2015. augusztus 11., kedd

17.fejezet: Balhés találkozás

  
17. Balhés találkozás
~ https://www.youtube.com/watch?v=HzP9BP62P2w ~

~ Sarah ~

A koncert után a srácok hullafáradtan estek be, szó szerint, a buszba. Leültünk a kanapéra Lizzy-vel, és megvártuk amíg a fiúk ki ordibálják magukat. Szegény ALice-t Niall felkapta és szédülésig pörgött vele. Harry csak lefeküdt, és a fejét az ölembe hajtotta. Egy szót sem szólt csak pajkosan mosolygott és még a gödröcskéi is látszottak. Tudtam mit akar, így megcsókoltam, mire egy elégedett morgás hagyta el a száját.
- Jó hogy tudod, mit szeretnék Bébi. - mondta miután szétváltak ajkaink.
- Csak ennyit akarsz? - kérdeztem meglepetten.
- Nem. - mondta. - Sokkal többet akarok, de még várni kell azzal. Én még várok rád. - mondta, mire ismét megcsókoltam.
- Olyan aranyos vagy Harry! - mondtam két csók között.
- Ó tudom. És rendkívül rendes is, és még jóképű is. - mondta a csók után.
- És szerény is. - mondtam, mire elkezdte csikizni az oldalam. - Jó ne ne, elég lesz! - nevettem. Harry továbbra is az ölemben feküdt, és csak nézett. Teljesen megigézett méregzöld szemeivel, melyek tele voltak szeretettel. Ilyenkor jövök rá, hogy mázlim van vele. Kedves, figyelmes, vigyáz rám. Ha a közelemben van akkor nyugodt vagyok. Jelenléte biztonságot, megnyugvást és békét sugároz.
- Mi a baj? - törte meg a gondolatmenetemet kisfiús, gödröcskés mosolyával.
- Gondolkozom.
- Túl sokat gondolkodsz. - mondta, majd édes csókot lehelt ajkaimra.
- És az baj?
- Nem tudom. - mondta, majd ásított egy nagyot.
- Fáradt vagy? - kérdeztem logikátlanul.
- Kicsit. - mondta, majd újra ásított. Rajtunk kívül már mindenki kidőlt. Mi is elfoglaltuk az ágyunkat a turnébuszban, ami már javában robogott haza.
- Holnapra mi a terved? - kérdeztem.
- Hát, minimum tízig aludni fogok. - nevetett fel. - Aztán elmehetnénk valahová. Mit szólsz hozzá?
- Én benne vagyok. De hova menjünk? Én például állatkertre gondoltam. Vagy elmehetnénk a cukiba ahol voltunk, miután levették a gipszet, isteni sütijük van. Vagy... - mondtam, de amikor fejemet fel fordítottam akkor Harry lecsukott szemhéjaival találtam szembe magam. Édesen szuszogott mellettem, kicsit sem fáradt. Óvatosan közelebb bújtam hozzá, és fejemet a mellkasára fektettem, mire karjaival átölelt.


