2015. október 3., szombat

21.fejezet: Utazás

 
21. Utazás

~ Harry ~

Este még sokat beszélgettünk Sarah-val a szobánkban, többek közt a mai nap eseményeiről, nem győzte hangoztatni, hogy mennyire el van ájulva attól, amit tettem, pedig szerintem semmi extra nem volt benne. Ha tudná, hogy mit terveztem eredetileg...
- Holnap bemutatlak a családomnak. - mondtam ki hirtelen, ezzel Sarrie-be szorítottam a szót, lefagyott, meg se tudott szólalni. Aztán amikor megszólalt, akkor is nagyon halk és vékony volt a hangja.
- Miért?
- Mert már egy hónapja együtt vagyunk, és még mindig nem tudnak rólad semmit, csak annyit, hogy Sarah a neved. És nem mellesleg már anyum is szeretné megismerni a választottamat. - mondtam.
- De...nem korai ez még? - félt. Láttam rajta, hogy félt.
- Nem. Figyelj Bébim, az életem része vagy, várj rosszul mondtam. Az életem vagy. - javítottam ki magam. - És én azt szeretném, ha a családom is megismerné azt a csodálatos nőt akit szeretek. És tudom, hogy félsz, de nem kell. Nem lesz semmi baj. - nyugtattam.
- Hát, jó. - egyezett bele. - Mikor indulunk?
- Korán, szóval aludj. - mondtam, majd kitártam a karom, Sarrie pedig szorosan hozzám bújt.

~ Sarah ~

- Szerinted ezt vagy ezt vegyem fel? - kérdeztem a Göndört, aki már természetesen felöltözve állt a szobaajtóban. Nem tudtam dönteni egy kockás ing és egy sima fehér blúz között.
- Nekem tök mindegy, így is tetszel. - mondta. De édes. - Figyelj, vedd fel az inget, csak siessünk, mert még Lux-ért is el kell mennünk. - meglepetten néztem rá. - Ja hogy ezt nem mondtam, Lux-ra kell vigyáznom két napig. - vigyorgott. - Bocsi hogy nem mondtam, de én is elfelejtettem.
- Semmi baj. - nevettem a hülyeségén. - Kész vagyok. Mehetünk.
Harry összetette két kezét és a plafon felé fordította a tekintetét, miközben elmormogott egy halk "Köszönöm Istenem"-et. A kinézetem roppant egyszerű volt. Fekete farmer, türkiz kék kockás ing, bőrdzseki, mert ugye hideg van. A hajamat kifésültem és hagytam, hogy a vállamra omoljon, valamint feltettem egy kis sminket, szempillaspirál és szájfény. Nem vittem túlzásba, de így is kaptam dicséreteket.
- Bébi, annyira...gyönyörű vagy. - hüledezett Harry.
- Fogadjunk, hogy nem azt akartad mondani, hogy gyönyörű!
- Hát, tényleg nem. - mosolygott, és még a gödröcskéi is látszottak. - De nem is akarod tudni, hogy mit mondtam majdnem. - mondta, miközben lesétáltunk a lépcsőn.
- Ejha! De csinos valaki! - dicsért meg Liam.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Ha esetleg Harry nem válik be, én még itt vagyok jelentkezőnek. - súgta oda nekem Louis, mire csak elnevettem magam.
- Hé haver le lehet szállni a barátnőmről. - állt meg előttem Harry nevetve. Mivel a bandában ő a legmagasabb Louis pedig a legkisebb elég vicces, amikor egymás mellett állnak. Louis felemelte két kezét védekezőn maga elé, és csak röhögött, ahogy mindenki.
- Néha komolyan elgondolkozom, hogy hogy lehet az, hogy ezek sztárok. - mondta maga elé meredve Harry.
- Én a te esetedben is el szoktam ezen gondolkodni. - nevettem, mire Harry próbált csúnyán nézni rám, de a szemében ott volt az a bizonyos kitörölhetetlen szeretet, és egyszerűen nem tudtam komolyan venni a szándékát, miszerint "haragszik rám".
- Ezt még visszakapod. - mondta, majd az előszoba felé terelt. - Sziasztok, délután jövünk! - köszönt el, majd én is. Alig értünk ki a nappaliból, Harry rögtön lecsapott az ajkaimra, és testével a falnak nyomott. Levegőhiány miatt váltunk csak el.
- Ez lett volna a bosszú? - kérdeztem, mire csak bólintott. - Édes bosszú. - mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.

