hát, pedig jó lesz ha elhiszed. - mondta, majd megcsókolt. - Mit gondolsz, nyár végén megejthetjük az esküvőt?
- Olyan hamar?
- Amilyen hamar csak lehet, a magaméhoz akarom kötni az életed. Hogy semmi se választhasson el minket. - miközben ezeket a szavakat kiejtette tökéletes ajkain, a még tökéletesebb smaragd szemeibe néztem, melyekben a boldogság fényét láttam letelepedni.
- Nekem megfelel. - mondtam mosolyogva. - Játszunk?
- Játszani akarsz? Na de Bébi, kicsit sok itt az ember, nem gondolod? - mondta, mire rávágtam egyet a mellkasára.
- Nem úgy gondoltam! - mondtam, mire jót nevetett. - De most komolyan Harry, játszunk?
- Mit?
- Kérdezz-felelek?
- Hát...játszunk. Kezd te.
- Oké. Miért kérted meg a kezem?
- Mert szeretlek, mindennél jobban, és soha nem akarlak elengedni. - mosolygott rám, mire ismételten megcsókoltam. - Én jövök. Mit gondoltál rólam, amikor először láttál?
- Hm..ez fogós kérdés. Hát, azt hiszem azt, hogy "hú de rohadt jól néz ki". - mosolyogtam rá.
- Hát igen. Valahogy sejtettem.
- A kis egós.
- Csak egy icipicit. Te jössz. - mondta.
- Ha bármelyik lány, akivel eddig jártál, visszajönne hozzád és azt mondaná szeret, mit tennél?
- A képébe röhögnék és azt mondanám menjen vissza oda, ahonnan jött, mert nem érdekel és mert már megtaláltam azt akit kerestem. - az, hogy egy percet se gondolkodott a válaszon egyszerre lepett meg és keltette életre a gyomromban élő pillangókat. Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tinédzser. - Senki sem ér fel veled, Sarrie. Senki. - megfogta a kezemet, és a mellkasához tette, a szívéhez, ami őrületes tempóban dobogott. - Ezt csak a te közeledben csinálja, de akkor mindig. Pedig már egy éve velem vagy. - szavaiba belepirultam, ezért lehajtottam a fejem, de ő az állam alá nyúlva kezével felemelte a fejem, és megcsókolt. - Jól áll ez a szín Bébi. Nincs kedved elmenni vacsorázni?
- De, elmehetünk. - mosolyogtam. - Elvihetnénk anyuékat is.
- Ez egy jó ötlet. Uh, jut eszembe. Apud kiakadt?
- Öhm, miért?
- Amiért összevesztünk és megbántottalak.
- Nem mondom, hogy szótlanul tűrte, de nem is üvöltözött. Különben is, én bántottalak meg téged, és nem pedig fordítva.
- Szerintem inkább egyezzünk ki abban, hogy mindketten bántottuk a másikat, oké?
- Oké. - mondtam, majd felálltam az öléből, kézen fogtam és elindultunk haza.


- Hazaértünk. - kiáltottam fel az emeletre.
- Sziasztok! - jött ki anyu a nappaliból.
- Harry! - hallottam meg apu hangját, majd pillanatokkal később megjelent az ajtóban. - Beszélhetnénk?
- Persze. - mondta, majd elengedte a kezem és a nappaliba ment.
- Remélem azért nem szedi szét. - mondta anyu Harry után nézve.
- Harry aput, vagy apu Harryt? - kérdeztem, mire anyu elnevette magát.
- Egyik sem fogja szétkapni a másikat. - biztosított róla.
- Anyu, igazából azért jöttünk haza, mert megyünk vacsorázni, és titeket is szeretnénk vinni. Szóval lehet, hogy elkezdhetnél öltözni. Én is megyek készülődni. - ahogy ezeket a szavakat kimondtam, megcsörrent anyu mobilja.
- Szia kicsim. - vette fel.
- Szia anyu! - hallottam meg nővérem hangját.
- Szia Am! - ordítottam hogy meghallja.
- Sziaaa! Na mi van, kibékült a gerlepár? - anyu kihangosította a telefont, így én is tisztán hallottam nővérem minden egyes szavát.
- Mi az hogy! - mondtam, közben a vigyort, ami az ajkaimra ült ki le sem lehetett vakarni az arcomról. - Találd ki, kit jegyeztek el.
- MIIII????? MOST KOMOLYAN???? JÉZUSOM! VÁÁÁÁÁ! - Amanda teljesen kikészült, azt is hallani véltük, ahogy Dany próbálja nyugtatni. - Úristen Sarah! Tudtam én, hogy Harry az én emberem! Gratulálok hugi!
- Köszönjük. Megyünk is és megünnepeljük egy vacsorával, anyuék is jönnek.
- Az jó. Mondjak én is valami jót?
- Ahha. - mondtuk szinte egyszerre anyuval.
- Másfél héten belül megszületik a pici.
- Iiii, akkor nemsokára nagymama leszek. - örült meg a hírnek anyu.
- Én meg nagynéni! - vigyorodtam el. Ismét.
- Ne haragudjatok, de most le kell tennem. - mondta.
- Semmi gond, vigyázzatok magatokra.
- Ti is, és jó vacsizást! Sarah, még egyszer gratulálunk.
- Köszi. Sziasztok. - köszöntem el, majd anyu bontotta a vonalat.  


