2016. január 29., péntek

27.fejezet: Most mi lesz?

Heyy Drágáim! :)
Először is hatalmas nagy köszönet és ölelés a +1 feliratkozónak (így már 12-en vagytok, akik rendszeresen követik a blogot), köszönet a komikért Muszi, Klau1D, Bay, Betti és Saci, valamint a mély elemzést Helginek ;) <3 És köszönöm továbbá a 12000+ oldalmegjelenítést!
A részről csak annyit, hogy egy kicsit most felkavarom az állóvizet, mivel hamarosan itt a nagy finálé, az első évad vége, így egy kicsit felpörögnek az események! :)
Na de nem is húzom-halasztom tovább, jó olvasást!

27. Most mi lesz?


~ Sarah ~

- Mi van? - kérdeztem, de Alice egy szót se szólt. - Alice! Hány csík?? - kérdeztem már-már hisztérikusan!
- Egy csík. - mondta meglepetten. - Nem vagy terhes.
Felálltam és kivettem a kezéből a tesztet, hogy a saját szemmel meggyőződjek arról, hogy tényleg igaz-e és nem csak szívatni akar engem drága jó barátnőm. De nem. A teszt tényleg csak egy csíkot mutatott. Ahogy eleinte kétségbe voltam esve a baba miatt, most ahhoz képest csalódott vagyok. Megint beleéltem magam, mint mindig mindenbe. Csalódottan és szomorúan dobtam a negatív tesztet a kukába. Alice gondolom látta rajtam, hogy rosszul érintett, de még mielőtt megszólalhatott volna leintettem, hogy inkább maradjon csendben. Kisétáltam a fürdőből miközben a fejemet dörzsöltem, ami ismételten fájt. Ez így megy már egy hete, és bár eddig azt hittem a terhesség miatt. De ezek szerint nem, de mivel már egy hete nem tudom rendesen kipihenni magam így szerintem csak ki vagyok merülve. Szememmel Harryt kerestem a szobában, majd meg is találtam. A kanapén ült és idegesen dobolt a térdein. Intettem neki, mire felugrott és követett a szobába, majd ránk zárta az ajtót.
- Na? - kérdezte csillogó szemmel, miközben leguggolt elém.
- Nem vagyok terhes. - ráztam meg a fejem. Ezalatt a pár másodperc alatt több érzelmet is láttam átsuhanni Harry arcán: meglepettség, boldogság, szomorúság majd megállapodott a csalódottságon.
- Értem. - ennyit tudott csak mondani. Én se tudtam mit mondjak erre, így csak bólintottam. Mindketten csak meredten bámultunk magunk elé, ami egy kicsit meglepett. Harry is beleélte magát, akárcsak én.
- Annyira sajnálom Harry! - mondtam, és a sírás kerülgetett. Szavaimra feleszmélt megrázta a fejét és smaragd tekintetével meglepetten és érthetetlenül mered rám.
- Hé nyugi. - mondta és leült mellém az ágyra, karjaival pedig szorosan átölelt. - Mit sajnálsz egyáltalán?
- Annyira...annyira szerettem volna megadni neked ezt a babát. - mondtam elfojtott hangon, miközben arcomat a mellkasába fúrtam.
- Na, először is: ne úgy fogd fel ezt Bébi, mint egy vetélést.Nem voltál terhes, így nem volt mit elveszteni, szóval nyugi. Mellesleg, még előttünk az egész élet, és annyi gyerekünk lehet, amennyit csak szeretnél. - mondta és adott egy puszit a hajamba. Még ettől az apró kis gesztustól is kirázott a hideg és gyorsabban vert a szívem.
- Komolyan mondod? - néztem fel rá.
- A legkomolyabban. - mosolygott vissza.
- Annyira szeretlek! - karoltam át a nyakát, hogy megöleljem, de Harry elvesztette az egyensúlyát és leesett az ágyról, én pedig rá. Hangos nevetésben törtünk ki.
- Jól vagy? - kérdezte nevetve.
- Én jól. De, te?
- Tökéletesen. - nevetett. Imádtam ahogy nevet. Ez tipikusan az a nevetése volt, amit nem tud megállni az ember, hogy ne kezdjen el ő is nevetni. Elég röhejesen nézhettünk ki, a földön fekve és röhögve. Még mindig mosolyogva hajtottam a fejemet Harry mellkasára, mire ő elkezdte simogatni a hátam.
- Szeretlek Sarrie. - mondta, mire még jobban mosolyogtam. - Holnap elviszlek orvoshoz.
- De nem vagyok terhes. - mondtam.
- Pontosan azért. - összehúzott szemöldökkel fordítottam rá a tekintetem. - Mivel nem vagy terhes, nem az okozza a rosszulléteidet, ergo valami más. - mondta.
- Nincs semmi bajom. Csak egy kis megfázás. - mondtam. - Nem kell orvoshoz menni.
- Megfázás? Egy hete? Szerintem se. Akkor is elviszlek. - mondta.
- Harry...nem akarok ezen veszekedni. - mondtam.
- Én se. És megbántani se akarlak, csak aggódom érted. - csókolt meg, mire reflexből csókoltam vissza. - Fürödhetek veled? - kérdezte amikor elváltak ajkaink.
- Nem. - jelentettem ki egyszerűen.
- Naaa. Tudom, hogy te is akarod. - húzta pimasz mosolyra a száját.
- Harold Edward Styles! Ha így folytatod, a kanapén alszol!
- Befogtam. - mondta meglepetten, mire mindkettőnkből kitört a nevetés.  

