2017. május 7., vasárnap

Miért tűntem el?


Sziasztok édes drága angyalkáim!💕

Most 100%-ig biztos vagyok abban, hogy mindannyian a pokolra kívántok, amiért ilyen hosszú időre eltűntem...És emiatt rettenetesen ég a pofám, mert azt ígértem novemberben, hogy egy pár hét alatt összeszedem magam és jövök,és hát mondanom se kell, nem így lett. 😶 
És azt is nagyon jól tudom, hogy hónapokkal ezelőtt ígértem hogy megmagyarázom a dolgot. De nem éreztem magam felkészültnek rá, mert nem olyan egyszerű a dolog.
 
De most itt vagyok, és az elejétől kezdve elmagyarázom a dolgot kegyetlen őszinteséggel.
 
Gondolom azt észre vettétek, hogy tavaly márciustól kezdett el romlani a helyzet. Ennek több oka is van...
Kezdeném az egyszerűbbel: egy olyan kapcsolatom ért véget,amely számomra sokat jelentett, a másik félnek viszont nem igazán. Kihasznált engem, és ha szabad így fogalmaznom, az átlagosnál is mélyebbre taszított.
Tudnotok kell, hogy én érzelmileg rendkívül labilis vagyok, évek óta depresszióval küzdök,és ez a másik ok.:/ Nem vagyok rá büszke, nem is szeretem hangoztatni, vagy beszélni róla. Tehát a depresszió miatt vannak rosszabb napjaim, régebben egy két lábon járó önpusztítás voltam, egy antiszoc zombi, aki csak bámult maga elé. De ez régen volt, erre kicsit később visszatérek :) Tehát ennek végeztével egy kicsit visszasüllyedtem a régi állapotomba, nem volt kedvem senkihez és semmihez...
A harmadik ok, az családi. :( Tavaly márciusban keresztapukámnál súlyos betegséget, tüdőrákot diagnosztizáltak, és sajnos annyira előrehaladott állapotban volt, hogy már nem lehetett műteni. És ez engem eléggé padlóra küldött. 
Nagyon sok embert veszítettem el már eddigi életem során és hát, ez egy érzelmileg teljesen labilis embernek iszonyatosan sok...
Akkor még úgy voltam vele, hogy álljunk pozitívan a dolgokhoz, meg fog gyógyulni és minden okés lesz 😊 Folytattam az írást, de nem tettem oda magam 100%-osan, így elkezdtek csúszni a fejezetek, rövidültek, eseménytelenné váltak.
Aztán jött a nyár amikor is még rosszabb híreket kaptunk: a rák tovább terjedt, eljutott a vesékhez. Aztán jött az ősz: már a gyomornál tart. Novemberben eljutott a csontokhoz, idei év januárjában pedig már a vérében is ott volt.
Napról napra egyre (bocsánat a kifejezésért) szarabbul volt, mert kezdett széthullani a családom...
Decemberben be akartam zárni a blogot, így befejezetlenül, örökre... Azt éreztem hogy nem vagyok képes írni. De valaki meggyőzött arról, hogy ne zárjam be, róla is említést teszek a későbbiekben. 😉
Majd idén februárban bekövetkezett az, amitől a legjobban tartottam...
Keresztapámat majd' egy év harc után legyőzte a gyilkos kór, ami akkor már az egész testében elterjedt...
 Mondanom se kell, padlón voltam. Éjszakákon át csak sírtam és sírtam, mert nem tudtam felfogni. A temetésen külön meg voltam említve a búcsúztató beszédben, mint egyetlen keresztlány... Amikor meghallottam a nevem, összecsuklottam a sírástól...
 
Teljesen elhagyott az erőm, és akkor döntöttem el, hogy igenis felhagyok az eddigi minden dolgommal.
De felsegítettek a padlóról, és segítettek átvészelni azt az időszakot.
De hogy kik segítettek? Elsősorban a szüleim, akikkel egymást támogattuk a gyász alatt, a testvérem, és a barátaim: Sackó, Fanni, Noncsi, Dalma, Ivi, Petra, Fanni, Kata... Köszönöm nektek 💟 
De a legnagyobb köszönettel a következő személynek tartozom, aki tavaly szeptember óta tartja bennem a lelket, a felszínen tart és támogat mindenben. Ő az a személy, aki miatt ma újra mosolygok és nevetek, aki miatt elviselem a mindennapi dolgokat, megnyíltam a barátaim felé, aki segít hogy kilábaljak a depiből. És mit ne mondjak, jól halad. 😀 Ő az a személy, akinek köszönhetően ma itt mesélek, és nem pedig egy félkészen bezárt blog van a webcímen.
Ez a személy pedig nem mást, mint a párom, Máté.💓 Tavaly októberben lettünk egy pár, tehát keresztapám betegségének utolsó pillanataiban termett mellettem, és segített hogy átvészeljem ezt az egészet. Mellettem volt (és van is), támogatott az utolsó megrázó pillanatig. A temetés után felemelt a padlóról, megnyugtatott, és segített átvészelni a gyászidőszakot. Megnevetett, nem engedi, hogy magam alatt legyek, és védelmez mindentől. Neki köszönhető, hogy most itt mesélek nektek, mert Ő volt az, aki nem engedte meg, hogy bezárjam a blogot. (Szóval neki tartoztok köszönettel ha esetleg örültök, hogy még működik a blog 😂)
Szóval csak annyit mondanék, hogy köszönöm életem💖💖💖  És köszönöm mindenkinek, aki segített.😘💟