Reggel arra keltem, hogy nem mozgunk. Ez most furán hangzott, tudom, de a busz tényleg egy helyben állt. Hazaértünk.
Óvatosan kibújtam Harry védelmező öleléséből, és az ajtó felé vettem az irányt. Mindenki aludt még. Halkan kinyitottam az ajtót, és kiléptem a verőfényes augusztusi napsütésbe. Tudom, Londonban ez ritka pillanatok egyike, de ha van napfény, akkor az csodálatos!
- Jó reggelt kisasszony! - mondta Bill a sofőr. Hiába mondtam neki, hogy Sarah, szólítson Sarah-nak, a kisasszony mellett maradt.
- Jó reggelt Bill. Mióta vagyunk itthon?
- Negyed órája érkeztünk, nem akartam még kelteni magukat, szóval vártam.
- Tegezzen kérem. Annyira öreg még nem vagyok. - mosolyogtam.
- Rendben, de előre szólok, nem lesz egyszerű. Neked könnyebb lesz. - nevetett. Bill az a fajta ember, aki mindig mosolyog és nem, nem hamis mosoly, nem egy álarc, ő tényleg ilyen. Életvidám, kedves, poénos ember, aki mindenben a pozitívumot látja.
- Szóval, maga...ööö te is Harry-ékkel laksz? - kérdezte.
- Hát tulajdonképpen igen. Én is és Alice is hozzájuk költöztünk. Korábban ott - mutattam a volt otthonomra, ahová rengetek emlék fűz Joey-val kapcsolatban - laktunk. De miután a barátom, vagyis a volt barátom megvert és bántott, Harry hozzájuk költöztetett engem is és Alice-t is.
- Hogy érti - kezdett bele, mire csúnyán néztem rá. - Hogy érted, hogy bántott?
- Eltörte a bokámat, és ezek a hegek is az ő ütéseiből és rúgásaiból maradtak. - mutattam a nyomokat, amik legnagyobb balszerencsémre nem akartak eltűnni.
- Sajnálom. - mondta együtt érzően. - Együtt vagy Harry-vel, nem?
- Igen, együtt vagyunk. - furcsa még ezt kiejteni számomra.
- Akkor majd ő vigyáz rád és megbecsül. - mondta kedvesen. Valahogy úgy éreztem, hogy ez az ember sok mindenen keresztül ment, mert másképp áll a dolgokhoz mint egy átlag ember. Van valami szomorú fény boldog szemeiben.
- Remélem. - suttogtam. - És a te családoddal mi van? - mondtam ki hangosan a gondolataimat. Bill csak szomorúan elmosolyodott.
- Majd egyszer azt is elmesélem, de nem ma és nem most. Megtennéd, hogy felkelted a fiúkat? Vár a családom.
- Persze. - mondtam csalódottan, majd felálltam és újra a buszba léptem. Meg sem álltam egészen Harry ágyáig.
Pont úgy feküdt ahogy hagytam és édesen szuszogott. Hirtelen ötlettől vezérelve ráültem a csípőjére, hosszú barna hajamat oldalra fogtam, és elkezdtem csókolni halvány rózsaszín ajkait. Két-három csók után éreztem, hogy viszonozza, mire elmosolyodtam. Lassan kinyitotta szemeit, és álmos tekintettel nézett rám, fülig érő mosollyal a száján.
- Ezentúl minden reggel így akarok kelni Bébi. - morogta.
- Megoldható. - mondtam, mire elégedetten vigyorgott. - De most gyere, segíts felkelteni a többieket. - álltam fel, de csuklómnál fogva visszarántott, így ráestem. Semmit nem szólt, csupán szenvedélyesen megcsókolt. - Szeretlek. - morogta.
- Én is. - mondtam. - De most már tényleg ébresztő. Harry kipattant az ágyból, felöltözött, majd segített felkelteni a többieket, ami nem volt egyszerű. Louis azt ordította, hogy ő márpedig nem kel fel, mert álmos és telefonál. Az mondjuk nem tudjuk hogy jött ide, de mindenesetre ráhagytuk. Liam viszonylag egyszerű eset volt róla elég volt lehúzni a takarót, és felkelt. Alice eleve ébren volt. Bezzeg Niall!! Na őt konkrétan hárman cibáltuk ki az ágyból. Érdekes tortúra volt, de fél óra múlva Bill is elhajthatott.
Belépve a lakásba megcsapott az otthon illata. Sosem gondoltam volna, hogy a One Direction ház lesz az otthonom. De már megint gondolkozom...
Rendeltünk kaját, ugyanis dél felé járt már az idő, miután mindent kipakoltunk és elrendeztünk sőt, Harry-vel ebéd után elmegyünk sétálni, szóval mi át is öltöztünk, majd amikor megérkezett a kaja leültünk enni. Közben elbeszélgettünk a tegnapi koncerten, nevettünk a srácok poénjain. Határtalan volt a jókedvünk. Egészen addig, amíg nem csengettek...


~ Harry ~

- Vár valaki valakit? - kérdezte Louis, mire öt fejcsóválást kapott válaszul. - Akkor megnézem ki az. - mondta, majd elment.
Sarah és Alice elkezdték leszedni az asztalt, amibe besegítettünk, majd néhány pillanat múlva Lou tért vissza Amandával, egy negyvenes évei végén járó férfival, és egy negyven körüli asszonnyal. Az nő teljesen hasonlított Sarrie-re, mire leesett, hogy ez itt bizony az anyós meg az após...

- Anyu, apu! Hát ti mit kerestek itt? - kiáltott fel Sarrie, majd feléjük rohant, és megölelte őket.
- Látogatóba jöttünk. Megnézni jól vagy-e. - mondta Mrs.Baker.
- És a jelenlévőkben kiket tisztelhetünk? - kérdezte szigorúan az apja, mire Sarah sorolni kezdte. - Alice-t már ismeritek. Ő itt Louis Tomlinson. - mire Louis intett és köszönt.
- Mellette Liam Payne. - folytatta.
- A szőke, ő Niall Horan.
- Csókolóm. - mondta a "szőke", ezzel végigérve a soron. Odaléptem Sarrie mellé, és mély levegőt vettem.
- Harry Styles. - nyújtottam kezet. Mr.Baker jó erősen szorította meg a kezem, gondolom le akarta tesztelni, hogy mennyire bírom  a fájdalmat.
- Andrew Baker. - mondta. - Szóval te vagy az, akit pofán kell vágnom? - kérdezte, mire lefagytam. Hogy mi van? Miért akar engem mindenki felpofozni?
- Nem apu, Harry-t nem kell. Az Joey volt. De ő már nincs. - mondta Sarrie majd bocsánatot kérve a családjától, félrevont.
- Mi ez az egész? - kérdeztem, miközben kezemmel végigszántottam a hajamon, immáron századjára.
- Harry, nyugi. Amikor Amamda itt volt, hogy haza vigyen, akkor mondta, hogy apunak volt egy balesete és amnéziája lett, így nem emlékszik arra, hogy néz ki Joey. És mivel te voltál velem, azt hitte te vagy az.
- Értem. - mondtam "megnyugodva". Annyi biztos, itt még csetepaté lesz...