Az összezördülés után még egy ideig a padlón feküdtünk, én ugyanúgy Harryn, eléggé elálmosodtam és mivel későre járt, így nagy nehezen felkeltem, majd lementünk Harryvel, hogy vacsorázunk. Mindenki lent volt, így teljes létszámban tudtunk enni. Vagyis majdnem teljes, Louis hiányzott csak egyedül, de ő a fiánál volt. Küldött nekünk róla képet, tündéri gyerek, már alig várom, hogy élőben láthassam.
Vacsi után a többiek átmentek a nappaliba hülyülni meg beszélgetni, én pedig felmentem az emeletre, hogy előkészülök a fürdéshez. Elővettem Harry egyik pólóját pizsinek tökéletesen megteszi. Elővettem két törölközőt is, egyet magamnak, egyet pedig Harrynek, levettem a ruháimat s egy türcsit magam köré tekertem, majd mosolyogva kimentem a folyosóra és lekiabáltam a nappaliba a Göndörnek.
- Harry, ha fél percen belül nem vagy a fürdőben mellettem akkor cseszheted az együtt fürdést! - kiáltottam, mire Harry felugrott.
- Ooooo, jövök, jövök, jövök csak egy egy fél perccel több időt kérek. Bocsi. - indult el, és mire a nappaliból kiért már a pólója nem volt rajta, a nadrágját pedig a lécsőn küzdötte le magáról. Lentről a többiek röhögését tisztán hallani lehetett, és én sem bírtam nevetés nélkül ezt a látványt. Én már a zuhany alatt álltam és nevetve figyeltem ahogy Harry beront a fürdőbe és alsógatyástól beugrik mellém a zuhany alá.
- Te meg mit csinálsz? - nevettem amikor hirtelen felkapott.
- Megbosszulom, hogy kiszúrtál velem. - mosolygott majd lecsapott az ajkaimra, és egyáltalán nem kímélte azokat, bár ezt egy cseppet sem bántam. Egy idő után kezdtem érezni, hogy összeszorul a tüdőm, elfogy a levegőm, így kénytelen voltam megszakítani az édes, mámorító csókot. Megtöltöttem levegővel segítségért kiáltó tüdőmet, de még mindig éreztem, hogy szorít...Fuldoklok...
Kétségbeesetten kapaszkodtam Harry karjaiba, aki még mindig erősen tartott, smaragd tekintetéből sugárzott az aggodalom. Óvatosan elengedte a derekamat, hogy rendesen fel tudjon emelni a karjaiba, majd kivitt a szobába, és mintha porcelánból lennék letett az ágyra és betakart.
- ALICE!! - kiáltott, mély baritonja csak úgy zengett az egész házban. Hirtelen rám tört a köhögés, de olyannyira, hogy már a fejem is belefájdult és szédültem is, majd a hányinger is ismét előjött. Akármi is volt ez a roham, miután véget ért fájdalmasan tele szívtam a tüdőmet levegővel.
- Mi van? - jött fel Al.
- Sarah rosszul van, hívd a..
- Semmi bajom. - szakítottam félbe Harryt. - Nincs szükség semmiféle mentőre. - mondtam.
- Ööö...tuti minden oké? - kérdezte Alice.
- Tuti. - válaszoltam és megpróbáltam kipréselni magamból egy mosolyt.
- El kell menned orvoshoz!
- De én nem akarok! - mondtam.
- Figyelj, nem csak a te egészségedről van szó... - mondta Harry, szemeivel már szinte könyörgött. - Az én idegeim is kockán forognak.
- Tudom. - mondtam. Utáltam amikor így nézett rám. Nagyot sóhajtottam. - Jó legyen. Menjünk. - egyeztem bele.
- Na végre! - örült meg Harry. - Végre kiderül mi a bajod!
- Végre kiderül, hogy teljesen egészséges vagyok és ez az egész hajcihő a semmiért volt. - mondtam, miközben elkezdtem felöltözni. Harry csak egy szúrós tekintettel jutalmazta a beszólásomat.

