2015. október 24., szombat

22.fejezet:Los(t) Angel(es)

Sziasztok Drágák!
 Képzelhetem mennyire utáltok most, amiért ilyen sok időre, 3 hétre, eltűntem...
Nem tudok ezért elégszer bocsánatot kérni, de sajnos összecsaptak a fejem felett a hullámok, és egyszerűen nem jutottam oda, hogy leüljek, és megírjam a fejezetet. Szóval nagyon sajnálom. :$
De most itt vagyok, egy, szerintem, egész hosszúra sikeredett résszel tértem vissza, amivel remélem kárpótollak titeket az elmúlt 3 hétért.
Köszönöm a +1 feliratkozót, ez azt jelenti, hogy már 7 rendszeres olvasója van a blogomnak. Köszönöm
És még valami: Az előző fejezetet amikor feltettem, a blog oldalmegjelenítésének száma 4900 körül volt. Ma reggel, amikor megnéztem ez a szám már 6038(!!!) volt, ami azt jelenti, hogy az előző fejezet óta több mint 1000-szer kattintottatok a blogra. Hihetetlenek vagytok! Ti vagytok a legcsodálatosabbak, és nagyon köszönöm! ♥♥
Nem is húzom tovább, a fejezet alján még úgy is találkozunk ;)
Jó olvasást, és jó szünetet! ;)

 
22.fejezet:Los(t) Angeles

~ Sarah ~



Reggel amikor felkeltem, meglepődtem, hogy nincs mellettem Harry. Aztán rájöttem, hogy Lux-al aludt tegnap este a kanapén. Viszont valaki mégis feküdt mellettem, Lux szunyókált édesen Harry helyén. Nem akartam felkelteni, így csendben átmentem a fürdőben, menet közben felkaptam a ruháimat is, felkontyoltam barna hajzuhatagomat és beálltam a zuhanyzóba. Jó fél órán át folyattam magamra a forró vizet, majd elzártam. Kilépve onnan egy törölközőt tekertem magam köré. Miközben fogat mostam, azon gondolkodtam, hogy hol lehet Harry. Minden reggel öleléssel köszönt, de ez most elmaradt. Miután felöltöztem és megfésülködtem halkan lementem a konyhába, nehogy felkeltsem Lux-ot. Az asztalon három üzenetet találtam. Alice valami találkozóra ment, Niall kajálni (mily meglepő), Liam pedig Sophi-hoz. Mindegyiken jót nevettem, mert mindegyik úgy kezdődött: 'Hey Srácok!'. Viszont Harry semmilyen üzenetet nem hagyott, ahogy Louis sem. Biztos elmentek bowlingozni, megpróbálják kiélvezni ezt a maradék egy hét szünetet. Nekiálltam reggelit készíteni magamnak, és Lux-nak, ha felkel. Hezitáltam, hogy pirítóst, vagy rántottát csináljak, végül az utóbbi mellett döntöttem. Épp a tojást vertem, amikor csapódott a bejárati ajtó. Kisétáltam az előszobába és megláttam Louis-t, őt pedig Harry követte. Begipszelt lábbal...
- Jesszus! Te mit csináltál? - kérdeztem tőle, miközben megöleltem.
- Hát az úgy volt... - kezdte mosolyogva. - Mentem, mentem, mentem, rosszul léptem, összeestem. Felálltam, vissza estem. - nevetett a saját bénázásán. - Szóltam Louis-nak hogy gáz van és hogy vigye fel Lux-ot hozzád, engem meg vigyen be a kórházba. Ott megvizsgáltak, és kiderült, hogy eltört a lábam. Erre is csak Harry Styles képes! - vigyorgott.
- Istenem, de miért nem szóltál?
- Nem akartalak felébreszteni. - mondta, majd megcsókolt. - Hány személyes reggelit csinálsz?
- Kettő. De akkor három lesz. - mondtam. Isten tudja miért, de ránéztem Louis-ra, aki bociszemekkel nézett rám és aranyosan mosolygott. - Négy lesz. - javítottam ki magam.

