II./3.fejezet: Feeling Better

Sziasztok!

Először is köszönetet szeretnék mondani a több mint 18 300 oldalmegjelenítésért, valamint a +1 feliratkozóért <3

Köszönöm a komikat, üzeneteket Klau1D-nek, Helginek és Julcsinak valamint Fanninak.

Másodszor egy olyan közlendőm van, hogy bizonytalan ideig a fejezetek megjelenését 2 hetes periódusra tolom e, mert azt minden bizonnyal be tudom tartani, míg a heti fejezetet nem biztos.
A fejezetről annyit, hogy nem sikerült valami hosszúra, nem volt szívem fojtatni azután a mondat után, de a következő fejezeteket már igyekszem hosszabbra írni.

Jó olvasást!

 

3. Feeling Better

~ zene ~

~ Sarah ~

- Harry? - nyöszörögtem rögtön, miután felkeltem. - Harry?
- Itt vagyok. - jött be a szobába, törölközővel a vállán, gondolom fürdeni volt.
- Hogy kerülök az ágyba?
- Én fektettelek bele az éjszaka. Annyira elfáradtál, hogy elaludtál a karjaimban az ablakban, persze ezt csak később vettem észre, de aztán ide hoztalak. - mondta, majd egy csókot adott a számra. - Nem szeretnél mosakodni, aztán lemegyünk reggelizni?
- Előbb együnk, éhen halok. - mondom, majd kiugrok az ágyból, Harryt pedig kézen fogva húzom magam után.
- Mily' meglepő. - mondta halkan.
- Mit mondtál? - fordulok vele szembe.
- Én? Semmit. - vigyorog az 1000 wattos mosolyával.
- Aha, persze. - mosolygtam rá, majd megcsókoltam.
- Jó reggelt gyerekek. - hallom anya hangját a hátam mögül.
- Szia anya. - adok neki egy puszit, majd leülök a megterített asztalhoz. - Apu?
- Már dolgozik.
- Ja értem.
Leültünk reggelizni, majd rögtön utána felmentem megmosakodni és felöltözni. Felkaptam egy fekete farmert, egy fehér pólót, arra meg egy sötétkék pulcsit, megfésülködtem és ezzel késznek nyilvánítottam magam.
- Harry te kész vagy? - kérdeztem, de ő már a cipőjét vette.
-Jó vagyok így? - kérdezte, miközben pajkosan mosolygott.
- Tökéletes. - mondtam nevetve. Harry felállt, anyu pedig a kezébe nyomta a kocsi kulcsot.
- Te vezetsz.
- Hát öhm...jó. - mondta Harry megilletődve, mire anyu csak mosolygott.
- És én ülök hátra. - fordult felém anyu.
- Oké. - kimentünk a tornácra, anyu bezárta a lakást, beültünk a kocsiba, és elindultunk Amandáékhoz.
- És egyébként merre is kell menni? - kérdezi Harry. - Csak mert én még sosem voltam ott.
- Majd mondom merre menj. - mondta anyu. - Egyenlőre egyenesen, és majd a harmadik kereszteződésben fordulj el balra. Egyébként mit szoktatok csinálni amikor nem vagytok otthon?
- Mármint hol? Londonban? - kérdezem, mire anyu bólint.
- Hát, ugyebár az elmúlt egy évből is a nagy részét Los Angelesben töltöttük. Meg ugye voltunk nálatok is, meg Harry szüleinél. Néha-néha összefutunk a srácokkal. Igazából pihenünk, medencézünk, néha bulizunk...
- Kettesben. - szakít félbe Harry.
- Aha jó, lehet hogy ennyi bőven elég. - mondta anyu, mire Harry elnevette magát.
- Igazából mindig azt csináljuk, amihez éppen kedvünk van. - mondta.
- Értem. Itt balra, aztán jobbra. De ugye nem haragudtatok meg azért, amit a múltkor mondtam? 
- Anyu ezt már egyszer megvitattuk. - mondtam.
- Tudom-tudom, de Harry-vel nem.
- Én személy szerint nem haragszom, nincs miért. - mondta. - Természetesen egyszer mi is eljutunk arra a pontra, hogy összeházasodunk, de én úgy gondolom még kicsit korai...
- Persze. Nem is arra gondoltam, hogy már holnap házasodjatok össze.
- Te feleségül akarsz venni? - kérdeztem meglepődve.
- Igen. - mondta, szemét továbbra is az útra szegezte. Meglepett, erre nem számítottam. Szerintem lassan ideje lenne elhinni, hogy tényleg együtt vagyunk, és tényleg szeret engem, és tényleg nem fog elhagyni.
- Ez az a ház. - mondta anyu.
- Tyű..nem mondom szép kis egérlyuk. - hajolt ki az ablakon Harry.
- Jézusom, de hülye vagy. - mondtam, mire próbált csúnyán nézni rám. - De nem baj, mert én így szeretlek.
- Na azért. - mondta, majd áthajolt és megcsókolt. Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva indultunk anyu után a lakás bejárata felé, ahol már Dan várt minket.
- Na végre, Mandy megjöttek Harry-ék! - kiáltott be a házba, majd köszöntötte anyut egy öleléssel. - Sarah, rég láttalak. - ölelt meg. - Harry, haver milyen rég láttalak! - fogtak kezet.
- Na ja, tíz hónap az tíz hónap. - röhögött Harry.
- Nem akarok semmit megzavarni, de nem mehetnénk be? Szétfagyok. - mondtam.
- De, gyertek nyugodtan. - előre engedett minket, azzal a lendülettel amint becsukódott az ajtó Amanda rohant felénk, és majdhogynem a nyakamba ugrott, mindenesetre egy csontropogtató ölelésben részesített engem.
- Jézusom Am! Egy kicsit lazíts különben megfulladok! - nyögtem, miközben a bordáim segítségért kiáltottak.
- Oké, bocsi, csak annyira hiányoztál. - engedett el, majd Harry felé fordult, aki kitárt karokkal várta.
- Kérlek őt ne fojts meg! Még szükségem van rá. - mondtam mosolyogva.
- Haha nagyon vicces Sarah, nagyon vicces. - mondta Am felém fordulva, miután megölelte Harry-t.
- Majd apátok is idejön ha nem baj.
- Dehogy baj! Na gyertek sütöttem sütit.


