II./02.fejezet: Mindennél jobban

Sziasztok angyalkák!

Először is hatalmas bocsánat, amiért eltűntem erre a két hétre, de gondjaim voltak.

Másodszor köszönöm az előző fejezethez a kommenteket Klau1D és Muszi, valamint köszönet a +1-ért és a pipákért. És hatalmas ölelés mindenkinek: jócskán túlléptük a 17 000 oldalmegjelenítést!

Köszönöm <3

Jó olvasást!

 

02.Mindennél jobban
~ They Don't Need To Understand ~ 

~ Sarah ~

Reggel a telefonom hangos csörgésére keltünk fel Harryvel. Erős túlzás, hogy felkeltünk, inkább felugrottunk, Harry például a földön végezte. Álmosan és bosszankodva nyúltam az asztalon pihenő készülék után.
- Szia Anya. - szóltam bele álmos hangon.
- AMANDA TERHES!!!! - üvöltött bele jó anyám a telefonba, még Harry is összerezzent.
- Igen anya. Tudom.
- Már elmondta neked? De még csak most tettem le a telefont, most beszéltem vele.
- Még tegnap hívott engem. Nagynéni leszek. - mondtam mosolyogva.
- Én meg nagybácsi. - ordította Harry, még mindig a földön feküdve.
- O ott van Harry is? Szóval így állunk. A nagymama később tudja meg, mint ti. Hát szép. És azt is tudjátok hogy Dan megkérte a kezét?
- HOGY MI??? - kiáltottam fel most én, mire Harry megint összerezzent. Szegénykém még nem ébredt fel teljesen. Számmal eltátogtam egy 'bocsi'-t felé. - Ezt viszont nem tudtam.
- Mit? - kérdezte Harry.
- Várj egy picit anya. - elemeltem a telefont és kihangosítottam, hogy Harry is hallja.
- Szép jó reggelt Lucy. - köszönt.
- Szia Harry. - hallani lehetett anya hangján, hogy mosolyog. Nagyon örültem annak, hogy ennyire szeretik Harryt. - Állítólag tegnap este kérte meg a kezét.
- Dan és Amanda? - kérdezte Haz, mire bólintottam. - Az...jó. Mikor lesz az esküvő? Fú mekkora buli lesz! - vigyorgott.
- Azt még nem tudom. - mondta anya. - De most már ti következtek. Hozzájuk már jön a gólya is, most meg házasság, most ti következtek. - meglepetten néztünk össze Harryvel. Egyikőnk se számított erre.
- Eh...hát...majd...kiderül, ha beborul. - habogott Harry, amivel engem is meglepett. Mégis mióta lett ilyen bizonytalan? Sosem hallottam még így beszélni, mintha izgulna, vagy nem is tudom.
- Jaj nehogy félreértsétek, nem akarok én semmit erőltetni! Csak...mindegy is. A lényeg, hogy ti legyetek boldogak. - mintha enyhe csalódottságot hallottam volna anyu hangjában. - Hogy vagytok? Mikor jöttök el hozzánk? Olyan rég láttunk már!
- Hát, mikor mehetünk? - kérdezte Harry.
- Bármikor!
- Holnap? - kérdeztem, miközben Harryre néztem, ezzel neki is szegezve a kérdést, mire bólintott.
- Tökéletes. Apád délelőtt dolgozik, de én itthon leszek egész nap.
- Akkor megyünk majd. - mondta Haz.
- Jók legyetek addig is. - mondta elköszönésképpen anya, majd le is tette a telefont. Leraktam a telefont a kanapéra és Harry ölébe másztam, karjaimmal átöleltem a nyakát és megcsókoltam. Amikor egy kicsit meghúztam göndör tincseit egy morgás hagyta el a száját, majd belemosolygott a csókunkba. Miután elváltunk, homlokát az enyémnek döntötte.
- Úgy néz ki, nekünk mostantól telefonos ébresztés jár ki. - nevetett a tegnap illetve a ma reggelre utalva.
- Egészen addig nem bánom, amíg valami fontosat nem zavarnak meg. - mondtam, mire meglepetten húzta fel egyik szemöldökét.
- Jaj tudod mire gondolok. - csaptam rá a mellkasára.
- Én per pillanat most arra gondolok, hogy megrontottalak. Nagyon. - nevetett. - Azelőtt sosem mondtál ilyeneket. Jézusom mit fogok én holnap apádtól kapni? - mondta tettetett kétségbeeséssel a hangjában.
- Szerintem lefejeztet. - mondtam.
- És máglyán éget el.
- Hülye vagy.
- Sosem titkoltam. - mondta komolyan, bár ezután mindkettőnkből kitört a nevetés.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem.
- Mihez lenne kedved?
- Hmm...mondjuk mozi?
- Tökéletes. Na menj készülődni, útközben majd kajálunk. - még mindig az ölében tartott amikor felállt, csak azután tett le.
- Harry?
- Hm? - fordult vissza.
- Fürdesz velem? - kérdeztem, mire felcsillantak a szemei.
- Naná! Ki nem hagynám. - mondta, és átkarolta a derekamat, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Ha-Harry. - nyögtem, mire egy pillanatra megállt.
- Igen? - ahogy beszélt, ajkai súrolták a nyakamat, amitől kirázott a hideg.
- Csak-csak azt akartam mondani, hogy ha így folytatod, nemhogy a fürdőig nem jutunk el, még a nappali ajtajáig se.
- Hm. Ez esetben... - állt meg.
- Ez esetben mi? - fordultam volna meg, de felkapott és megindult velem a fürdő felé.
- Harry tegyél le! - sikítottam.
- Ahogy akarod. - azzal beletett az üres kádba, kinyitotta a csapot és a zuhanyrózsával folyatni kezdte rám a vizet, miközben nevetett.
- Most boldog vagy? - kérdeztem.
- Határozottan. - leguggolt, hogy szemeink egy magasságba kerüljenek, így láthattam szívdöglesztő mosolyát. Lassan közelítettem felé, mintha meg akarnám csókolni, amit jóhiszeműen el is hitt, de ahelyett hogy megcsókoltam volna, egy jó nagy adag vizet fröcsköltem az arcába.