Miután elkészítettem a reggelit, leültünk enni, idő közben Lux is felébredt, aki jót nevetett Harry 'csizmáján'.
Reggeli után Lux is felöltözött, egyedül, mivel ő már négy éves nagy lány és megoldja. Legalábbis ezt mondta. Elköszöntünk Louis-tól, és elindultunk a játszótér felé, mivel tegnap megígértük neki, hogy ma elsétálunk oda. Harry tényleg viccesen festett a csizmában, de még ez is jól állt neki. Lux egyik kezével az enyémet fogta, a másikkal pedig a keresztapjáét, és megállás nélkül beszélt. Mindenről. Leginkább arról, hogy mennyire szeretne egy pónit, és megígértette Harry-vel, hogy vesz neki egyet. Menet közben láttunk egy csodaszép kocsit, mire Lux odafordult hozzám.
 

- Látod keresztanyu? Ott a kocsim. Egy Ducatti. Olyat fogok kapni Harry bácsitól.
Harry eléggé meglepődött, majd nevetve megszólalt.
- Lux bébi, először is, az Bugatti. Másodszor, mi az, hogy olyat veszek neked?
- Hát, hogy olyat kapok majd tőled.
- Nem póni kell neked? - vonta fel egyik szemöldökét Hazza.
- Hát...de. Mindkettő! - mondta Lux csillogó szemekkel. Annyira aranyos ez a kislány, megzabálom! Már a hasamat fogtam, annyira nevettem.
- Jól van Luxie, innentől tiéd a terep. - mosolyogtam rá a játszótéren. Neki se kellett több, azonnal elrohant és otthagyott minket. Harry-vel leültünk egy padra, és beszélgettünk, egészen addig amíg néhány rajongó le nem támadta Harry-t.
- Harry, é-én...kérhetek egy képet? - kérdezte egy középmagas, 14-15 év körüli lány.
- Persze! - majd felállt és odaállt a lány mellé, én pedig gyorsan készítettem két képet.
Egy másik lány, egy vörös hajú, alacsony jött oda hozzánk. Aztán gúnyos hangon megszólalt, miközben megvetően nézett rám.
- Harry hogy tudsz szeretni egy ilyen hisztis, dagadt ribancot? - a szemeimet égették a könnyek, legszívesebben kiszaladtam volna a világból. Hogy mondhat ilyet? Én bántottam őt? Erősnek akartam magam mutatni, és nem akartam sírni, de csak-csak lecsordult egy-két forró könnycsepp, leszánkázott az arcomon benedvesítve azt. Nem szóltam semmit, csak szipogva átmentem a másik padhoz és leültem oda. Harry még mondott valamit, aztán otthagyta a lányokat, és odajött hozzám.
- Hé. - guggolt le elém. - Ne sírj kincsem. Az a lány nem mondott igazat. Nincs joga ítélkezni az érzéseim felett, már pedig én téged szeretlek. Mindennél jobban. Menthetetlenül és halálosan beléd szerettem Sarah. - majd letörölte a könnyeimet. - Csak ne sírj. Azt nem szeretem. Utálom, ha szomorú vagy. - Harry felállt és leült mellém, erős karjait körém fonta, és egy puszit nyomott a hajamba. - Na mesélj, mi bánt még.
- Nincs semmi, csak rosszul esett... - mentegetőztem, de könnyeim ismét utat törtek maguknak.
- Na jó, mondd el, hogy mi a baj! Kérlek! Nem szeretem amikor nincs jó kedved, olyankor sírhatnékom van, mert nem látom, hogy mosolyogsz, és nekem mindennél többet jelent, ha látom, hogy örülsz és mosolyogsz. Nekem az felér a karácsonnyal! Sőt... - istenem de aranyos! Akaratlanul is elmosolyodtam, és örömkönnyek szöktek a szemembe Harry előbbi mondandójától.
- Hát...igazából van itt még valami... - kezdtem bele abba, ami egy ideje nyomja már a szívem. - Joey...
- Mi van vele? Bántott valamikor? Zaklatott? Keresett? - szorult ökölbe a keze. - Esküszöm ha megtalálom én...
- Nem csinált semmit! Csupán aggaszt, hogy egy ideje nem hallottunk róla, és ez sosem jelent jót...
- Jaj Bébi...Ne félj. Én itt vagyok, és nem hagyom, hogy bántson, se ő, se más. - húzott magához, mire arcomat a nyakhajlatába fúrtam.
- Mit mondtál annak a lánynak? A vörös hajúnak?
- Azt, hogy ne merészeljen ilyet mondani rád még egyszer, főleg ne úgy, hogy nem is ismer. Nem tudja mekkora szíved van. Aztán pedig eljöttem onnan.