~ Harry ~

- Szóval, - kezdte el mondandóját, az én szívem pedig majd' kiugrott a helyéről. - amint hallottam megkérted Sarah kezét.
- Öhm, igen. - mondtam.
- Ennek nagyon örülök. - mosolyodott el, mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel. - De azért valamit tisztázzunk. Nem szeretném, ha a Prücsök szomorú lenne, legyen szó bármiről. Azt akarom, hogy boldog legyen, és én tisztelem és elfogadom, hogy erre már csak te vagy képes, Harry. De kérlek, többet ne veszekedjetek, főleg ne úgy, hogy elrohantok egymás elől. Megviselte ez az egy nap. Megígéred nekem, hogy boldoggá teszed?
- Meg. Igyekezni fogok, és köszönöm, hogy nem ölt meg. - mosolyodtam el.
- Igazán nincs mit, de még egyszer bántjátok egymást, baj lesz. - mondta játékos hangnemben, de én halál komolyan vettem.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, szerintem menj és öltözz át, mert elmegyünk vacsorázni így négyen. - mondtam.
- Ez egy nagyszerű ötlet. - mondta leendő apósom.


Egy órával később Wales egyik legjobb éttermének az ajtaján sétáltunk be. Egy, a sarokban lévő eldugott asztalt foglaltunk el.
- Leendő Mrs.Styles. - húztam ki Sarrienek a mellettem lévő széket, a szemem sarkából láttam, ahogy a szülei mosolyognak, majd apja ugyanígy tesz Lucyval.
- Köszönöm Mr.Styles. - mondta mosolyogva, majd leült. Elfoglaltam a mellette lévő széket majd apró kezét összekulcsoltam az enyémmel.
- És, mik a tervek? - kérdezte Lucy.
- Az esküvőre gondoltok? - kérdezett vissza Sarrie.
- Többek közt. - szólt közbe Andrew.
- Hát, az esküvőt nyár végére gondoltuk, augusztus közepe felé. - mondtam.
- Értem. Hát akkor sok dolgotok lesz, tekintve, hogy június közepe van. De szívesen segítek, vagyis segítünk. - mondta Lucy, majd férjére nézett aki egyetértően bólintott.
- Jó estét. - jött oda az asztalunkhoz egy pincér és mind a négyünk elé lerakott egy-egy étlapot. - Milyen italt hozhatok?
- Lesz két narancslé. - mondta Sarrie helyettem is.
- És még két narancslé. - mondta Lucy, mire elnevettük magunkat.
- Rendben, máris hozom. - azzal elment.
- Jesszus, annyi fajta étel van, hogy nem is tudok választani. - mondta Sarrie.
- Hát ezzel nem vagy egyedül Prücsök.
- Harry figyeld meg, ezek ketten a család nagy evői. Az az ételmennyiség, amit képesek elfogyasztani, egy hadseregnek is elég lenne. - mondta Lucy.
- Na azért annyira ne essünk túlzásokba. Különben is, csúnya az ember, ha sovány.
- Te már csak tudod, igaz?
- Na szívem! Kikérem magamnak, én nem vagyok kövér. Tipikus 50-es apuka formám van. - jelentette ki Andrew, mire mindannyian elnevettük magunkat. Időközben ismét megjelent a pincér az italainkkal, így le is adtuk a rendelésünket.
- Még mindig gyönyörű ez a hely. - szólalt meg Lucy, mire Andrew ránézett.
- Nem csak a hely gyönyörű. - mosolyognom kellett az apró bókon.
- Mi is ilyenek leszünk harminc év után? - kérdezte tőlem Sarrie.
- Harminc éve vagytok házasok? - kérdeztem meglepetten.
- Igen. - mondta Lucy. - Nem nézted volna ki belőlünk, igaz? Már csak Amanda és Sarah életkora miatt sem, ugye? - kérdezte, mire bólintottam.
- Az az igazság, - vette át a szót apósom. - hogy még a lányok előtt volt egy gyermekünk. Egy fiú, aki júliusban lenne 29 éves. Csak sajnos a baba szervezete gyenge volt, így a születésre rá két nappal elhunyt.
- Ezt...nem tudtam. - mondtam halkan. - Sajnálom.
- Már elfogadtuk. És különben is, pár évre rá megszületett Amanda, aztán Sarah. Két gyönyörű kislánnyal kárpótolt minket az élet. - mondták. - Neked sem volt egyszerű gyerekkorod a szüleid válása miatt igaz?
- Hát sajnos igen. Egy ideig rossz is volt, a felelősségérzet miatt, illetve az miatt, hogy fel kellett ezt dolgozni. De szerencsére később jött Rob, és rendeződött. Összesítve, nagyon jó nevelőapát kaptam, és az igazi apámra sem panaszkodhatok. - mondtam. Időközben Andrew eléggé elsápadt, és amint láttam, nehezen vette a levegőt. - Andrew jól érzed magad?
- Ami azt illeti nem. Szúr a mellkasom és kicsit nehézkesen veszek levegőt. Azt hiszem kimegyek a mosdóba felfrissítem magam, amíg nem érkezik meg az étel. - mondta, majd felállt és a mosdó felé indult. Sarah és Lucy is gondterhelten nézett utána, de amikor sikeresen elért a mosdóig megnyugodtak.
- Akkor talán ettől van a felnőttes viselkedésed.
- Hát nem minden esetben felnőttes. - mondta Sarrie.
- Valaki hívja a mentőket! Egy férfi összeesett a mosdóban! - kiáltott ki egy idegen férfi az ajtón. Azonnal felugrottam és rohantam a mosdó felé. Odaérve Andrewt a padlón fekve találtam.
- APA!! - hallottam meg Sarrie elfojtott hangját mögülem. Felálltam és odamentem hozzá, szorosan átöleltem majd Lucyhoz vezettem aki szintén sírógörcsöt kapott, akárcsak a lánya. Letérdeltem Andrew mellé, ellenőriztem a pulzusát, ami nem volt.
- Hívják a mentőket! Szívrohama van! - mondtam, majd azonnal elkezdtem újraéleszteni.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Nos, tudom nem volt hosszú, de így terveztem abba hagyni. Azért remélem valamelyest elnyerte a tetszéseteket.
Komizz, pipálj és iratkozz fel, valamint ne felejts el szavazni oldalt a különkiadásról! ;)
  Hát itt vagyunk a nyári szünet derekán, ki-ki elballagott már (annak gratulálok), van akinek még van egy két nap, meg nyári gyakorlat (nektek kitartást). Aki vizsgázik annak pedig sok sikert kívánok!
Mivel a következő fejezet két hét múlva jelenik meg, így most kívánok nektek boldog, eseményekben, bulikban és hülyülésekben, felvállalhatatlan képekben és megmosolyogtató emlékekben gazdag, elvetemült nyarat! ♥♥
Azért remélem nyáron sem hanyagoltok el majd. :P
Legyetek rosszak!