   

- Most boldog vagy? - kérdezett vissza, miközben kezével megtörölte az arcát. Egy kicsit a haja is vizes lett, így egy-két kósza tincs nedvesen tapadt az arcához.

- Igen. - mondtam elégedetten mosolyogva.

- Örülök neki. - próbált mérgesen nézni rám, de nem igazán sikerült neki, mert csak nevetni tudtunk.

Bő másfél óra fürdés (inkább hülyéskedés) után, végre eljutottunk oda, hogy el tudtunk indulni. Úgy döntöttünk, inkább gyalog megyünk, bár ezt inkább én hisztiztem ki. Útközben megálltunk egy étterem féleségnél, bent a legközelebbi bokszba leültünk. A felszolgáló lány mosolyogva sietett oda hozzánk, szemében remélhetőleg örömkönnyeket láttam megcsillanni.
- Szi-sziasztok!
- Szia. - köszöntünk vissza mosolyogva. Szegény lány remegett az izgalomtól, a tenyerében lévő telefont majd' szét törte, annyira szorosan fogta.
- Nem vennétek tolakodásnak ha...ha készítenénk egy képet? - kérdezte félve.
- Nem, dehogy is. - felelte Harry mosolyogva. - Ne gyere ide. - paskolta maga mellett a széket.
- Úristen, köszönöm! És szeretném ha tudnátok hogy nagyon szép pár vagytok, és Sarah...előben még gyönyörűbb vagy mint képeken. - mondta hitetlenül.
- Ó hát, nagyon köszönöm. - eléggé meglepett ez a kijelentése, de mondanom se kell, borzasztóan jól esett. Leült Harry mellé és elkattintott két képet, majd újra felállt, zsebre tette a telefonját és egy jegyzettömböt illetve egy tollat vett a kezébe.
- Mit hozhatok a párnak? - Harry felém intett a fejével.
- Akkor én egy rántottás szendvicset szeretnék.
- Én megmaradok a salátánál. - mondta Harry.
- Rendben. Mindjárt hozom. - már épp indult volna el, de még visszafordult és visszanézett.
- Öhm...ugye nem oszlotok fel?
- Nem. - mondta Harry. - Csak pihenünk egyet, de visszajövünk, hisz' megígértük. - mosolygott rá a lányra, aki rögtön feldobódott és elsietett a rendelésünkért.
- Ez aranyos volt. - mondtam. - Nagyon meglepett, amit mondott rám.
Harry egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. - Én már rengetegszer mondtam neked Bébi, hogy gyönyörű vagy. - húzott közel magához, és egy puszit nyomott a hajamba.
- Jó de...nagyon jól esett.
- Elhiszem. - mosolygott.
- Amúgy...elindultunk moziba, de azt nem tudjuk még mit nézünk. - Harry rám nézett, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.
- És tényleg! - esett le neki is. - Na jó hát majd beülünk arra ami éppen megy. - nevetett tovább.

