2016. február 19., péntek

30.fejezet: Epilógus ~ Listen to your heart

Sziasztok Angyalkáim!
Hát itt is lennénk, az első évad végén. Remélem, hogy ti, akik most itt vagytok velem, nem hagytok majd cserben, és a második évadban is velem tartotok majd :)
És akkor hatalmas ölelés és köszönet a komikért Petrámnak és Klau1D-nek <3
Köszönöm a rengeteg építő kritikát, aranyos komit, pipát, feliratkozást, és a rengeteg oldalmegjelenítést amit ez alatt az egy évad alatt kaptam tőletek :)
Nos, már itt az elején mondanám, hogy ez után a rész után, egy max. két hetes pihenőre megyek. Azalatt átalakítom a blogot, mert új kinézetet kap ;), és én is pihizek kicsit. De az is lehet, hogy előbb végzek az átalakítással, és már előbb visszajövök a II.évad prológusával, mert nem biztos, hogy kibírom a blog nélkül és nélkületek :D
Hát, jó olvasást! ;)

http://data3.whicdn.com/images/124134756/original.jpg
30. Epilógus ~ Listen to your heart
~ When he's calling for you ~


~ Harry  ~

Az ominózus második első csókunk óta eltelt három hónap. Azóta ismételten együtt vagyunk, Sarrienek egyre több emlék ugrik be, együtt alszunk, de semmi több egyenlőre. Továbbra is tartom magam ahhoz az elhatározásomhoz, hogy nem sietek el semmit, mert az csak rontana a mostani helyzeten. Végre elértem, hogy Sarrie ismételten bízik bennem teljesen, és nem akarom eljátszani a bizalmát, vagy letámadni, mert annyit nem ér meg az egész. Majd ő lép először, ha úgy gondolja, hogy készen áll. Én várok.
Ami szintén jó, hogy két napja a srácok is hazajöttek, egyrészt meglátogatni Sarriet, másrészt, hogy  összeüljünk így négyen újra, mert elég régóta nem láttuk egymást, és ugyan néha telefonon beszélgetünk, az azért mégsem ugyan az. Louis, mint újdonsült apuka, hozta magával pár hónapos kisfiát, Freddiet is, akit mi most látunk először, és hát mit mondjak, aranyos kis srác, és kiköpött Louis, és mint mondtam, nagyon aranyos, szóval az esély arra, hogy Sarrie a kicsit dögönyözi-e, 100%. Én pedig a mai délelőtt folyamán már vagy a nyolcadik boltba mehetek be, de sehol nem találtam meg azt, amit keresek. Ez van, ha döntést hoz az ember. Azért remélem, hogy találok az elképzelésemnek megfelelőt.
Több órányi céltalan bolyongás után végre megtaláltam amit keresek. Kissé izgulva és idegesen, de ugyanakkor boldogan sétálok a kasszához kezemben az aprócska kis dobozkával. Az eladólány kedvesen mosolyog rám, és megkérdezi:
- Végül sikerült választani?
- Nehezen, de igen. Sosem voltam jó az ékszervásárlásban, de remélem, ez tetszeni fog neki. - mondom, amíg beleteszi egy zacskóba a dobozt.
- Nem is az a lényeg, hogy hogyan néz ki, hanem hogy milyen célból adod. - mosolyog rám, majd mondja az összeget. Kifizetem, kifele menet elköszönök, egy félmosoly és egy 'köszönöm' kíséretében elhagyom az üzletet. Sietősen haladok a kocsim felé, egyrészt azért, mert sokat időztem már, és Sarriet egyedül hagytam a srácokkal, másrészt pedig azért, nehogy észrevegyenek például a lesifotósok, mert nem lenne túl jó, ha leközölnék azt az újságokban, ahogy egy ékszerüzletből távozom. Az elrontana mindent, márpedig én tökéletesen titokban akarom tartani a megfelelő pillanatig. Senki nem tud róla, még anyám vagy Gemma se, csakis én.

