14.fejezet: Ne érj hozzá!

14. Ne érj hozzá!

~ https://www.youtube.com/watch?v=X2D7BcyxRY4 ~

~ Sarah ~

Édes mámor...így tudnám jellemezni Harry csókját, ugyanis nagyon jól, túl jól csókolt. Mégis, én húzódtam el tőle.

- Ne. - mondtam. - Ne.

- Miért ne? - kérdezte értetlenül.

- Mert...ezzel rossz döntést hozol.

- Életem legjobb rossz döntése az te vagy Sarrie! - mondta, mire levegőt venni is elfelejtettem. Némán és értetlenül néztem rá továbbra is, mire folytatta. - 3 évvel ezelőtt, amikor idejöttél, már akkor tudtam, hogy nem leszel számomra csak szomszéd. Jóval több voltál és vagy is...Első látásra beléd szerettem, és ez nem változott semmit azóta! És amikor láttam rajtad a sebeket, vagy amikor bicegtél, tudtam hogy az a fa...hogy Joey csinált veled valamit, de te annyira védted, hogy úgy éreztem talán tényleg csak bediliztem. De ahogy a bicegések és a kék-zöld foltok egyre sűrűbben jelentkeztek, kezdtem azt hinni, hogy igazam volt a kezdetekben, és legszívesebben kinyírtam volna azt a szemetet! - mondta. Miközben ezeket a szavakat kiejtette láttam, hogy ökölbe szorult a keze. - Basszameg Sarrie, szeretlek! - mondta.

~ Harry ~

Láttam Sarrie-n, hogy meglepte a kijelentésem, de egyszerűen már nem tudtam türtőztetni magam, és így 3 év után ki kellett adnom magamból az érzelmeket.

- Ez...komolyan mondtad? - kérdezte, mire bólintottam.

- Jó tudod mit, felejtsük el, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit és ez az egész meg sem történt. - mondtam.

- Csinálok kaját, éhes vagy? - kérdezte zavartan.

- Én nem. - mondtam és felmentem a szobámba.

- Harry Styles, hogy te mekkora fasz vagy! - mondtam magamnak. - Vááá. És elmondtam neki. Ügyes vagy, gratulálok. - veregettem meg a vállam, majd elnevettem magam. Asszem' tényleg kezdek megőrülni.

És én még voltam olyan hülye, hogy azt hittem a baleset, meg a Joey-s eset megváltoztatott valamit köztünk, vagy hogy közelebb hozott minket. Hát tévedtem. Méghozzá nem is kicsit. Fúú, de hülye vagyok. Fel-alá járkálok a szobámban, miközben a lány, akiért oda vagyok lent a konyhában készíti az kaját magának, akinek nem mellesleg az imént vallottam be, hogy szeretem. ráadásul meg is csókoltam! De micsoda csók volt! És én most mégis itt járkálok fent, ahelyett, hogy lemennék és ismét megcsókolnám. - Ijáj, zavaros ez az egész. - mondtam magamnak miközben a fejemet vakartam.

Leültem az egyik fekete fotelembe, kezembe vettem a gitáromat, és játszani kezdtem. Belekezdtem a Spaces-be:

 ×"Who’s gonna be the first one to start the fight?
Who’s gonna be the first one to fall asleep at night?
Who’s gonna be the last one to drive away?
Who’s gonna be the last one to forget this place?
We keep taking turns
Will we ever learn?
The spaces between us
Keep getting deeper
It’s harder to reach her
Even though I've tried
Spaces between us
Hold all our secrets
Leaving us speechless
And I don’t know why
Who’s gonna be the first to say goodbye?
Who’s gonna be the first one to compromise?
Who’s gonna be the first one to set it all on fire?
Who’s gonna be the last one to drive away?
Forgetting every single promise we ever made
The spaces between us
Keep getting deeper
It’s harder to reach her
Even though I've tried
Spaces between us
Hold all our secrets
Leaving us speechless
And I don’t know why
Who’s gonna be the first to say goodbye?"

- Harry! - hallottam a kiáltást. Először nem foglalkoztam vele, kényelmesen letettem a gitárt, egy kicsit elrendeztem a fotelt is. - Harryy!! - hallottam a most már igencsak kétségbe esett Sarah kiáltását. Kettesével szedve a lépcsőfokokat rohantam le, és el nem tudtam találni mi lehet a baj, hogy Sarrie ilyen kétségbe esetten sikít. Aztán leérve láttam. Sarah a fal mellett kuporgott, Joey pedig sebesen közeledett hozzá.