- Szeretlek. - suttogtam.
- Én is szeretlek.
- Elnézést... - szólított meg egy középkorú nő, mellette pedig egy Lux-al egyidős barna copfos kislány állt, és szégyenlősen a földet pásztázta. - Zavarunk?
- Nem, dehogy. - erőltettem magamra egy mosolyt. Az anyuka gyengéden nógatta a kislányt, hogy szólaljon meg, majd édesen, korához megfelelő selypítéssel megszólalt.
- Kap-kaphatok egy képet? Öhm...veled? - kérdezte tőlem(!!!).
- Velem? - kérdeztem, mire Harry oldalba bökött. - Persze. - mosolyogtam majd megtöröltem az arcom, és átöleltem a kislányt. Harry csinált egy képet, amin ketten vagyunk, és egyet úgy, amin az anyuka is rajta van. Lucy, így hívták a kislányt, megkérte Harry-t, hogy egy képen ő is legyen velünk. Haz beállt mögém és átölelt, Lucy pedig előttem állt. Amikor ez a kép is elkészült, elköszöntek, és továbbálltak. Még mindig könnyes szemmel ugyan de mosolyogva fordultam Harry felé.
- Na látod? Az ilyen emberek miatt érdemes továbblépni. - mondta, majd megcsókolt. Több fiatal lány figyelt engem így is 'dögölj meg' nézéssel, de most úgy érzem egyenesen a pokolra kívántak.
- Tudod mit? - ölelte át két karjával a derekam, homlokát pedig az enyémnek döntötte. - Holnap reggel elutazunk kettesben a maradék pihenőre. Csak te és én Los Angeles-ben!
- És Lux?
- Őt holnap úgy is haza kell vinni, majd a reptérre menet, hazavisszük, aztán utazunk! - mosolygott, mire megcsókoltam. Levegőhiány miatt váltunk el, majd Harry összekulcsolta kezeinket és így sétáltunk.
- Sarah néni miért sírsz? - kérdezte Lux.
- Semmi baj, csak örömömben sírtam.
- Minek örülsz?
- Hogy ilyen csodás embert tudhatok magam mellett, mint a te keresztapád. - mosolyogtam rá és egy puszit adtam a buksijára.
- Akkor jó. Azt hittem baj van. Na megyek játszani Lucy-val. - intett majd odaszalad a kislányhoz, akivel nemrég találkoztunk.
- Harry mit csinálsz? - kérdeztem, amikor a Göndör odament a hintához és beleült.
- Minek látszik, Bébi? Hintázom! Gyere te is!
- Kösz nem. - emeltem magam elé a kezeimet, mutatva a nemleges választ.
- Légyszi. - nézett rám bociszemekkel. Hiába próbáltam, nem tudtam ennek ellen állni, szóval én is beleültem egy hintába. Fogalmam sincs hogyan, de nagyon magasra mentünk fel a hintával, kezdtem rosszul lenni, így a lábaimmal fékeztem magam, majd megálltam, de Harry akár egy ötéves, még mindig magasra repült.
- Harry nem kéne lassítani? - kérdeztem.
- De, kéne. Csak hogy törött lábbal nehéz, egy lábbal meg tuti elfordulok. De egy próbát megér. - majd az ép lábát hozzáérintette a talajhoz és akkorát taknyolt, hogy még én is megijedtem. A hátán feküdt ott, ahová repült a hintából, nem mozdult és nem is szólt semmit.
- Harry! - kiáltottam kétségbeesetten a nevét, majd odaszaladtam hozzá, nagyon féltem, hogy történt vele valami baj. De nem. Letérdeltem a nevetéstől fuldokló barátomhoz, aki a fejét fogta.
- Istenem, hogy lehetek ennyire béna??!! - nevetett, majd megveregette a saját vállát. - Gratulálok Harold, megint alakítottál. Erre is csak te vagy képes. - nevetett tovább.
- Nos, ezzel bemutattad repülési tudásodat. Láttuk már korcsolyázás közben, láttuk a színpadon és most láttuk a hintánál is! Ügyes vagy drága. - pusziltam meg a száját. - Lábod?
- Köszönöm kérdésed, jól van.
- Azért óvatosan á... - kezdtem bele. - ...llj fel. - mire befejeztem már talpon is volt, leporolta magát, majd elindultunk Lux-hoz, mivel késő délutánra járt már az idő, és nem is ettünk semmit.
- Azért büszke vagyok magamra. - szólalt meg.
- Miért?
- Mert akárhányszor miután elbuktam, felálltam, leporoltam magam és mentem tovább. - vigyorgott.
- A kis egoista. - cukkoltam, erre ő csak mosolyogva magához húzott.