Néhány perc múlva lefékezek a házunk előtt. Kiszállok, a kis dobozkát csomagolás nélkül a kabátom belső zsebébe csúsztatom, a papírzacskót kidobom a kukába. Belépve az ajtón halk szipogást hallok. Ledobom a cipőmet és a vékony dzsekimet valamint a kocsikulcsot, és azonnal a nappali felé veszem az irányt. Sarah a kanapén ül, könnyes szemmel és könny áztatta arccal, Alice és Niall a két oldalán mellette, Liam és Louis, az ő ölében pedig Freddie, előtte ülnek az asztalon, és őt nyugtatják. Egy pillanatra megrémülök, hogy valami baj történt...valami komoly baj... Sarah vesz észre elsőként, rám emeli könnyes, kék szemeit, és fojtott hangon megszólal.
- Hol voltál Harry? - kérdezte, közben könnyezett. - Miért nem voltál itt? Miért nem voltál mellettem? - pillanatok alatt szüntetem meg a távolságot közöttünk, és termek mellette. Megfogom apró kezét és leguggolok elé.
- Ne haragudj Kincsem. Dolgom volt, de most már itt vagyok. - mondom nyugtatóan, és megsimítom az arcát, hüvelykujjammal letörlöm a könnyeit. - Nyugi... Mi a baj? - kérdezem. Időközben a többiek felálltak és kimentek, magunkra hagyva minket.
- Újra átéltem mindent. Mindenre emlékszem. Mindent újra éltem, az ütéseket, a hajcibálásokat, a vacsorákat veled, a veréseket, az ütések...Hol voltál Harry? - kérdezi ismét kétségbe esetten. A szívem szakad meg érte.
- Ssss..semmi baj. Ne haragudj életem, nem tudtam. Ne haragudj kérlek. Minden rendben lesz, minden csak ne sírj. Azt tudod, hogy nem szeretem. Ne haragudj kérlek. Minden rendben lesz, itt vagyok, most már minden rendben lesz! - ölük fel mellé és ölelem át jó szorosan. Arcát a nyakhajlatomba temeti, egyik keze szorosan markolja az inget a mellkasomon. Lassan simogatom a hátát amitől egy kicsit lenyugszik, de a nyakamon még érzek néhány könnycseppet.
Miután teljesen lenyugodott, és valamelyest én is megnyugodtam, kissé elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Annyi rosszat tettem veled, és te mégis engem választottál. Ott van több száz akár ezer lány, akit választhattál volna, de te mellettem döntöttél, igaz a mai napig nem tudom miért, de mellettem maradtál, és mindig ott voltál és vagy is, amikor szükségem van rád. És ezért nem tudok elég hálás lenni. Köszönöm, hogy mellettem vagy, és hogy annyiszor megmentettél. - mondta mélyen a szemembe nézve. Megfogtam a kezét, és a mellkasomhoz emeltem, oda ahol a szívem volt.
- Érzed ezt? - kérdeztem. Bólintott. - Soha senki közelében nem vert még ennyire gyorsan. Ezt csak te váltod ki belőlem. És nem én mentettelek meg. - csókoltam meg, majd megtámasztottam a homlokomat az ő homlokának. - Te mentettél meg engem. - elmosolyodik, majd újra megcsókolom. Pont ekkor jönnek be a többiek, azzal az ötlettel, hogy bulizzunk. Ó, hát persze, pont egy ilyen pillanatot kell elrontaniuk. De nem bánom, mert jó már együtt hülyülni a többiekkel. Sarah az ölemből visszacsúszik mellém, miközben pajkosan mosolyog rám, majd újra megcsókolt. Liam bekapcsolta a hi-fit, amiből Pink hangja csendült fel először.
- Hé szerelmes tini, gyere táncolni. - jött oda Alice, és felrántotta mellőlem Saraht, aki nem sokat kérette magát, pár másodpercen belül a "tánctéren" azaz a szoba közepén tombolt Alel együtt a dalra. Jó volt ismét boldognak látni. Louis ült le mellém, és túlkiabálva a zenét szólt hozzám.
- Minden oké? - ordította.
- Határozottan. - mondtam vigyorogva, mire mosolyogva megveregette a vállam.
- Hol van Freddie? - jutott hirtelen eszembe, mert semmilyen eshetőség nem lett volna jó. Egyedül se lehetett még, és ebben a hangzavarban aludni sem tudott volna.
- Amikor kettesben voltatok itt bent Sarahval, Briana akkor vitte el. Még mindig nem értem, hogy miért hotelben szálltak meg, de már nem akartam erősködni. - mondta, majd bólintottam.
- Sosem tudom eldönteni, hogy ezek most hányadán állnak. - mutattam Alicere és Niallre, akik éppen együtt táncoltak, vagyis tomboltak, míg Sarrie Liammel táncolt.
- Hogy őszinte legyek haver, én se. - mondta Lou, mire röhögtünk egy sort. - De én már meg se próbálom megérteni őket. Felnőttek, csak tudják mit csinálnak.
- Igazad van. - véget ért a Pink szám, és egy elég régi disco zene csendült fel. Liam odajött és beráncigálta Louist táncolni, annyira nem is kellett mondjuk győzködni. Amikor a dal a refrénhez ért, láttam amint Sarrie mosolyogva közelít felém, mutató ujjával hívogatóan int felém. Mosolyogva megráztam a fejem, és keltem fel táncolni. A tánc erre elég erős kifejezés, inkább a tombolást vagy a hülyülést tartom megfelelő szónak erre. Amikor a dal a tetőpontjához érkezett, felkaptam Sarriet, és csak pörögtem vele és pörögtem és pörögtem... Önfeledten nevetett ő is, ahogy én, majd amikor leeresztettem, hosszú és szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra, amit a többiek tapssal jutalmaztak, mire mi csak mosolyogtunk.

