2015. július 13., hétfő

13. fejezet: Apró nézeteltérések

 
13. Apró nézeteltérések 
~ https://www.youtube.com/watch?v=hYdX9ZhG0Sw ~

~ Harry ~
- Sarrie nyugodj már le. - mondtam nevetve. Éppen az orvostól jöttünk haza, levették a gipszét és most úgy ugrált, mint egy kiscsikó amikor rájön, hogy neki vannak lábai. Már azon voltam, hogy lefogom amíg a kocsihoz érünk, amikor ő meglátott egy cukrászdát.
- Úúú, Harry menjünk együnk sütit! Légyszi. - nézett rám bociszemekkel. Utálom ezt a nézését, ennek nem lehet ellen állni.
- Jó menjünk. - mondtam, majd megfogta a kezem és maga után húzott. A lendülettől majdnem elestem, de még időben meg tudtam állni és kinyitottam neki az ajtót, mire ő belépett. Az épületben friss sütemények illata terjengett. Amint beléptünk minden szempár rám vagyis ránk szegeződött amit sejtettem is. Sorra haladtunk el az asztalok mellet és leültünk egy bokszba, miközben néhány tinilány össze-össze súgott mögöttünk. Láttam, hogy Sarrie-t egy kicsit furcsán érintette a dolog, ezért biztatóan rámosolyogtam, mire ő csak ennyit szólt:
- Téged nem zavar? - suttogta egész közel hajolva hozzám.
Vállat vontam. - Nem túlzottan érdekel, és már megszoktam. Tudod, az évek során annyi lánnyal hoztak össze, és a többségéhez még csak közöm se volt. - mondtam.
- Tudom. - mondta, mire felvontam a szemöldököm. - Alice mindent elmesélt, ő jobban megszállott volt mint én.
- És most? - kérdeztem.
- Harry! Tudod jól, hogy most már én is megszállott vagyok! - vigyorgott.
- Akkor jó. Megnyugodtam. - dőltem hátra a bokszban. Ekkor a szemem sarkából láttam, amint két lány bizonytalanul megindul felénk, majd megállnak, mire odanézek.
- Sarrie, kérlek ülj át mellém. - mondtam, mire eltorzult az arca.

~ Sarah ~ 

- Hogy mi? - kérdeztem suttogva.
- Ülj át mellém! - mondta Harry határozottabban. Egyre jobban megijedtem, hogy vajon mit akarhat, de bíztam benne, így átültem mellé. Egy pillanatra rám nézett, mosolygott, majd intett két lánynak, hogy jöjjenek oda. A két lány először nem akart, de amikor Harry megint intett, majd felállt és odament hozzájuk, végül visszajöttek vele, és leültek.
Harry hosszas eszmecserét folytatott a két lánnyal, mint megtudtuk Amy és Cally volt a nevük, akiknek az arcán látszott, hogy majd' kicsattannak az örömtől! Egyfolytában a fiúkról áradoztak, a koncertekről, a dalokról, de még arra is megkérték Harry-t, hogy énekeljen nekik. Harry felállt és illedelmesen megkérdezte a többi vendégtől, zavarná-e őket egy rögtönzés.
Mivel a válaszok 95%-a nem volt, így megkérdezte mit szeretnének hallani. A lányok a Little Things-et mondták, ami nekem is nagy kedvencem volt.
Harry elkezdte énekelni a saját szólójától, miközben végig engem nézett. Amikor végzett, megtapsolták, és adott a lányoknak egy-egy aláírást.
- És ti együtt vagytok? - kérdezett rá, azt hiszem Amy a kényesebb témára. Én éppen ittam, és a kérdésnek köszönhetően félre nyeltem. Harry ijedtem paskolta a hátamat.
- Még nem. - mondta, miközben továbbra is finoman csapkodott.
- Harry elég lesz már, kiszakad a tüdőm! - mondtam.
- U...bocsi. - mondta egy féloldalas mosoly kíséretében, mire mind a négyünkből kitört a nevetés.