Este miután hazaértünk, és vacsoráztunk, gyorsan összeszedtem néhány dolgot, amit viszek a kiruccanásunkra. Gondosan összehajtogattam a ruhákat és beleraktam a már bepakolt tisztálkodó szerek mellé egy kisebb bőröndbe. Próbáltam a legszebb és legkényelmesebb ruháimat összeválogatni, de nem ment olyan gyorsan mint hittem. Harry 2 perc alatt megoldotta a pakolást. Néhány nadrág, pólók, és két ing, arra az esetre, ha elmennék vacsorázni, zoknik és bokszerek, ezeket bepakolta, na ez azért túlzás, bedobálta egy utazótáskába és ő készen is volt. Mázlista, rajta minden jól áll, szóval neki könnyű dolga van.
- Gyorsan megoldottad a pakolást. - mondtam, mire csak vigyorogva közelebb jött hozzám, karjaival átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Minek cukrozzam? - vigyorgott.
- Lux már alszik?
- Elvileg Louis altatja. Vagy Lux Louis-t. - gondolkodott, mire kitört belőlünk a nevetés. A szemeim majd' lecsukódtak, így miután megfürödtem, befeküdtem az ágyba. Nem tudtam megvárni, amíg Hazza is végez a fürdéssel, mert lecsukódtak a szemeim, de azt még érzékeltem, hogy befekszik mellém, és magához húz...

~ Másnap délelőtt Los Angeles-ben ~

Reggel ébredés után kapkodva reggeliztünk, és pakoltunk be Harry kocsijába. A többiek meglepődtek, hogy elmegyünk, de csak 4 napra, utána már vissza kell jönnünk, mert kezdődik az újabb koncertdömping. Mielőtt a reptérre mentünk volna, hazavittük Lux-ot. Hát mit ne mondjak, nagyon fog hiányozni ez a kis fruska. Nagyon a szívemhez nőtt. A reptérre érve kipakoltunk a kocsiból, Harry átadta a kulcsot az időközben megérkező fiúknak, mert egyikőjük, egész pontosan Louis, hazaviszi a kocsit. Elbúcsúztunk tőlük, majd lecsekkoltunk és mire észbe kaptam, már elindultunk.
Az egész repülőutat átaludtam Harry vállán, szóval a tájból semmit nem láttam. De ahogy itt most autózunk a tájat figyelve merengtem, és határozottan kijelenthetem, hogy tetszett!
- Megérkeztünk Bébi. - zökkentett ki a gondolataimból Harry mély, rekedtes hangja. A látvány, ami fogadott elképesztő volt. Beverly Hills egyik elit környékén lehettünk.