Louis-ék egész jól elbeszélgettel Amandával, Sarah-nak meg nekem maradt a neheze: a szülők. És a közlés, miszerint a lányunk velem jár.
- A valódi ok, amiért itt vagyunk az az, hogy elvigyünk, haza. - mondta Mrs.Baker.
- Hogy mi? - kérdeztem. Mi a fasz?? - Mégis miért?
- Mert Joey-val ugyebár nincs együtt, így már nincs ami itt tartja Londonban.
- Nem vihetik el! Ezt nem tehetik velünk! - mondtam, de Sarrie megfogta a karom és szemeivel az sugallta, hagyjam, majd intézi. Így fogtam magam
felálltam, és kimentem a nappaliba.

~ Sarah ~

- Anyu, apu, valamint el kell mondanom. - kezdtem bele a monológomba. - Nos, valóban, Joey-val mindennek vége köztünk, de az nem igaz, hogy nincs ami idekötne. Igenis van. Itt van például Alice. Ő a legjobb barátom és nem hagynám itt. Úgy örülök, hogy boldog Niall-el, de nem hagynám itt. Itt vannak a fiúk...Ők Al-en kívül az egyetlen barátaim. Tudom, fura, de akkor is ez van! És ami a legfontosabb, Harry is itt van. - mondtam ki, mire szüleim szemei elkerekedtek.
- Csak nem? - kezdte apu.
- De igen. Harry és én együtt vagyunk. És nagyon szeretem, és nem akarom itt hagyni, azt meg nem kérhetem tőle, hogy hagyjon itt mindent miattam. Szeretem...
- Én ezt értem kislányom, de miért pont Harry Styles? - kérdezte anya.
- Nem tudom. Nem tudom mi fogott meg benne annyira, de szeretem. Teljes szívemből szeretem. Ő mentett meg Joey-tól is, nem is egyszer. Ha azon a napon nem jön át valamiért, akkor most nem beszélgetnénk itt. Ha nem marad itthon velem, amíg a többiek buliztak és nem rohan le a sikításomra a lépcsőn, akkor most már halott lennék...Az utóbbi hónapokban rengeteg időt töltöttem Harry-vel, és rájöttem egy idő után, hogy több nekem, mint barát...Joey, eleinte nagyszerű ember volt, de aztán egyre többet bulizott, gyakran részegen járt haza, és drogozott is. Gyakran volt olyan, hogy hazajött belőve és a földhöz vágott vagy megtépett. - anyám a kezét a szája elé emelte. Igen, ezeket még ők sem tudták. Könnyes szemmel folytattam. - Aztán reggel úgy tett mintha mi sem történt volna, bocsánatot kért és ennyi. Aztán egyre sűrűbbek lettek a bulik és a hajtépésből terror lett. Hazajött a felpofozott a falhoz vágott, majd elment aludni. És mindezt azért tette, mert féltékeny volt. És már bocsánatot sem kért. Én ebből nem kérek. Nem kell sem pia, sem drog, sem a cigi semmi! Egyetlen egy valamit akarok és az Harry! Mellette végre nyugodt és normális életet élhetnék. - normálisat, már amennyire egy sztár barátnőjeként normális lehet az élet. - Ő nem drogozik, nem ver meg, nem bánt!! Vigyáz rám, óv és véd mindentől és mindenkitől! Képes volt három évig várni rám, csak mert én egy pszichopata állatba voltam "szerelmes"...Egyszer az életben én is boldog akarok lenni! Vele! Mellette... - fejeztem be, mire a könnyeim utat törtek maguknak. Muszáj volt kiadnom ezeket magamból a szüleimnek. Nagyon szeretem a családomat, de Harry-t is. Aztán egy puha kezet éreztem meg a hátamon, amint simogat. Anya volt az.
- Édes kicsi Sarah-m. Tudom, hogy nagyon nehéz most neked. És tudom, hogy rossz volt neked, és sajnáljuk, hogy nem voltunk melletted amikor kellett volna. Harry viszont elmondásod szerint melletted volt, amiért hálásak vagyunk neki. És láttuk, mennyire boldog vagy mellette. Szóval választhatsz: hazajöhetsz velünk vagy maradhatsz Harry-vel. - tette fel a nehéz kérdést anyu.
- Istenem, ez nehéz, mindannyitokat szeretem. Ti vagytok a családom! - mondtam, de apám közbe szólt.
- Kislányom...tudtam, hogy el fog jönni ez a nap...Már Joey-val sem engedtelek el egykönnyen...De most mégis kénytelen leszek. Már nem azt a cserfes, barna copfos kislányt látom benned, akit eddig láttam...Most tudod mit látok? Egy felnőtt nőt, aki a saját útjára lépett. Tudjuk nagyon jól, hogy szeretsz minket, és persze mi is imádunk téged. De mi vagyunk a múltad...a jövőd pedig ott van a másik szobában. Mi mindig ott leszünk neked ha kell, de mi csak a jelenedben és a múltadban...És bármennyire is fáj, a jövő Harry-é... - mondta ki apu a nehéz szavakat. Ez akkor most azt jelenti?
- Istenem, annyira szeretlek titeket! - mondtam mire magamhoz öleltem a szüleimet.
- Mi is téged. De most menj, mert Harry már idegbajt kap. - mondta anyu.
Fejvesztve rohantam át a nappaliba, ahol Harry volt. Leroskadva ült a kanapén, a kezeit tördelte idegességében miközben a földet bámulta. Érkezésemre felemelte a fejét, és gyönyörű méregzöld tekintetét rám emelte.