~ Harry ~

Édes a bosszú. Tökéletesen igaz mondat a mostani cselekedetemre.
- Ez volt eddig a legjobb bosszú, amit valaha átéltem. - mosolygott Sarrie. Letekintettem a csóktól megduzzadt ajkaira, majd végigsimítottam ujjammal rajtuk.
- Ez volt csak az igazi bosszú. - suttogtam mély hangomon Sarah fülébe, mire kirázta a hideg. Szeretem, hogy ezt váltom ki belőle. - De most már menjünk. - meglepetten nézett rám, én csak mosolyogtam. Felsegítettem a dzsekijét, majd én is felvettem a sajátomat. Tartottam az ajtót, amíg kiment, majd a kocsim ajtaját is kinyitottam neki.
- Miss Baker. - mondtam színpadiasan.
- Ó Mr. Styles, maga úriember. - nevetett. Imádom ahogy nevet. Miután beszállt becsuktam az ajtót, és átsétáltam a vezető oldalra és én is beszálltam. Láttam rajta, hogy ideges. Amikor az, akkor a saját horgonyos nyakláncát piszkálja, és most is ezt tette. Szememmel az utat figyeltem, de a kezemet rátettem az övére így némiképp megnyugodott, legalábbis a mosolya ezt sugallta.
- Van valami, amit jó ha tudok a családodról? - kérdezte felém fordulva.
- Hát, annyit kell tudnod, hogy nem egyszerű család ez. Robin, a nevelőapám, ő egyszerű eset. Anyám már egy kicsit nehezebb de még mindig nem vészes. Viszont Gemma eléggé nehéz eset. Nos, mivel a nővérem rettentően félt a mai lányoktól. Nem akarja, hogy összetörjék a szívemet. Taylor sem tetszett neki, de ő tényleg rossz döntés volt. De veled szerintem semmi gond nem lesz. - kacsintottam rá.
- És mi van, ha mégsem jövök be a nővérednek? - kérdezte aggodalmasan.
- Akkor sem lesz semmi. Én szeretlek és kész. Mások véleménye nem érdekel. - jelentettem ki magabiztosan, mire Sarrie csak mosolygott.

Az út további része nyugis volt, én az utat figyeltem, Sarrie pedig az ablakon bámult ki. Aggódott, látom rajta. Bár nem értem miért, hisz én tényleg szeretem, és tényleg nem érdekel mások véleménye. Aztán meghallottam a rádióból egy ismerős dallamot és szöveget:


"I've got fire for a heart
I'm not scared of the dark"

- Jéé ez én vagyok. - lepődtem meg, mire Sarrie-ből kitört a nevetés.
- Jesszusom Harry. - nevetett. - Mindig meglepődsz ha meghallod magad a rádióban?
- Őszintén? - néztem rá. - Igen meg. - majd ismét nevettünk. Hiába vagyok 5 éve a pályán, még mindig nem szoktam meg, hogy hallom magamat a rádióból. Sarah fentebb tekerte a hangerőt, így bömbölő zenével száguldottunk az autópályán.