~ Sarah ~

Késő éjjelig buliztunk és kifulladásig táncoltuk magunkat. Jól esett már egy ekkorát bulizni a többiekkel. Az estének az a része, amikor minden egyes fájdalmas, boldog, szívszorító és meglepő pillanatot újra átéltem, ugyan nem volt olyan kellemes, de Harrynek ezt is sikerült elfeledtetnie velem. És így, hogy már mindenre emlékszem, minden sokkal könnyebb. Borzalmas volt, amíg nem emlékeztem semmire, senkinek éreztem magam...
Éjfél után nem sokkal úgy döntöttünk, hogy elég lesz, így lekapcsoltuk az zenét, és miután elköszöntek, mindenki eltűnt a saját szobájában. Kivéve engem és Harryt. Kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, mert a sok ugrálástól és énekléstől kiszáradt a torkom. Éreztem, amint két erős kar hátulról átölel, göndör fürtjei a nyakamat csikizték, ahogy apró csókokkal hintette be azt. Megfordultam az ölelésében, majd a karjaimmal átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Ez amolyan "újra-emlékszem-és-most-már-remélem-minden-rendben-lesz" csók volt számomra.
- Minden rendben lesz. - jelentette ki Harry, mintha csak olvasna a gondolataimban, én pedig rámosolyogtam és egy apró puszit adtam a szájára. Aztán hirtelen felemelt, mire egy halk, meglepett sikoly hagyta el a számat, amit ő egy Harry féle mosollyal nyugtázott. A kajaiban tartva vitt fel az emeletre, egyenesen be a szobánkba. Óvatosan letett az ágyra. Fölém hajolt, és hosszan megcsókolt. Határozottan kijelenthetem, hogy talán ez volt eddig az egyik legédesebb csók, amit kaptam tőle. Aztán finoman elvált ajkaimtól, szemei az arcomat fürkészték. Tudtam jól, mit jelent ez a nézése, és ő is tudta jól, hogy az enyém mit jelent. Ez az a pont, amikor szavakra már nincs is szükség. Amikor már pusztán az érintéséből tudod, hogy szeret. Amikor szavak nélkül kommunikáltok, na az az igazi szerelem.
Befeküdt az ágy bal oldalára, hátulról szorosan átölelt, én pedig mosolyogva nyomtam közelebb a hátamat a mellkasához. Egy papírfecnit nem lehetett volna közénk becsúsztatni, annyi hely sem volt közöttünk. Harry még egy utolsó csókot nyomott félig az arcomra, félig a számra.
Te mentettél meg engem.
Továbbra is ez az egyetlen gondolat járt a fejemben, egészen eddig, amíg el nem nyomott az álom. Most, ebben a percben, ebben a szobában éreztem azt, hogy igazán biztonságban vagyok. Hogy itthon vagyok. Nincs semmi és senki, aki közénk állhatna. Senki nincs, csak Ő és én.

-------------------------------------------------------------
Hát nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket az epilógus!
Kérlek, írjátok meg a véleményeteket róla, komizzatok, pipáljatok és iratkozzatok fel!
Még egyszer hangsúlyozom: hogy most egy icipici szünet következik, de nem tűnök el végleg, hamarosan jövök a II.évaddal, ami még izgalmasabb és fordulatokkal teltebb lesz, mint az I. volt!
Köszönöm, ha elolvastad, és kérlek, maradjatok velem a II.évadra is!
Ezennel az első évadot hivatalosan is:
BEFEJEZTÜK :)

  

Hamarosan jövök :)
All the love M

6 megjegyzés:

  1. Juj én vagyok az első :D
    Istenem el se hisszem hogy vége az első évadnak :)
    Nem okoztál nekem csalódást köszönöm és nem is szándékozok hozzá többet füzni hisz csak az első évadnak van vége ami egy szerűen tökéletes de a második évad végére tervezem a véleményem ;)
    Már alig várom gartulálok a bloghoz :D
    Igy tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Klau,
      Igen-igen első vagy :D
      Tulajdonképpen én is csak ma reggel döbbentem rá, amikor újra és újra elolvastam az epilógus szót. Annyira furcsa, hogy már itt tartunk :)
      Ennek nagyon örülök, és nagyon remélem, hogy a második évad is elnyeri majd a tetszésedet és nem fog az sem csalódást okozni. Egyet már előre ígérhetek: nem fogunk unatkozni! ;)
      Köszönöm, hogy írtál, és köszönöm a gratulációt is. ♥♥
      All the love M

      Törlés
  2. Szia!
    Végre ideértem. :)
    Egyszerűen fantasztikus lett. Szép befejezést írtál az első évadnak és nagyon, de nagyon türelmetlenül várom a második évadot. :) Megértem a szünetet, és biztos vagyok benne, hogy újra csodás részeket hozol majd nekünk. :)
    Várunk vissza! :) És csak így tovább. :)
    All the love,
    Bay.

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    Nagyon igyekeztem, hogy tényleg ütős és egyben aranyos is legyen a befejezés, nagyon örülök, hogy tetszett :D És annak is örülök, hogy türelmetlenül várod a kövi évadot, és nagyon igyekszem vele :)
    Nemsokára érkezem ;)
    All the love M

    VálaszTörlés
  4. Szia :)Eszméletlenül jó let ez a rész.Az egész blog fantasztikus.Remek író vagy.Olyan fantasztikusan leírod a dolgokat,hogy az ember teljesen beleéli magát.Már nagyon várom a következő évadot.
    Puszi:Dóri ��☺

    VálaszTörlés