  
- Harry ez...csodálatos!
- Tetszik? - kérdezte, majd leparkolt a garázs előtt. Kiszállt, majd átsétált az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót.
- Még hogy tetszik-e?? Ez egyenesen egy palota!! - ujjongtam, és megcsókoltam Harry-t. Éreztem ahogy belemosolyog a csókunkba. Reflexszerűen túrtam bele göndör loboncába, mire egy apró nyögés hagyta el a száját.
- Bocsi. - mondtam alsó ajkam beharapva.
- Ha nem akarod a padlón vagy az asztalon végezni, akkor ne  csináld ezt! - mondta.
- Mit?
- Kikészítesz azzal, hogy beharapod az ajkad. Teljesen. - majd ismét megcsókolt.
- Nem. Kéne. Be. Mennünk? - tagoltam néhány csók között.
- De. - húzódott el, majd a hátsózsebéből elővette a kulcsot és a kezembe adta. - Nyisd ki. - így is tettem, majd kitártam az ajtót. Nem hittem, hogy az eddigi látvány még überelni lehet, de tévedtem. - Köszöntelek itthon Bébi. - suttogta Harry a nyakamba. Közelségétől kirázott a hideg, mégis jól esett. Belépve rögtön a konyhával és az étkezővel találtam szembe magam. Az egész ízlésesen volt berendezve. Egyszóval tökéletes volt.


 

Amint megláttam a kék huzattal kibélelt fotelt rögtön odaszaladtam és beleültem.
- Világ életemben ilyet akartam! Hihetetlen!
- Gyere, körbevezetlek. - nyújtotta felém hatalmas kezét, amivel összekulcsoltam az én apró kezemet. A hátsóajtó felé vezető út a nappalin keresztül haladt, az pedig egybe volt nyitva a konyhával, mégsem vettem eddig észre, pedig elég nagy volt. Életemben nem láttam még ekkora nappalit! 


- Konkrétan akkora a nappalid, mint az Alice-al közös londoni házunk! - mondtam hitetlenkedve, mire csak mosolygott. Az ajtóhoz érve kinyitotta, és egy könnyed mozdulattal kilökte azt. És akkor megláttam a kertet, a bazi-nagy medencével!

  
 

- Ez csodaszép!
- Köszönöm. Ééés a medence fűtött. - mosolygott.
- Bele se merek gondolni, hogy milyen lehet az emelet.
- Gyere, megmutatom a szobánkat. - imádom Harry lelkesedését. Olyan volt most mint egy kisgyermek karácsonykor. A hálószoba felé vezető út számomra elég bonyolult volt.
- Úgy érezem, el fogok tévedni ebben a lakásban. - mondtam.
- Én itt leszek, és minden lépésedet óvom. - kacsintott rám, majd megállt egy ajtónál. Kinyitotta, és elém tárult a valaha elkészült legszebb hálószobák egyike.

   
- Azta. - szalad ki a számon. Ennél értelmesebbre nem voltam képes. - Ide költözöm! 
- Várj. - mondta Harry. - A legjobbat a végére hagytam.
Majd elindult az erkélyre vezető ajtóhoz, kinyitotta és kilépett rajta. Szótlanul követtem őt, és abban a pillanatban úgy éreztem, az állam a padlót verdesi.