https://em.wattpad.com/44871662cbbc7102c5f967decc7c36bdbe3d03f4/687474703a2f2f33382e6d656469612e74756d626c722e636f6d2f31376639666532333930353962363865333239336665396363333464633336332f74756d626c725f6e686f71373653737a7331716a6f6f69796f315f3235302e676966 


- Elvisznek, ugye? - kérdezte szomorúan. Istenem, mennyire letört, és miattam ilyen, mert azt hiszi elhagyom. Rossz így látni, egy ilyen vidám embert, mint ő...
Felállt, én pedig örömkönnyeket hullajtva rohantam oda hozzá, és a nyakába ugrottam, lábaimmal átkulcsolva a derekát, majd szenvedélyesen megcsókoltam. És újra, és újra és újra. Fulladásig.
- Szeretlek. - mondta, homlokát az enyémnek döntve.
- Én is szeretlek Harry.
- Khm. - hallottuk meg apu hangját. - Mi megyünk.
- Már is? - kérdeztük egyszerre a Göndörrel.
- Már elég késő van. - mondta anyu, és tényleg, hét óra fele járt az idő.
Odamentem megölelni a szüleimet és a nővéremet. Harry is odajött velem elköszönni.
- Örülök, hogy megismerhettem magukat. - mondta.
- Szólíts Lucy-nak és Andrew-nak minket. - mondta, majd megölelte.
Apu kezet nyújtott neki, amit elfogadott, majd apu, miközben Harry vállát veregette így szólt: - Vigyázz rá fiam. És tedd boldoggá.
- Az a célom. - felelte Harry, majd közelebb húzott magához, és egy puszit nyomott a hajamba.
 
--------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Hát ez lett volna a 17.fejezet, remélem tetszett! Hagyjatok magatok után nyomot ;)
Mindenkinek kellemes (maradék) nyarat kívánok!
All the love, M
 
Előzetes: 18. Addicted to you
 "- Nem Harry, ezt nem fogadhatom el. - mondtam elhátrálva tőle.
- De...miért? - kérdete szomorúan.
- Mert még nem állok rá készen! Ez így túl gyors. - mondtam, majd kiszaladtam az ajtón."

6 megjegyzés:

  1. Nagyon edesek egyutt, szuper resz lett, jol irsz Palkoci, buszke vagyok rad 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sackóó <3
      Ismét első vagy ;)
      Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat, igyekszem.
      Köszönöm <3
      All the love, M

      Törlés
  2. Huu. Ez azta. Olyan bumm meg haaa. És fhu. Annyira aranyosak együtt. És azta. Amikor meséli miket tett érte Harry az annyira Wháó. Ajj ez nem fog menni ertelmesebben :D te úgyis érted♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamii <3
      Örülök hogy találtál olyan részt ami nagyon tetszett!
      Igen én mindent értek! ;)
      Köszönöm <3
      All the love, M

      Törlés
  3. Petra...annyira varázslatod vagy...bele tudom élni magam Serrie szerepébe...nem volt még sztárpasim de egy csaj kb. olyan nem? :D
    Egy szó mind száz imádlak! ( a Tibi dologról még beszélünk!)
    Ezer csók testvér: Muszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinyírom a pasidat xD
      Szóval, köszönöm szépen a dicséretet. Hát, biztos olyan xD
      Én is imádlak ;)
      Sister <3
      All the love, M

      Törlés