Hát ennyi lenne a magyarázat, amiért nem voltam ilyen sokáig. :( Nagyon sajnálom, és bocsánatot kérek tőletek, amiért itt hagytalak titeket,iszonyatosan ég a képem.😶 Annyi kérésem van, hogy ha hasonló cipőben jártok, ne forduljatok el, bátran kérjetek segítséget a közeletekben lévőktől, és nyugodtan írhattok nekem is, segítek.💟


Mi lesz ezután? 

Természetesen visszatérek, és folytatom a történetet. (Egyébként sincs már sok hátra 😋)
Úgy érzem, hogy 2 vagy 3 hét múlva ismét el tud indulni a blog, addig összeszedem a gondolataim, megírok egy-két fejezetet előre.
Innentől kezdve visszatérünk arra, hogy kéthetente vasárnap hozom nektek a friss fejezetet majd, amelyek remélhetőleg elnyerik a tetszéseteket. 😊
Röviden ennyi.


Tényleg iszonyatosan sajnálom ezt az egészet, nem gondoltam volna, hogy ennyire oda leszek.😞
Arra szeretnélek megkérni benneteket, hogy ha még itt vagy, és most olvasod ezt kedves olvasóm, akkor kérlek ezt a komment szekcióban jelezd nekem, hogy tudjam, mennyi embert veszítettem el, és hányan vagytok. Pipákat is szívesen fogadom, és ha úgy kényelmesebb neked, a chat-be is nyugodtan írhatsz. 😉

Hát remélem sok kérdésetekre választ adtam ezzel a bejegyzéssel, ha esetleg maradt benned valamilyen kérdés, melyre nem kaptál választ, jelezd nekem nyugodtan lent komiban. 👇 De ha esetleg valami személyesebb dolgot szeretnél nekem elmondani, esetleg a segítségemet kérnéd, vagy csak szimplán olyan helyen írnál nekem, amit csak én látok, akkor azt a blog e-mail címén megteheted: blogmail@gmail.hu
Írjatok bátran 😘

Nos, ennyi lett volna. 2-3 hét múlva találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra, legyetek jók, írjatok bátran bármivel kapcsolatban, és hallgassátok rongyosra Harry számait💟 Nemsokára május 12😍
Mindenkit ölelek és puszilok, és még egyszer bocsánat:

All the love M

6 megjegyzés:

  1. Szia.sajnálom ami veled történt,de nagyon örülök neki hogy egy ember segített kilábalni az egészből és újra talpra tudsz állni.én itt vagyok és számíthatsz rám.nagyon várom a blogod.
    PUSZI: Dóri ❤��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dóri,
      Köszönöm szépen nagyon sokat jelent ez nekem😊❤
      És természetesen én is itt vagyok nektek mindig😘❤
      Hamarosan jövök, puszi és ölelés megy neked😊
      All the love M

      Törlés
  2. Őszinte részvétem💖💖 veled vagyunk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves tamikacsaa,
      Köszönöm😞
      És azt is köszönöm hogy velem vagytok, nagyon sokat jelent💗💗
      Köszönöm hogy itt vagy és hogy írtál, megy a puszi és az ölelés😊
      All the love M

      Törlés
  3. Szia!
    Én még itt vagyok!:)Őszinte részvétem a történtekért el sem tudom képzelni milyen szörnyű lehetett,senkinek nem lenne szabad ezt átélnie.Azonban örülök, hogy voltak akik melletted álltak és segítettek neked!
    Sok sikert a továbbiakban!
    Xx
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kriszti,
      Neked is nagyon köszönök mindent.<3
      Örülök hogy itt vagy, neked is megy a puszi meg az ölelés :)
      All the love M

      Törlés