 
Harry mutatóujjával megnyomta az állam, jelezve, hogy csukjam be.
- Ez...gyönyörű. - hüledeztem. - Lélegzetelállítóan gyönyörű! - fordultam Harry felé, és hozzábújtam.
- Az egyetlen gyönyörűség itt az te vagy. - mondta, mire éreztem, hogy elpirulok. Lángoló arcomat Harry nyakhajlatába temettem.
- Szeretlek. - motyogtam, mire kirázta a hideg. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen.
- Én is. - majd megcsókolt. A gyomromban élő pillangók azonnal vad táncba kezdtek. Karjaimmal átkulcsoltam Harry nyakát, majd a lábaimat a dereka köré fontam. A csók közben valami elborult bennem, mert még sosem tettem ilyesmit. Jó, mondjuk szeretni sem szerettem még senkit se ennyire. Harry csillogó szemmel húzódott el tőlem.
- Még nem. Még várok rád. - mondta, majd egy puszit adott a homlokomra. Kell ennél megértőbb barát? Hát nem. - Elmehetnénk sétálni, és útközben megállhatnánk valahol fagyizni. - mondta, miközben letett.
- Jó. Kíváncsi vagyok, milyen Los Angeles...
- Éjjel a legszebb. Majd holnap úgy is megnézzük.- mondta, majd kézen fogott és elindult ki a szobából, le a lépcsőn. Amíg én a cipőmet vettem végig engem nézett és mosolygott.
- Mi az? - kérdeztem.
- Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy!
- Én is, hogy itt lehetek. - mondtam, majd magamhoz vettem a napszemüvegemet és késznek nyilvánítottam magam. Harry bezárta magunk mögött az ajtót és elindultunk a part felé. Összekulcsolta a kezeinket és mosolyogva figyelt a napszemüvege mögül.
- És mi vonzott ide Los Angeles-be? - kérdeztem pár perc után.
- Hát igazából mindig is akartam egy házat itt. Tudod, csak olyat, hogyha bármikor kedvem lenne idejövök. És amíg nem voltunk együtt, minden szabad percemet itt töltöttem, mert addig sem kellett azt néznem, ahogy Joey-val vagy. Az nekem felért a halállal. - mosolygott keserédesen. - Aztán amióta velem vagy nem nagyon volt időm eljönni. De most boldog vagyok, hogy itt vagyok. És hogy veled vagyok itt. - húzott magához és átkarolta a vállam a fejem búbjára pedig egy puszit adott. - Nézd, ott egy fagyis kocsi! - mutatott az említett dologra, majd elindultunk felé.
- Sziasztok! Mit adhatok? - kérdezte egy huszonöt év körüli srác.
Harry intett a fejével, hogy mondjam én előbb, így kb. 2 percnyi gondolkodás után  az eper és a csoki mellett döntöttem, míg Harry a banán és csoki mellett maradt. 
- Lesz még valami?
- Nem. - mondta a Göndör.
- Akkor 3 dollár lesz plusz a szép hölgy telefonszáma. - és felém fordulva megeresztett egy félmosolyt.
- Hogy mondtad? - nézett rá Harry szúrós szemmel, miközben áthajolt a pulton.
 

- Jaaa...se-semmi-semmi. - mondta az eladósrác. Harry letette a pénzt és eljöttünk. Azt hittem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. A legközelebbi padnál leültünk, csak akkor szólaltam meg.
- Jesszus, azt hittem valami hülyeséget csinálsz!
- Legszívesebben kitekertem volna a srác nyakát és...
- Elég. - intettem le, mire észhez tért.
- Sarrie, ne haragudj kérlek. Én csak féltelek, és nem akarom, hogy más elvegyen tőlem. Főleg nem egy ilyen...egy ilyen nem mondom ki milyen...
Kénytelen voltam elnevetni magam ezen, mert ez roppant értelmesen hangzott. Harry mosolyogva figyelte, ahogy nevetek miközben a fagyiát ette.
- Már nem azért Bébi, de olvad a fagyid.
- Vááá..basszus tényleg!! - sikítottam fel, majd én is enni kezdtem. Harry szakadt a röhögéstől, nem is értem miért...
- HARRRYYY!!!
- Mi ez? - fordította a hang irányába a fejét, és akkor megláttuk a felénk vészesen közeledő lánytömeget. Fogalmam sincs hogyan, de elkeveredtem Harry-től, a fagyi kiesett a kezemből, és a világ pedig elsötétült. Mielőtt lecsukódott volna a szemem, annyit láttam, hogy több tucat lány körbeveszi Harry-t, és nem engedik hozzám...