All the love M  

5 megjegyzés:

  1. Szia!
    Huha, igaz, hogy rövid rész volt, de nem ez a lényeg... fontos momentumok voltak benne...
    - A kérdez felelek játék -hisz ott Harry Sarie számára fontos dolgot jelentett ki
    - Az após és Harry között lezajlódó beszélgetés - még otthon -
    - Az étteremben felmerülő témák....ott is fontos dolgok derültek ki..Sarie-ék előtt születtett egy babájuk...aki sajnos nem élte túl
    - Aztán ott van a "végső" esemény -a nagy "bumm"...az após szívrohamot kapott
    ..elég aggasztó, hogy nem volt pulzusa...remélem túl éli...
    Mondjuk ez egy újabb megpróbáltatás az egész család számára..

    Nagyon nagyon várom a következő részt!
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    További szép estét valamint szép hetet!

    szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves BezTina,
      Köszönöm, hogy írtál nekem ismételten. ^^
      Köszönöm, hogy kielemezted a fejezetet. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet és én köszönöm, hogy elolvastad. ;)
      Igyekszem vele!
      Neked is szép estét!
      All the love M

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szia! Ismetelten sikerult egy fantasztikus,izgalommal teli reszt hoznod.Annyira tetszett az a resz,ahol Harry kifejtette az erzeseit.A vegen kicsit megijedtem a szivroham miatt.Remelem Harrynek sikerul ujraelesztenie.Nagyon varom a kovit.
    Puszi: Dóri 😙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóri,
      Köszönöm hogy ismételten szántál rám pár percet, és írtál nekem ^^
      Gondoltam, hogy ez a fejezet egy kicsit fel fogja borítani a történet "nyugalmát" (és persze a tieteket is), de ezzel együtt elindult egy hullám, majd meglátjuk mi sül ki ebből ;)
      All the love M

      Törlés