"All my life
You stood by me
When no one else was ever behind me
All these lights
They can't blind me
With your love, nobody can drag me down"

- Megérkeztünk. - mondtam amikor leparkoltam a hatalmas narancssárga ház elé.
- Milyen színes. - lepődött meg.
- Hát igen. Anyu szereti a színeket. Na menjünk. - kiszálltam és átsétáltam a túloldalra és mosolyogva kinyitottam az ajtót, majd a kezemet nyújtottam Sarrie-nek.
- Köszi. - mosolygott zavartan.
- Nyugi. - suttogtam, majd egy puszit nyomtam a szájára. - Nem lesz semmi baj. - majd kézen fogtam és elindultunk be a házba. A kapun alig léptünk be, anya már visítva rohant felém és a nyakamba ugrott. Robin, akit csak apunak hívok és Gemma nem sokkal anyu után léptek ki a házból.
- Jaj kicsi Harry olyan régen láttalak. - anyu majd' megfojtott, de nem haragszom ezért rá sosem. Miután elengedett Robin és Gemma is megöleltek.
- Anyu, apu, Gemma, ő itt Sarah, a barátnőm. - mutattam be megszeppent barátnőmet a családomnak. Anyu, mint mindenkit, hatalmas örömmel fogadott és rögtön puszival és öleléssel köszöntötte Sarrie-t. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, majd a nevelőapámra néztem, aki két égbe mutató hüvelykujjával fejezte ki örömét. Bezzeg Gemma! Láttam az arcán, hogy nem nagyon tetszik neki a helyzet.

Miután anyu beinvitált minket megmutattam Sarrie-nek a régi szobámat. Jót nevetett a kis kori képeimen. Aztán őt magára hagytam, mert velem Gemma akart beszélni.
- Látom nem nagyon örülsz Sarrie-nek. - mondtam.
- Nem az, hogy nem örülök. Ne érts félre öcskös, csak nem akarom, hogy megbántson. - mondta.
- Ő nem olyan!
- Honnan tudod? - kérdezte fennhangon. - Honnan tudod, hogy ő nem olyan, hogy csak azért van veled, mert jól nézel ki, híres vagy és van pénzed? Honnan tudod, hogy nem-e csak a hírneved és a pénzed kell neki?
- Onnan, hogy ismerem! Ő nem azért van velem, mert vagyok aki vagyok. Azért van velem, mert szeret. Engem szeret, Harry-t. Nem Harry Styles-t a One Direction énekesét. Önmagamért szeret! Érted? - hiába. Nagyon jó testvérek vagyunk Gemmával, de néha túlzásba viszi az aggódást.
- Hidd el, én csak neked akarok jót öcskös. - mondta.
- Elhiszem. De akkor ismerd meg Sarah-t és rájössz, hogy miért is szeretem annyira. - ölelésre tártam a karom, majd megöleltem a nővéremet. Úgy érzem, a nehezén túl vagyok.

~ Sarah ~ 

Harry egy ideje magamra hagyott, amikor hallottam, hogy a hátam mögött nyitódik az ajtó. Azt hittem Harry lesz az, aki belépett, de helyette egy közömbös arcú Gemmával találtam szembe magam. Jaj...
- Figyelj... - kezdte el, mire egy kicsit megijedtem. - Nem tudom, hogy mivel csavartad Harry-t ennyire az ujjad köré, de nekem csak egy a lényeg, hogy ő boldog legyen, de gondolom ezt érted. És ahogy most látom, nagyon boldog. Szóval egyet kérek tőled. Soha ne hagyd el! Megérdemli a boldogságot, és melletted boldog lehet. És ha megbántod, esküszöm megtéplek! - mondta halál komolyan. Asszem' kicsit megijedtem. - Remélem nem ijesztettem nagyon rád, ha igen akkor sajnálom. Szóval akkor...Gemma Styles. - nyújtott kezet.
- Sarah Baker.
- Amúgy rohadt szép vagy. - mondta. - Mindig is ilyen kék szemet akartam.
- Köszi. - nevettem. Hát mégsem olyan bunkó, mint eddig hittem.