Egy padon ébredtem. Fogalmam sincs hogy hol. És mi több, kezdett sötétedni. A nap még épphogy a horizont felett volt. A levegő lehűlt, Harry-t pedig sehol nem láttam. Felültem és akkor láttam meg a fagyis bódét, szóval én nem mentem sehova. De akkor hol van Harry? Felálltam és néhány bizonytalan lépést tettem abba az irányba, ahonnan számításaim és emlékfoszlányaim szerint jöttünk. Ránéztem az órámra, ami 19:30-at mutatott. Tehát durván másfél órát voltam eszméletlen, az utcán(!!!). Már jó tíz perce sétálhattam, amikor éreztem, hogy valaki követ. Nem mertem hátra nézni, csak gyorsítottam a tempón és futni kezdtem.
- Sarrie! - kiáltotta. Csak egyvalaki hív így...
- Harry? - álltam meg és fordultam hátra. Harry rohant felém.
- El sem tudod hinni, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy megvagy! - mondta Harry.
- Te meg el sem tudod hinni, mennyire megkönnyebbültem, hogy megtaláltál. - mondtam, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.
Végül is, csak röpke másfél óra kellett, hogy Harry megtaláljon.
- Annyira sajnálom! - mondta aggódva Harry, majd kezei közé fogta az arcom, homlokát az enyémnek döntötte. - Ne haragudj kérlek! Olyan messzire elsodort a tömeg, hogy egyszerűen azt se tudtam merre induljak. Kérlek bocsáss meg! Nagyon megijedtem amikor elájultál, nincs semmi bajod? Nem fáj a fejed? Nem fáj semmid? - nézett rám, smaragd zöld szemeiben az aggodalom fénye csillogott.
- Harry nyugodj meg, nincs semmi bajom! Most már jól vagyok, hogy itt vagy. - bújtam hozzá, ő pedig védelmezőn átölelt. Miután elváltunk, elindultunk haza.

Amikor hazaértünk, Harry kinyitotta az ajtót, majd amikor beléptünk rajta, lecsapott ajkaimra. Reflexszerűen fontam a karjaimat a nyaka köré és kulcsoltam át lábaimmal a derekát. Harry az ajkaimról áttért a nyakamra, apró csókokkal hintette be, majd megtalálva a legérzékenyebb pontot, szívni kezdte. Miért érzem úgy, hogy ennek holnap még nyoma lesz? Miután elhúzódott, láttam a szemén az aggodalmat. Még mindig az ölében tartott, fejét a nyakamba hajtotta.
- Ma nagyon megijedtem, hogy elveszítelek. - búgta.
- Én is, hogy elveszítelek téged. - majd fejét felemeltem és megcsókoltam. Nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem kigombolni az ingét.
- Mit csinálsz? - kérdezte.
- Minek látszik? - mondtam szégyenlősen, és ledobtam a földre az inget. Harry vad csókolt lehelt az ajkaimra, majd egyik kezével benyúlt a pólóm alá, és a hasamat simogatta.
- Biztos vagy benne? - húzódott el. - Még leállhatunk...
- Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos. - mondtam és ismét megcsókoltam.
- Ígérem vigyázok rád. - suttogta, majd a pólóm szegélyéhez nyúlt, és egy egyszerű mozdulattal megszabadított tőle. Kezeimet a felsőtestem elé kaptam szégyenemben.
- Hé mit csinálsz? - mondta és elemelte onnan a kezeimet. - Gyönyörű vagy.
Újra megcsókolt, és felemelt, majd elindult velem az emelet felé. Nem tudom hogyan, de felbotorkáltunk a lépcsőn, egészen a hálószobáig. Már csak azt vettem észre, hogy Harry óvatosan, mintha porcelánból lennék, úgy tesz le az ágyra, és az is szembe tűnt, hogy Harry-n csak egy bokszer, rajtam meg csak melltartó és bugyi volt.
Ezen az éjszakán testestül-lelkestül Harry-é lettem. Ígéretéhez híven vigyázott rám, úgy bánt velem, mint egy hercegnővel. Soha nem gondoltam volna, hogy tudom még ennél is jobban szeretni, de a ma éjszaka a bizonyíték arra, hogy de, igenis jobban szeretem, mint valaha. Halálosan elrabolta a szívemet ez a Styles gyerek.