- Azért nem volt olyan rossz. - mondtam.
- Szerintem sem. Nekem meghozta a várt eredmény, én tényleg ilyen jóra számítottam. - mondta. Végül a Deadpoolt néztük meg, ezt kivételesen nem bántam meg. Kézen fogva sétáltunk haza a sötétben, teljesen kihalt volt az utca, csak mi voltunk ketten olyan hülyék és elvetemültek, hogy ilyen hidegben sétálunk. Kirázott a hideg, így még közelebb húzódtam Harryhez, aki ezt észre is vette.
- Fázol?
- Egy kicsit. - egyik karjával átölelt és magához húzott, így tettük meg a házig hátralévő tíz perces utat.
- Azon gondolkodtam, hogy ha már úgy is ott leszünk Walesben, átugorhatnánk Amandáékhoz is. Mit szólsz?
- Felőlem oké. - mondta.
- Baj van?
- Ezt hogy érted? - nézett rám furán.
- Mostanában olyan...furcsa vagy. Valami bánt? Csak nem amiatt vagy ilyen, amit anyu mondott? Tudod, hogy csak viccelt. Vagyis nem viccelt, csak inkább elszaladt vele a ló. - mondtam.
- Nincs semmi gond.
- Biztos? - kérdeztem, mire megállt és szembe fordított magával.
- Tuti biztos. - mondta. - Hidd el, ha lenne bármi is, te lennél az első, akivel megbeszélném! - mondta, majd megcsókolt. Édes, fulladásig tartó csókunkat a hirtelen eleredő eső zavarta meg, így a hátralévő métereket futva tettük meg.
- Gyorsan add a kulcsot. - nevetett Harry.
- Adnám én de nincs nálam. - mondtam.
- Hogy-hogy nincs. Amikor bezártam az ajtót odaadtam neked a kulcsot.
- De mondom nincs nálam. - kutatni kezdtem a táskámban, majd az egyik oldalzsebben megtaláltam a kulcsot. Mire megtaláltam, már bőrig áztunk. Szélesen mosolyogva adtam oda a kulcsot Harrynek, mire ő csak hitetlenül rázta a fejét. - Bocsi.
- 'Nincs nálam a kulcs.' - nevetett miközben a zárral babrált.
- Jól van na! - löktem be az ajtón.
- Kötözködsz? - kérdezte mély hangon és megindult felém, mire futni kezdtem, de hiába, Harry utolért és egész testével a falnak nyomott, majd megcsókolt. Szépen lassan húzta le rólam a pulóveremet, majd a pólóm is a padlón végezte. Lesegítettem róla az ingét, majd a nadrágjának a gombjával kezdtem el vesződni, amit mosolyogva figyelt, majd amikor attól is megszabadítottam felkapott és lassan elindult velem a hálószoba felé miközben ajkai egy másodpercre se váltak el az enyémektől. Lábával kirúgta a hálószobába vezető ajtót, majd lefektetett az ágyra. Idő közben valahogy lekerült rólam a nadrág is, bár nem tudom, hogy hogyan. Harry fölém tornyosult, rám mosolygott, majd egyik kezével egy nedves tincset kisöpört az arcomból.
- Szeretlek. - suttogta.
- Én is szeretlek. - suttogtam, és egy csókot adtam a mellkasára, majd a nyakláncánál fogva húztam le magamhoz.

 

*Másnap délután, Walesben*

- Jaj sziasztok! - szaladt felénk anya, majd jó szorosan megölelt.