- Joey, ne érj hozzá! Takarodj! - ordítottam, de ő ügyet sem vetve rám továbbra is Sarrie felé közeledett és ütésre emelte a kezét.

- Azt. Mondtam. Ne. Érj. Hozzá. - tagoltam a szavakat, miközben ellöktem Sarah-tól, aki ijedten bújt mögém.

- Ja hogy úgy! Új bikád van Sarah? - kérdezte. - Nem vagy semmi, egyéni rekord. 4 hét alatt sikerült összeszedned egy ilyen balfaszt! Ügyes kis ribanc vagy, annyi szent! - magyarázott gúnyosan.

Ennél a pontnál elszakadt bennem valami, és akkorát kevertem le neki, hogy eleredt az orra vére.

- Takarodj a házamból! És Sarah közeléből is! - mondtam. - Ne lássalak többé. Ha harmadjára is meglátlak a közelében, már nem leszek kíméletes! - kiáltottam, majd megfordultam, hogy lássam Sarrie-t aki még mindig mögöttem állt és sírt. - Sss. Semmi baj, elment. Semmi baj. - csitítgattam.

- Harry. - mondta.

- Itt vagyok.- mondtam. - Itt vagyok.

- Harry. - mondta, majd könnyben úszó tengerkék szemeivel rám nézett, és elhátrált tőlem. - Elegem van belőle. Nem akarom többet látni! E-ez...én nem kérek ebből! Nem akarok egy alkoholista drogos barom mellett élni!! Elegem van! Boldog akarok lenni!! Azt akarom, hogy valaki igazán szeressen és megbecsüljön! Hogy valaki vigyázzon rám!! - mondta és ismét könnyezni kezdett, majd közelebb lépett hozzám és átkarolta a nyakam. - Veled akarok lenni Harry! Szeretlek!

 

- Hogy...hogy mi? - kérdeztem meglepetten.

- Szeretlek Harry. És veled akarok lenni! Azt akarom, hogy vigyázz rám, hogy nekem énekelj, hogy megbecsülj és vigyázz rám, és hogy szeress! - könnyezett.

- Én is szeretlek. - mondtam, majd ismételten közeledtem ajkaihoz. Ismét megcsókoltam. De ezúttal nem húzódott el...

 

~ Sarah ~

Édes mámor és röpködő pillangók a gyomromban. Ez az érzés kerített hatalmába, mialatt csókolóztunk, és úgy tűnt, el sem akarunk válni. Harry iszonyat jól csókolt, de azt hiszem ezt már mondtam. Ez a csók cseppet sem volt gyengéd, nem hasonlított az előzőhöz. Ebben a csókban minden érzelmünk benne volt, az elmúlt évek várakozása, a vágyak, a csalódottság, a boldogság, az apró örömök, a bánat, a félelem belesűrítve egyetlen fantasztikus, soha véget nem érő csókba. Egyetlen egyszer váltunk el csupán, levegőhiány miatt.

- Szeretlek. - mondta Harry, majd újra csókolt, én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Mióta vártam már erre...

Ennek a csóknak is a levegőhiány vetett véget, majd Harry homlokát az enyémnek döntötte, két erős karjával pedig átölelte a derekam. Most éreztem igazán biztonságban magam.

- Tudod melyik dal jutott eszembe? - kérdezte.

- Nem.

- Fool's Gold. - mondta, de nem igazán értettem, mire is gondol ezzel, aztán énekelni kezdte mély, rekedtes hangján. - ×× And yeah I’ve let you use me from the day that we first met. But I’m not done yet. Falling for your Fool’s gold. And I knew that you’d turn it on for everyone you met. But I don’t regret falling for your. Fool’s gold...

- Most már értem. - mondtam.  Kintről mozgolódást és egy elég morbid nevetést hallottunk.

- Niall. - mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.

- Hali. - köszönt az említett személy, mögötte pedig jött Al, mögötte pedig a 1D többi tagja.

- Nialler mi volt ez a morbid kacaj. - kérdezte Harry, mire mindenki jót nevetett. 

- Ja, hát...ne is kérdezd. - mondta "gondterhelten".

Ezen megint jót nevettünk.