A délelőtt rekord sebességgel telt el, ahogy a gyomrom is. Drága nővérem igazán kitett magáért, ha nem sütött nyolc féle sütit, akkor semennyit. Elmondása alapján, mindez igazából azért van, mert ahogy olvasta a recepteket, mindet megkívánta. Éljen a terhesség! Késő délután volt már, amikor indulni akartunk, volna... Ugyanis Amanda és Dan nem engedtek minket, így anyuék hazamentek azzal a kocsival, amivel apu jött, Harry és én pedig maradtunk éjszakára. Amandával a vacsorához készülődtünk a konyhában, miközben a a fiúk a nappaliban beszélgettek. Amandán egyébként nem csak abban látszik a terhessége, hogy mindenfélét összeeszik, hanem a kerekded hasán is. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó szülők lesznek Dannel.
- Na mesélj hugi, veletek mi van?  - fordult felém. - Nem lesz baba?
- Ööö hát nem. Legalábbis egyenlőre. - mondtam. Nem kicsit feszengtem a téma miatt. Miért van erre rászállva mindenki?
- Értem. - mondta. - És én még azt hittem, hogy neked lesz előbb saját családod! - nevetett jóízűen, mire én is elmosolyodtam.
- Miért?
- Hát mert te előbb rátaláltál az igazira. Négy éve...
- Még csak egy éve vagyunk együtt. - mondtam furcsállva nővérem előbbi kijelentését.
- Jó de attól függetlenül négy éve ismered, és én már a legelején megmondtam, hogy ti ketten még együtt lesztek! És nem igazam lett? - mosolygott.
- De. Csak azt a három évet meg pár hónapot sajnálom. Rengeteg időt vesztegettem el egy olyan emberre, aki meg sem érdemelte, mindeközben aki tényleg szeretett, ott volt a szomszédban, csak én voltam olyan hülye, hogy szerettem Joey-t mindazok ellenére is, amiket néha tett. Miatta még titeket is elhanyagoltalak, én, aki világ életében az apjával lófrált mindenfelé!
- Hé! - fordított szembe magával a vállaimnál fogva. - Az már a múlt. Joey elment, megkapta amit érdemel. Harry oldalán rád talált a boldogság, sugárzol annyira szerelmes és boldog vagy, ez látszik rajtad. Apuékkal rendeződött a mulasztás, velem kibékültél és most a születendő gyermekem nagynénje leszel. Kell ennél több?
- Igazad van, nem kell. - nevettem el magam. - De most vigyük a kaját, mert éhen halok.