- Kiállok a kocsival! - kiáltott fel nekem Harry, majd hallottam amint az ajtó csapódik. Gyorsan felvettem még a pulcsimat meg felkaptam a táskámat és sietősen indultam le a lépcsőn, ám az utolsó lépcsőfokoknál lassítottam, mert szédülni kezdtem. Forgott velem a világ, elvesztettem az egyensúlyomat majd minden elsötétült.

~ Harry ~

- Na én kész vagyok mehetünk. - mondtam, majd a lépcső felé fordultam és megállt a szívem. - Sarah! - rohantam oda hozzá. A földön feküdt, biztos leesett a lépcsőn. Előkaptam a mobilom és már hívtam is a mentőket.
- Sarah. - suttogtam elszorult torokkal. Pillái megrebbentek. Eszméleténél van. - Sarah. Kincsem, istenem jól vagy? - fogtam meg az egyik kezét.
- Aaa. Te...t-te ki vagy? - még az ütő is megállt bennem.
- Sarah? Jól vagy? - kérdeztem.
- Jól de nem tudom ki vagy. - mondta majd ismét elájult.

A mentő húsz perc múlva ott volt Sarriért és behozták a kórházba. Idefele jövet riasztottam mindenkit, hogy hol keressenek meg, hogy mi történt. Idegesen járkáltam a folyosón fel-alá. Zavart, higy nem tudok semmit, és az is zavart, hogy Sarrie nem ismert meg. Csapódott egy ajtó és egy orvos közelített felém.
- Harry Styles? - kérdezte, majd kezet nyújtott. - Dr.William vagyok.
- Harry Styles. - ráztam vele kezet. - Mi a helyzet Sarahval?
- Nos a helyzet az, hogy a barátnője valószínűleg leeshetett a lépcsőn, amit szédülés produkálhatott. Az utóbbi időben milyen volt az egészségi állapota Mrs.Bakernek?
- Hát hányingere volt, elég sokat hányt is és fájt a feje, időnként szédült és nem mindig tudott aludni.
- Akkor sajnos nem jó hírekkel szolgálhatok. Különböző neurológiai vizsgálatokat végeztünk a barátnőjén, készítettünk többek közt egy EEG-t ami vírusos megbetegedésre mutat az agyban. - mondta az orvos. - Mondja, egészen véletlenül nem jártak mostanában erdőben, réten?
- De, néhány hete egy kisebb túrán voltunk Sara családjával. - mondtam.
- És nem volt a barátnőjében kullancs? - kérdezte, mire összeszorult a szívem. Az nem lehet.
- Nem. Én...nem láttam. - mondtam letörten. - Lehetséges. Mi a baja? - kérdeztem, mire az orvos elhúzta a száját.
 
 

 
- A barátnőjének agyvelőgyulladása van. De ne aggódjon, ez természetesen gyógyítható, de minimum 2-3 hétig bent kell tartanom a kezelés és a megfigyelés miatt, többek között antibiotikumot kap majd és... - és csak mondta mondta és mondta. Összeroskadva zuhantam rá a legközelebbi székre. Semmi nem érzékeltem abból amit mond, csak két szó visszhangzott a fejemben folyton-folyvást: agyvelőgyulladása van, agyvelőgyulladása van, agyvelőgyulladása van...
- Nem ismert fel. - mondtam ezzel félbeszakítva az orvost.
- Tessék?
- Nem ismert fel! - mondtam. - Amikor odamentem megnézi él-e, szólongattam és magához is tért de nem tudta ki vagyok. - mondtam szomorúan.
- Nos, ez a betegség velejárója, de az is lehet, hogy az esés váltotta ki. - mondta.
- Köszönöm. - válaszoltam. - Bemehetek hozzá?
- Nincs magánál, de bemehet. - felugrottam és azonnal a kórterem felé vettem az irányt.


 

Lassan sétáltam oda az ágyához. Túl törékeny volt, ahogy ott feküdt. Törékeny és csendes. Odahúztam egy széket az ágya mellé, leültem rá és megfogtam apró kezét, és hagytam, hogy a könnyek amik már égették a szemeimet, most leszánkázzanak az arcomon.