Az este nagyon jól, és gyorsan eltelt. De azért nehéz volt abból a szempontból, hogy a srácok előtt nem voltunk "együtt". Semmi csók, semmi puszi, még csak ölelés se. De Harry láthatólag azon volt, hogy lebukjunk, ugyanis szinte mindig úgy tett-vett, hogy hozzám érjen, nem kicsit zavarba hozva engem, amit láthatóan élvezett is. Hol a kezemet érintette meg, hol a derekamat. Néha el-elmosolyodtam, de visszafogtam magam, elvégre a srácok úgy tudják barátok vagyunk, és nem hinném hogy örülnének nekem. Legszívesebben odaszaladtam volna, Harry nyakába ugrottam volna, és fulladásig csókoltam volna. De csók nem volt, lopott pillantások viszont annál inkább. Akárhányszor néztem Harry-re ő mindig engem nézett, és nem is akárhogy!

 

A nézésétől picit zavarba jöttem, amit ő egy kaján vigyorral nyugtázott. Alice és Niall indultak aludni, Al még visszanézett rám a lépcső aljáról. Ő már tuti sejt valamit, és szerintem Louis is. Harry-nek is és nekem is egész este fülég ért a szánk annyira mosolyogtunk.

Miután mindenki lefeküdt, én átmentem Harry-hez, és csendesen becsuktam az ajtót magam mögött.

- Velem alszol? - kérdezte mosolyogva. Olyan aranyosan mosolygott, még a gödröcskéi is megjelentek. Olyan volt mint egy kisfiú.

Bólintottam. - Félek. - a mosoly helyét pillanatok alatt aggodalom vette át.

- Mitől? - kérdezte, miközben magához húzott.

- Joey-tól. Már kétszer akart kinyírni. - mondtam, miközben közelebb bújtam hozzá. - Mi lesz ha újra próbálkozik?

- Semmi. Holnap szólok a rendőrségnek, és az egyik testőröm mindig melletted lesz ha én nem tudok és nem, nem tiltakozhatsz ehhez ragaszkodom. - mondta majd megcsókolt. - És ne félj. A srácok is itt vannak neked. Itt vagyok neked én is. - nyomott egy puszit a hajamba, majd halkan énekelni kezdte a Trough the dark-ot. Ismét mosolyogva aludtam el.

--------------------------------------------------------------------------

×  One Direction - Spaces

    Ki lesz az első, aki elindítja a küzdelmet?

  Ki lesz az első, aki elalszik este?
  Ki lesz az utolsó, aki elhajt?
  Ki lesz az utolsó, aki elfelejti ezt a helyet?

  Felváltva tartjuk
  Megfogjuk valaha is tanulni?

  Az űr köztünk
  Egyre nagyobb
  Nehezebb elérni
  Annak ellenére, hogy én próbáltam
  Az űr köztünk
  Őrzi minden titkunkat
  Így nekünk hangtalan
  És nem tudom miért

  Ki lesz az első, aki kimondja: viszlát?

  Ki lesz az első, aki kompromisszumot köt?
  Ki lesz az első, aki megállít minden tüzet?

  Ki lesz az utolsó, aki elhajt?
  Elfelejtünk minden egyes ígéretet, amit valaha tettünk

  Az űr köztünk
  Egyre nagyobb
  Nehezebb elérni
  Annak ellenére, hogy én próbáltam
  Az űr köztünk
  Őrzi minden titkunkat
  Így nekünk hangtalan
  És nem tudom miért

  Ki lesz az első, aki kimondja: viszlát? 

××  One Direction - Fool's Gold

   És igen hagytam, hogy kihasználj azon a napon, amikor először

   találkoztunk,
   De én nem tenném meg,
   Beléd vagyok esve,
   Bolondok aranya
   És tudom. hogy mindenkivel ezt teszed akivel találkozol,
   De nem sajnálom, hogy beléd vagyok esve,
   Bolondok aranya.

--------------------------------------------------------------------------

Csoki ^^

A végére beillesztettem a két dal részletének fordítását, hogy könnyebben megértsétek, miért is ezekre esett a választásom.

Hát ez lett volna a 14. fejezet. Remélem tetszett. Én imádtam írni (mint mindegyiket xD). Hagyjatok nyomot magatok után ;)
Szavazzatok oldalt, a blog folytatásáról. Legyen II. évad vagy sem...

All the love, M

 Előzetes: 15. fejezet: Lebuktunk?

" Éreztem, hogy ki akarja szabadítani a kezét az enyémből, de nem hagytam neki.
- Srácok. - mondtam, mire négy kíváncsi szempár fordult felénk, és mind a négy el is kerekedett. - Van egy kis bejelenteni valónk Sarrie-vel."