Ebéd után Harry, Robin beszélgettek, Gemma lelépett, mert találkozóra mengy, Anne pedig kiment mosogatni, én meg segítettem neki. Harry anyukája hihetetlenül aranyos teremtés, megengedte, hogy tegezzem sőt követelte és nagyon sok mindent mesélt Harry-ről. Ő is elmondta, hogy örül, hogy a "kicsi" fia végre talált egy normális lányt és nagyon reméli, hogy ez így is marad. Ő is megígértette velem, hogy vigyázok Harry-re, és kitartok mellette. Én persze megígértem.
Kora délután indultunk haza, hisz' még Lux-ért is el kell menni. Anne puszival és öleléssel búcsúzott tőlünk Robin megölelt mindkettőnket. Aranyos páros, miután elhajtottunk, még sokáig láttuk a visszapillantó tükörben, hogy kint állnak és integetnek.
- Na, mi a véleményed? - kérdezte.
- Hát, anyud valami hihetetlenül aranyos és pörgős. Robin nagyon kedves és vicces. Megmondom őszintén, Gemmától az elején féltem, de aztán egészen megkedveltem. Rendes lány.
- Hát igen, meg kell ismerni őt. Nem egy egyszerű a természete, de nagyon jó barát és nővér. Akit szeret, azért tűzbe menne, szóval remek ember. - mondta majd leparkolt és kiszállt. Lou-t ismerem, hisz nem egyszer találkoztam már vele a koncerteken. De Lux-t még csak képeken láttam, meg Harry amit mesélt róla, és annyi. De gyönyörű kislány, és Lou elmondása szerint imádja Harry-t, amit most magam is észre vettem, mert amint megpillantotta, rögtön szaladni kezdett felé és szorosan ölelte. Aranyos kép volt. Harry berakta a gyerekülést a kocsi hátsó ülésére, majd Lux beült, elköszöntünk Lou-tól és hazafelé vettük az irányt. Az óton szinte csak Lux beszélt, be nem állt a szája, ahogy a négyévesekhez híven mindenről csacsogott.
- Harry bácsi. - kuncognom kellett ezen a megszólításon, de nagyon tetszett. - Ki ez a néni?
- A szép néni itt mellettem? Kicsi Lux, ő a barátnőm. Sarah néni. - jaj de nem szeretem amikor néniznek.
- Akkor te a Keresztapu felesége vagy? - kérdezte tőlem.
- Nem. - feleltem mosolyogva.
- Még nem. - javított ki Harry. Elsőre fel sem fogtam.

Viszonylag gyorsan hazaértünk, fárasztó út volt. Lux egész úton beszélt, és már mindent tudok Barbie hercegnőről meg a testvéreiről. Louis és Liam voltak, akik még ébren voltak, Niall és Alice is már aludtak. Liam Sophiához készült éppen, Lou pedig a tv-t nézte. Mindketten nagyon örültek Lux-nak, a kislány mindkettőjüket megölelte.
- Na jól van gyerekek, én elmentem. Jók legyetek. - köszönt el Liam, majd el is tűnt az ajtó mögött.
- Én meg megyek, mert menten elalszom. - ásított Louis.
- Mibe fáradtál el így Lou? - kérdezte Harry.
- Niall és én elmentünk kajáért. Igen ám, csak vagy 100 lány észre vett minket és kergetni kezdett. Mi meg szaladtunk. Szerintem a fél várost körbefutottuk, mire Liam jött értünk. - röhögött. - De most már tényleg megyek. Szép álmokat.
- Köszi. - felelte Harry.
- Én a lányokra gondoltam. - nevetett Lou.
- Látod Lux bébi, Louis bácsinak még ilyenkor is van ereje poénkodni.