A lányok hamarosan elindultak, mi is fizetni készültünk Harry-vel.
- Én fizetek! - mondtam.
- Hát persze! Hogy nem. - mondta Harry és elővette a tárcáját.
- Harry, nem! Én fizetek!
- Sarah, nem! - parodizált ki. - Én fogok fizetni! És erről nincs kedvem vitatkozni, szóval maradj csendben!
- Különben mi lesz?
- Különben kénytelen leszek elhallgattatni téged!
- Hogyan? - kérdeztem.
- Megcsókollak. - mondta, majd láttam, hogy a szája sarkában ott bujkálnak  azok a cuki kis gödröcskék, amikért meghalok. - Nyugi, nem csinálok semmit!

A hazafelé vezető úton sokat beszélgettünk a Joey-ügyről, otthon, vagyis Harry-éknél mégis elöntött a megnyugvás. Fel akartam menni az emeletre, mire négyen rohantak felém egyszerre, én pedig elsikítottam magam.
- Srácok, már fel tudok menni egyedül! - kiáltottam.
- Ja, tényleg. - nevetett Niall, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Hülyék vagyunk vagy hülyék vagyunk? - kérdezte Liam.
- Erre most őszintén válaszoljak? - kérdezte Lou, mire megint nevettünk. Imádtam ezeket a pillanatokat, amikor mind a hatan önfeledten nevettünk és szartunk a világra. Ez is egy ilyen pillanat volt.
- Harry, már nem kell vinned. - mondtam, miután felvett és elindult velem fel.
- Megszokás. Alszol egyet, ugye?
- Igen. Elfáradtam. De tényleg nem kell vinned!
- Sarrie, szívesen teszem, és ne vitatkozzunk ezen se! - mondta, majd a szobájába vitt, letett az ágyára, és betakart.
- Énekelsz nekem? - kérdeztem. Imádtam amikor énekelt, főleg amikor csak nekem.
- Persze. - mosolygott. - Mit?
- Through The Dark. - mondtam.
Harry leült mellém, és elkezdett énekelni:

" You tell me that you're sad and lost your way
You tell me that your tears are here to stay
But I know you were only hiding
And I just wanna see ya
You tell me that you're hurt, and you're in pain
And I can see your head is held in shame
But I just wanna see you smile again
See you smile again

But don't burn out
Even if you scream and shout
It will come back to you
And I'll be here for you

Oh I will carry you over, fire and water for your love
And I will hold you closer
Hope your heart is strong enough
When the night is coming down on you
We will find a way
Through the dark "

~ Harry ~

Sarrie elég gyorsan elaludt az énekléstől, nagyon fáradt volt. Miután elaludt, halkan kiosontam a szobámból és lementem a földszintre.
- Na? - kérdezte Liam.
- Alszik. - mondtam, miközben leültem mellé.
- Elmondtad már neki?
- Mit?
- Istenem Harry, olyan hülye vagy! - csapott a homlokára. - Elmondtad már neki, hogy szereted?
Szemeim fenn akadtak a mondata hallatán, és már-már megszólaltam, hogy leoltsam Louis-t.
- Nem, nem Louis mondta el, magamtól jöttem rá, Harry ezt még a vak is látja!
- Jó jó, oké. De nem, nem mondtam el.
- Miért nem?
- Mert nem olyan egyszerű! - mondtam.