- Jézusom. Szia anya. - mondtam, miközben levegőért könyörögtem. - Anya nem kapok levegőt.

- Sajnálom. - elengedett majd Harryt is hasonlóképpen megölelte.

- Lucy hagyd már szerencsétlen gyerekeket, hadd jussanak levegőhöz és hadd jöjjenek be. - jött ki nevetve az ajtón apu. Odaszaladtam hozzá, és szorosan megöleltem. Harry egy kézfogással és öleléssel köszönt apunak, majd felkaptuk a csomagjainkat és bementünk a házba.

- És hogy utaztatok? - kérdezte apu.

- Hát a reggel kicsit kalandos volt, de amúgy jól. - mondta Harry.

- Na hogy-hogy?

- Hát a tegnap este... - kezdte mosolyogva Harry, de közbevágtam.

- Moziba voltunk és elhúzódott a tegnap este, így reggel elaludtunk és sietősen készülődtünk el. - mondtam, majd amikor Harryre néztem, egy pimasz mosolyt láttam az arcán.

- Sarrie kicsit rámenős volt a mozival kapcsolatban. - nagyon jól tudtam, hogy nem erre gondol, így rákontráztam.

- Én? Már megbocsáss de te kezdted. - nevettem.

- Én? - mutatott magára Harry. - Ha jól emlékszem te löktél be az ajtón, miután állításod szerint nem nálad volt a kulcs. Én csak kiálltam magamért. - villantott felém egy perverz mosolyt. Anyu és apu mosolyogva kapkodták köztünk a fejüket, majd apu köszörült egyet.

- Khm, hát jó. A lényeg hogy jól elvoltatok.

- Igen. - vágtuk rá egyszerre. Harry mindkét karjával átölelte a derekamat, és egy puszit adott a nyakamra.

- Megyek készítem a vacsorát. - mondta anyu.

- Segítek. - mondtam.

- Milánóit csináltam, jó lesz?

- Tökéletes. - feleltem. Kimentem megteríteni az asztalt, Harry és apu pedig felvitték a szobámba a cuccokat.

- Tudod kincsem, nagyon örülök, hogy itt vagytok.

- Én is anyu.

- És annak kiváltképp örülök, hogy Harry is jött, és hogy ilyen jól megvagytok. De remélem nem vettétek zokon a tegnap reggeli mondataimat.

- Jaj dehogy is. - mondtam, hisz' tényleg így volt. - És nagyon jó itthon egy kicsit. Szerintem gyakrabban fogok hazautazni, be kell pótolnom azt a három évet veletek, amíg felétek sem néztem. - mondtam szomorúan.

- Akkor rossz helyen voltál, és rossz ember mellett. - mondta. - Most már jó helyen vagy, jóember mellett.

- Igazad van. - mondtam, majd megöleltem.

Vacsora után anyu ki nem hagyhatta a gyerekkori képeimet, roppant mód örültem nekik. Míg apu azokat a régi sztorikat mesélte, hogy hogyan vakoltam a házat háromévesen, vagy hogy hogyan öntöttem le vízzel húsvétkor, Harry a képeket nézte, és remekül szórakozott némelyiken. Késő estig elszórakoztunk, majd miután anyuék lefeküdtek, Harry és én a szobám ablakából néztük a csillagokat. Egyik kezével a pólóm alatt a hasamat simogatta, míg a másikkal átölelt.

- Amikor kicsik voltunk rengeteget ültünk itt Lizzy-vel, és néztük a csillagokat. Vártuk, hogy mikor láthatunk hullócsillagot, hogy kívánhassunk. És amikor láttunk egyet, annyira örültünk neki. - meséltem mosolyogva.

- És mit kívántál? Vagy várj ne mondd el, mert akkor nem teljesül.

- Már teljesült. - feleltem. - Azt kívántam mindig, hogy egyszer majd egy olyan valakivel ülhessek itt, és bámulhassam az eget, akit mindennél jobban szeretek, és ő is viszont szeret engem. - bár az arcát nem láttam, tudtam hogy mosolyog.

Harry lehajolt, egy puszit adott az arcomra, majd halkan a fülembe suttogta. - Mindennél jobban.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Remélem tetszett! Hagyjatok nyomot magatok után!

Boldog nyulat!

All the love M