---------------------------------------------------------------
Na, hát remélem tetszett! Én imádtam írni, és ez most tényleg egész hosszú lett! Eddig ez a leghosszabb fejezet a blogon! :)
Remélem tetszett, és örömmel fogadnék néhány visszajelzést!
Amúgy a képek, amik a lakást mutatják be, valódiak. Tényleg ilyen Hazza LA-i villája!
Ne felejtsetek el hát pipálni, komizni, és ha még nem tetted, feliratkozni! ;)
Köszönöm, hogy elolvastad! És még egyszer bocsánat a sok késésért!
All the love, M
Előzetes: 23.How many nights?
"~Harry Styles LA-ban van! De nem egyedül...~
Úgy tűnik, a One Direction szívtiprója nagyon boldog jelenlegi partnerével, a csinos Sarah Baker-el. A minap édes kettesben látták a párt Styles LA-i otthonának környékén sétálgatni, és csókolózni.
De vajon meddig tart a boldogság? És vajon mit szól mindehhez a szintén LA-ben tertózkodó Taylor Swift?"

4 megjegyzés:

  1. Hali!! 😊 Hat mit is irjak... Valami olyat amit meg nem mondtam, mikozbe olvasom mindig Sarrie helyebe kepzelem magam es elkepzelem hogy ezek velem tortennek meg! De szerintem ezzel te is igy vagy te javithatatlan almodozo!! xD Alig tudom kivarni a folytatast es remelem nem fogsz megvarattatni vele! Mert ha igen akkor bajok lesznek amint talalkozunk ismet 😆
    Na szoval roviden imadom a blogodat es csak igy tovabb!!
    All the love ---> lopom a szoveged ❤️❤️❤️

    VálaszTörlés
  2. Hát mit is mondhatnék...:)
    Talán amit még nem mondtam, de hisz olyan nincs is! :)
    Csak önmagamat tudom ismételni:
    Köszönöm, hogy írtál, sokat jelent. Nagyon jól esik, hogy elismered a munkámat <3
    Hát...álmodni még szabad, nemde? És az álmok szebbek, mint a valóság, mert az csak a tied ;)
    Köszönöm, nagyon sokat jelent nekem a komid <3
    All the love, 'javíthatatlan álmodozó' M :P <3

    VálaszTörlés
  3. Csak egyeterteni tudok a Petraval, mindig mondom hogy de jo, es egyre jobb lesz. Meg az is tetszett hogy a kislany benne volt, es ez nagy szo😄 imadom, es teged is 😄💗

    VálaszTörlés
  4. Sackó :)
    Annyira...el sem hiszitek mennyire jól esnek ezek a szavak..ilyenkor egy pillanatra elfelejtem minden gondom, és mosolygok :)
    Köszönöm, hogy írtál, sokat jelent <3
    Nálam nem jobban ;) <3
    All the love, M

    VálaszTörlés