Késő délután felé járt az idő, mire Sarrie, lejött a lépcsőn, és nem, most egyikőnk sem rohant oda segíteni.
- Reggelt, kócos. - mondtam neki.
- Haha, nagyon vicces. - mondta. - Mit nézünk?
- Niall kérésére a This is us!-t. - mondta Louis nevetve.
- Te egoista állat! - mondta Sarrie a szőkének.
Sarrie végül leült mellém, és így néztük végig a filmet. Rengeteget nevettünk a régi hülyeségeinken, és együtt énekeltük magunkkal a dalainkat, de azért volt egy-két szomorúbb pillanat is. Igen, Zayn miatt. Furcsa volt, hogy ő nem volt ott, nem hülyült együtt velünk. Hiányzott, mindannyiunknak hiányzott.
A film után Louis-ék elmentek bulizni, de nekem semmi kedvem nem volt és Sarrah-nak se, így mi otthon maradtunk. Sarah éppen teát csinált, majd amikor odaadta nekem, leült velem szembe és így szólt:
- Mi volt az a cukiban ma? - kérdezte.
- Mire is gondolsz? - kérdeztem vissza, mire megfogatta csodálatos szemeit. Tudtam, ha kérdésre kérdéssel felelek azzal idegesíthetem és ez is kedvenc elfoglaltságaim egyike volt.
- "Jártok?" "Még nem." - mondta, mire kicsit lefagytam.
- Hát...ööö semmi. Nem jutott más eszembe. - hazudtam.
- Valóban?
- Valóban. - mondtam.
- Akkor az a csók mi volt tegnap? - kérdezte.
- Az nem volt csók, az csak egy majdnem csók volt!! - világosítottam fel Sarah-t.
- Harry... - mondta. - Nem akarok veszekedni.
- Én sem. - mondtam, majd ölelésre tártam karjaim, Sarah pedig hozzám bicegett. - Fáj a lábad? - kérdeztem ölelés közben.
- Csak elzsibbadt. - nevetett. Imádtam a nevetését. Amikor megjelentek a szemei sarkában azok az apró nevetőráncok, és amikor csilingelő hangján nevetett. Ilyenkor nevetett őszintén. Gondolatmenetemet az az észrevétel hasította félbe, hogy Sarrie még mindig a karjaimban van, és én őt, ő pedig engem néz. Mint mindig, most is rabul ejtett tengerkék szemeivel és gyönyörű szép arcával. De mindez csak másodlagos volt. Ezúttal nem egy lány testébe szerettem bele, hanem a lelkébe. Ez más volt. Kezeimmel végigsimítottam arcán, majd két kezem közé fogtam, és mélyen a szemébe néztem. Letekintettem formás ajkaira, és egyszerűen nem tudtam fékezni magam. Láttam amint ő is hasonlóképpen tesz. Nem bírtam magammal. Lassan, szinte fájdalmasan lassan szüntettem meg a kettőnk közötti távolságot, mert nem tudtam ő mit akar. De aztán elszakadt a cérna, és többet nem tudtam vissza fogni magam. Megcsókoltam.


 

--------------------------------------------------------------------------
Hali ^^
Ne haragudjatok a késésért, de itthon munkálatok folytak.
De most itt vagyok! (:
Istenem, sajnálom hogy ilyen rövid lett, de az után a nyamvadt kis szócska után nem volt szívem folytatni, pedig az eszem azt diktálta. Na mindegy. Remélem tetszett. (: Várom a véleményeket!
All the love, M
Előzetes: 14. Ne érj hozzá!
" - Azt. Mondtam. Ne. Érj. Hozzá. - tagoltam a szavakat, miközben ellöktem Sarah-tól, aki ijedten bújt mögém.
- Ja hogy úgy! Új bikád van Sarah? - kérdezte. - Nem vagy semmi, egyéni rekord. 4 hét alatt sikerült összeszedned egy ilyen balfaszt! Ügyes kis ribanc vagy, annyi szent! - magyarázott gúnyosan.
Ennél a pontnál elszakadt bennem valami, és akkorát kevertem le neki, hogy eleredt az orra vére."

2 megjegyzés:

  1. Itt befejezni? Hat meg leszel verve! ♥
    Through the dark♥♥

    VálaszTörlés
  2. Igen itt befejezni :P
    Hát...már várom azt a verést xD Úgysem tudnál megverni.
    Köszönöm a komit, és hogy elolvastad.
    All the love, M.

    VálaszTörlés