Melegítettünk vacsit és leültünk enni, gyorsan elfogyott minden, amit találtunk. Miután végeztünk leszedtem az asztalt, és elkezdtem mosogatni. Aztán Lux tipegett be a konyhába, odahúzott mellém egy széket és segített mosogatni, öblítette a tányérokat.
- Nagyon szereted a Keresztaput? - kérdezte. Bevallom, a kérdése kicsit meglepett.
- Igen, mindennél jobban. - mosolyogtam. - Remek keresztapád van Lux.
- Tudom. Nagyon szeretem. Mindig énekel nekem elalvás előtt, és szokott velem babázni. Múltkor rollerezett velem. - mesélte a keresztapus élményeit. - És amúgy Keresztapu is nagyon szeret téged Sarah néni. Mesélte nekem.
- Tényleg? - kérdeztem.
- Igen. Múltkor, amikor megint dolgoztak és beszéltek rólad. Harry bácsi nagyon szeret téged, és azt mondta te vagy a legféltettebb kincse. - meglepve hallgattam Lux-ot. Harry komolyan ezeket mondta? Aztán Lux kérdezett valamit, de nem figyeltem.
- Mit kérdeztél Lux?
- Hívhatlak Kersztanyunak? - a kérdésével meglepett, de nagyon jól esett, mert ezek szerint szimpatizál velem.
- Hát persze. - mondtam. Azzal Lux kisietett a konyhából, szerintem Harry-hez ment.

Amint végeztem a mosogatással eltörölgettem az edényeket és elpakoltam őket a helyükre. Elindultam a nappali felé, oda belépve hihetetlenül aranyos látvány fogadott. Harry a kanapén feküdt, az ő mellkasán pedig Lux szundikált édesen. Felvettem egy pokrócot, rájuk terítettem, és egy apró csókot leheltem Harry ajkaira, majd leoltottam a villanyt.

-------------------------------------------------------------
Hali! :)
Elnézést a két hetes késéért, de először egy olyan rész akartam írni, amiben még vannak dolgok, de meggondoltam magam, mert nagyon zavaros volt, így előröl kezdtem. De most itt voltam, és remélem tetszett! Írjátok meg komiban a véleményeteket!
Köszönöm a plusz 4 feliratkozót, nagyon hálás vagyok! És köszönöm  a közel 5000 oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok!
Komizzatok, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha még nem tettétek ;)
All the love, M

Előzetes: 22.fejezet:Los(t) Angeles
" - El sem tudod hinni, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy megvagy! - mondta Harry.
- Te meg el sem tudod hinni, mennyire megkönnyebbültem, hogy megtaláltál. - mondtam, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
Végülis, csak röpke másfél óra kellett, hogy Harry megtaláljon..."

6 megjegyzés:

  1. Huhaaaa! Hát ez nagyon jó volt! Úgy imádom őket!:') Louis istenem :"D na de tudod nekem ebből mi hiányzott ;) de fhu nagyon tetszett! Csak így tovább Palkó♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Louis az Louis :)
      Tudom mi hiányzott de majd annak is meglesz az ideje. Mindent a maga idejében :)
      Köszönöm hogy írtál.
      All the love, M

      Törlés
  2. Palkokam nem is tudom mit mondjak. Nagyon nagyon szuper resz lett, talan ez tetszett eddig a legjobban, olyan aranyos volt.😊
    Csak igy tovabb😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy tetszett :)
      Remélem még sok ilyen rész lesz ami ennyire tetszeni fog :)
      Köszönöm hogy írtál.
      All the love, M

      Törlés
  3. Azta. Fú. Azta.
    Nem. Beragadt a lemez.
    Nagyon vártam már az új részt. És hű. Azta.
    Bocs ez egy kicsit összevissza lett. Na de akkor Muszi nagy levegő és írj normálisan!
    Nagyon tetszik az egész történet és valami varázslat amit csinálsz. Varázslat. Tudod miért? Mert bármilyen élethelyzetet le tudsz írni. És ez a csoda.
    Egy csoda vagy testvér.
    Nagyon szeretlek.
    Love my sister: Jazi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm hogy írtál!
      Igazából megszoktam az össze-visszaságaidat :)
      Köszönöm a dicsérő szavakat, annak ellenére hogy nem érdemlem meg.
      All the love, M

      Törlés