--------------------------------------------------------------------------

Nos, hát ez lett volna, remélem tetszett!
Ne felejts el nyomot hagyni magad után, és kérlekm szánj rám 3 percet és írd le a véleményed!
Komizzatok, pipáljatok és aki még nem tette volna meg, iratkozzon fel. :)
All the love M

Előzetes: 28.Losing your memory
"- Ismerős a helyzet. - mondtam. Csak most éppen te fekszel itt és nem pedig én. - Tudom, hogy hallasz. És azt is tudom, hogy ez nem a te hibád. Az enyém. És bár ha felkelsz, fogalmad sem lesz róla, hogy ki vagyok, én szeretlek. Mindennél jobban szeretlek, és küzdeni fogok érted. Elveszítetted az emlékeid, de az érzéseidet nem. És én minden erőmmel azon leszek, hogy visszahozzam mind az érzéseid, mind pedig az emlékeid!"

9 megjegyzés:

  1. Ez most komoly... Tudod nagy rajongója vagyok, a blognak de ez az emlékeit el veszti ezt szinte minden blogban el jatszak...
    De amugy ettől még mindig imádom és olvasni fogom remélem nem bántottalak meg ezzel :( szeretem a blogod 💜

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Egyáltalán nem bántottál meg ;) Tudom jól hogy sok blogban eleresztik ezt, de az a helyzet, hogy én már az elején elterveztem ezt és tulajdonképpen a betegsége miatt nincsenek emlékei, ha érted mire gondolok :)
    Örülök neki, hogy tetszik és csak annyit tudok mondani, hogy lesznek itt még meglepetések bőven! :)
    Köszönöm hogy elolvastad és hogy írtál!
    All the love M

    VálaszTörlés
  3. "Nem csak a te egeszsegedrol van szo. Az en idegeim is kockan forognak." ... jaj ugy tudtam, hogy beteg mikor megtudtak hogy nem terhes. De gyogyuljon meg! Es emlekezzem Harryre. Es legyenek boldogok. :( ez nagyon szomoru resz volt. De azert izgi is. A kovetkezo resszel pedig nagyon siess mert nem birom kivarni. 😄
    Puszko

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sackó <3
      Hát ki tudja mit hoz a jövő? :D
      Majd meglátjuk hogy mi sül ki ebből.
      Igyekszem ;)
      All the love M

      Törlés
  4. És tudtam hogy nem terhes!! Te nem vagy ilyen! Én bulémiára tippeltem (komolyan úgy beszélgetünk mint két barátnő az orvosi egyetemen xd) de ismerlek már annyira, hogy ne olyan folytatást produkálj amire számít mindenki...
    Kemény...kíváncsi vagyok mi lesz ebből...♥
    Love my Sister ♥
    Muszi

    VálaszTörlés
  5. Az már túl sablonos lett volna :) És ez a betegség tetszett meg a legjobban szóval ez lett. :)
    Hát, sok minden fog az utolsó fejezetekben történni, igyekszem nem elbaltázni. És bár az amnézia is sablonos, de annak kulcsfontosságú szerepe lesz :)
    Love my sister ♥
    All the love M

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Valahogy sejtettem, hogy Sarrie nem terhes. Nagyon jól alakítottad a történetet. :) Harry igazán aranyos, hogy így tervez a lánnyal. :) És az a fürdős tématerelés, remek lett. :) Nagyon nevettem, amikor olvastam, ahogy Harry evickél a fürdőbe, miután Sarrie engedélyt adott a közös fürdésre. :) Abszolút nem néztek flúgosnak, hogy hirtelen elkezdtem nevetni. :) De aztán az, hogy Sarrie rosszul lett. Ne már! És az emlékezetkiesés? Most ez komoly?
    Hát, hallod, jól megkavartad az állóvizet, az már biztos.
    És az előzetes, Istenem! Nagyon várom a következő részt! :)
    Hatalmas gratuláció a fejezethez! Csak így tovább! Türelmetlenül várom a folytatást!
    All the love
    Bay.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Hát néha kiszámítható vagyok :)
      Ő mikor nem aranyos? :D
      Örülök hogy sikerült megnevettetnem téged a fürdős résszel.
      Igen, ez most halál komoly :)
      Hát ez volt a célom, örülök, hogy sikerült, és annak is örülök, hogy tetszik az előzetes.
      Nagyon köszönöm a dicsérő szavakat és igyekszem a folytatással ;)
      Köszi, hogy írtál.
      All the love M

      Törlés