 
~ Harry ~  


- Szóval ez lesz a gyerekszoba? - kérdeztem, miközben a lila falakat méregettem. - Takaros.
- Igen ez. Már csak a bútorok hiányoznak, meg fel akarom festeni a kicsi nevét a falra.
- Hát csak gratulálni tudok haver. - veregettem vállon, majd elindultunk le a nappaliba.
- Kösz. De azért te sem panaszkodhatsz. Sarah remek nő.
- Remek? Pfff számomra tökéletes. - mosolyogtam miközben egymással szemben leültünk a nappaliban lévő kanapéra. - Nála jobbat nem is találhattam volna.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy egy újabb szintre emeled a kapcsolatotokat? - kérdezte. Tudtam jól mire gondol, de azért rákérdeztem.
- Lánykérésre gondolsz?
- Arra hát!
- Igazából de, gondoltam, vagyis hát gondolok rá minden nap. A gyűrűt is már egy éve megvettem. De valahogy nem megy. Ne értsd félre, nem azért mert, nem akarom elkötelezni magam épp ellenkezőleg. Csak valahogy nem érzem azt, hogy mikor lenne a legmegfelelőbb, a tökéletes pillanat. Ezt nem tudom. Meg hogy hogyan tegyem mindezt. Ezt nem tudom. Meg hát féltem Sarrie-t. - mondtam, és ez így is van. Még mindig van aki utálja, jó persze lesz is, csak féltem őt.
- Figyelj haver, Sarah nem nagy igényű nő. Biztos vagyok benne, hogy akkor is szeretne, ha egy másodrendű senki lennél. És abban is biztos vagyok, hogy nem az számítana neki például a lánykérésnél, hogy mennyire csicsás meg mit tudom én, hanem az, hogy mi történik. Hogy megkéred a kezét! Az meg hogy félted, az természetes, de talpraesett nő, és ez alatt az egy év alatt nagyon jól megtanulta kezelni azokat az embereket, akik nem bírják őt. Szóval szerintem emiatt ne aggódj, csak tedd meg. 
- Jó csak...
- Csak?
- Akármennyire is hihetetlen, rohadtul félek ettől az egésztől. Mi van ha nemet mond?
- Te hülye vagy. Istenem de hülye vagy Harry! - fogta a fejét.
- Most miért?
- Szerinted ő nemet mondana neked? Nézz már magadra! Nézz mát rá, rátok! Izzik a levegő köztetek minden egyes pillanatban amikor együtt vagytok! Nem hinném hogy nemet mondana neked!
- Életemben nem féltem még ennyire semmitől sem. - röhögtem.
- Azt gondoltam. - röhögött fel Dan is. Ebben a pillanatban Sarah és Amanda kihozták a vacsorát, így felálltunk és az asztalhoz ültünk. 


Vacsora után Amanda hulla fáradt volt, így ő fürdött legelőször, majd el is aludt rögtön, amikor az ágyba ért. Dan is elköszönt tőlünk, mi pedig fürdés után az ágyban feküdve beszélgettünk.
- Amanda nagyon izgatott a babával kapcsolatban. Jól áll neki a terhesség. Le van nyugodva. - mondta.
- Ne is mondd, Dan már be van zsongva, hogy mikor tudja befejezni a gyerekszobát. - nevettem.
- Ja meg egy hónap múlva esküvő. És koszorúslány leszek.
- Hmm te leszel a legszexibb koszorúslány. - mondtam miközben a nyakát csókolgattam.
- Ja persze. - nevetett fel.
- Komolyan gondoltam! - mondtam tettetett sértődöttséggel.
- Én is. - vigyorgott.
- Na gyere csak ide. - mondtam és csikizni kezdtem. Mire ő hangosan nevetett.
- Ne! Elég! Elég! Kérlek Harry elég! - nevetett, sikított, rúgott, mindent megtett a menekülésért, csak én nem engedtem. Valahogyan az ágy szélére keveredtünk, onnan pedig a földre zuhantunk. Természetesen megint én kerültem alulra, így a földetéréskor egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, miközben Sarrie, aki puhára esett, úgy sikított mint akit nyúznak.
- Sss! Sss! Hagyd a nővéredéket aludni! - mondtam neki, de nem hallottam mert továbrra is hangosan nevetett. - Sarah hagyd már abba. - röhögtem már kínomban én is, és befogtam a mellkasomon fekvő lány száját, mire nagy nehezen abba hagyta a nevetést.
- Te nem vagy komplett. - nevettem halkan. - Ha erre nem ébredtek fel, akkor semmire.
- Már megbocsáss életem, de te kezdted!
- Én? Bébi, ez megint csak te voltál!
- Jó ez igaz, dee... - kezdte, mire egyik szemöldökömet felhúzva néztem rá. - Mindegy. - mosolygott, majd megcsókolt. 


* Pár nap elteltével, Londonban *


 - Hol a kulcsom? - kérdezte Sarrie, mire meglengettem az orra előtt az említett tárgyat. - Á, köszi. - mondta, majd a zárba dugta a kulcsot. - Nyitva van.
- Hogy mi? - kérdeztem. - Az nem lehet, senki nincs itt rajtunk kívül.
- Mondom, hogy nyitva van! - mondta, majd lenyomta a kilincset, mire az ajtó kitárult.
- Maradj itt kint. - mondtam.
- Azt elfelejtheted!
- Jó akkor maradj mögöttem. - mondtam, majd beléptem az ajtón. Halkan lépdeltem keresztül az előszobán nyomomban Sarrie-vel, miután ott semmi gyanúsat nem találtunk, a nappali felé vettük az irányt. És ott szembesültünk azzal a látvánnyal, amire szerintem egyikőnk se számított.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, ennyi lett volna a 3. fejezet, remélem elnyerte a tetszéseteket, és még egyszer bocsának, hogy megvárakoztattalak titeket!

All the love M