24.fejezet: Várunk és elengedünk

Sziasztok Drágák!

Először is, köszönöm a +1 feliratkozót :)
Másodszor, sajnálom, hogy eddig nem voltam de volt egy aprócska kis balesetem.

Harmadszor köszönöm a komikat az előző fejezethez Baynek (és a jó kívánságokat is ;)), Muszinak, Sacinak, a kritikákat Taminak és Dalminak! ♥♥ Örök hála nektek!

Nos a fejezethez nem sokat fűznék, elég sok fajta érzelem lesz ebben is, mint az előzőben. Kétségbeesés, fájdalom, öröm és bánat...Hát jó olvasást ;)

 

24. Várunk és elengedünk

~ Holding on and Letting go ~ 

~ Sarah ~

Hogy milyen volt ez a négy nap? Jó volt-e? Nem kifejezés! Fantasztikus? Csodálatos? Ezek még gyenge szavak annak a mérhetetlen örömnek és boldogságnak a kifejezésére, amit Harry okozott nekem ebben a pár napban. És bár még mindig vannak, akik utálnak, és a pokolra kívánnak, már kevésbé érdekel a véleményük. Hogy miért? A válasz egyszerű, és erre a válaszra a barátom segítségével jöttem rá: teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberek, Harry és én tudjuk, hogy mit érzünk egymás iránt, és hogy az a valami, amit mi emberek érzésnek nevezünk, nálunk nagyon is komoly és erős. Mint a szerelmünk. Rájöttem továbbá arra is, hogy attól, hogy utálnak, nem dől össze a világ. Az utálat is egy érzelem. És ha ők nem veszik a fáradságot arra, hogy megismerjenek, arra, hogy örüljenek annak, hogy a kedvencük boldog, akkor erre nem tudok mit mondani. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk...
Viszont elég sok követőm lett, akik nagyon örülnek nekünk, és ezt az én tudtomra is adják, úgy ahogy Harry-ére is. És ennek nagyon örülök.
Még aznap este elmentünk miután besötétedett sétálni, megnéztük az angyalok városát éjjel, megnéztük a Hollywood feliratot, egyszóval Harry mindent megmutatott nekem, ami LA-hoz köthető. És ebben a pár napban jöttem rá, hogy én nem csak egyszerűen szeretem Harry-t. Nagyon szeretem, mindennél jobban! Egyetlen férfit, nem mintha olyan sok lett volna, sem szerettem még ennyire, mint Őt. Bár egy valami a nyaralás első napjától kezdve zavart: Harry-nek néha rosszkedve volt, elbambult, de ha rám nézett mindig mosolygott. Teljesen úgy nézett ki, mint aki élete legnagyobb döntését készül meghozni.
Már javában repültünk haza, amikor eldöntöttük, hogy filmet nézünk. Igaz, hogy az első egy óra után már bealudtam Harry vállán, de ez részletkérdés. Hát igen, én és a hosszú repülőutakon a filmezés...
Arra keltem fel, hogy a stewardessek mindenkivel közlik, hogy kössék be magukat, valamint arra, hogy Harry próbálja bekapcsolni az övem.
- Most már megoldom. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.
- Oké. - mosolygott vissza.
A leszállás után, és miután megkaptuk a csomagjainkat, elindultunk ki a terminálból, megkeresni a bandát, mert elvileg kijöttek elénk. Minden ott várakozó embernél táblát lehetett találni a családnevekkel. A mieinknél is volt egy, gyöngybetűkkel ráírva, hogy "Styles-ék". Persze, amúgy sem lett volna nehéz megtalálni őket, mert pár szemfüles rajongó ott ólálkodott a banda többi tagja körül. Elsőként Al-hez rohantam oda, szorosan megöleltem.
- Istenem te lány, hogy hiányoztál! - mondta. - Többet el ne merd vinni ilyen hossz időre! - fordult Harry felé, és megölelte őt is.
- Hát pedig nem ez volt az utolsó kiruccanásunk. - mosolygott.
- Szevasz Kócos! - köszöntött egy csontropogtató öleléssel Louis. Nem tudom miért, de mostanában rászokott arra, hogy Kócosnak hív. Niall és Liam is megörvendeztetett egy hasonló öleléssel, mint Louis.
- Jelentem főnök a kocsi épen és egészségesen itt van, és otthon is minden oké. - kacsintott Lou Harry-re, majd átadta a Range Rover kulcsát. Harry kézen fogott és a bőröndjeinket magunk után húzva a kocsi felé vettük az irányt.
- Amúgy - szólt hozzám Alice. - Jó hogy itthon vagytok. Kezdtem már megőrülni ettől a három hülyétől. - mutatott a Niall-Louis-Liam trióra.
- Most mé'? - játszotta a sértődöttet Louis ráadásul még bandzsított is, mire mindannyiunkból kitört a nevetés.

Hazafelé útba ejtettük Harry-vel a kórházat, mert leveszik a gipszet. A többiek hazamentek, és valamit sugdostak Haz-el de nem is foglalkoztam vele különösebben. Én leültem a váróban, amíg Harry-t "műtötték", majd amikor végzett széles, gödröcskés mosolyával jött felém, felkapott és megpörgetett. Olyan lehettem a karjaiban mint egy rongybaba, épp ezért a lábaimmal átkulcsoltam a derekát, így már kényelmesebb volt. Miután letett, hosszú és szenvedélyes csókot kaptam tőle, majd elindultunk ki a kocsihoz, és folytattuk az utunkat haza.
- Mondtam már, hogy köszönöm a nyaralást? - kérdeztem.
- Hm...kb nyolcvanszor. - mosolygott rám édesen Harry. - Itthon vagyunk.
- Jesszus Harry nem szóltál, hogy hívjam fel anyámékat!
- Mondtál nekem olyat, hogy szóljak? - nézett rám meglepetten, mire elnevettem magam. Ezt jól összehoztuk. - Most már mindegy Bébi. Majd bentről felhívod őket.
- Jó. Na pakoljunk. - először a kisebb csomagokat vittük be. Harry előre rohant, megjegyzem majdnem elesett a fájós lába  miatt, és udvariasan kitárta nekem az ajtót, mire csak mosolyogva megráztam a fejem.
- BOLDOG SZÜLINAPOOOT!!!! - kiáltották a bent lévők. A kezemben lévő csomagokat majdnem elejtettem, de az állam szó szerint a földet verdeste.
- Boldog szülinapot Bébi. - súgta a fülembe Harry, miközben két erős karjával hátulról átölelte a derekamat.
- Ez...elfelejtettem. - dadogtam. Itt volt mindenki, a srácok, Alice, a szüleim, Amanda...
- Elfelejtetted a saját szülinapod? - kérdezte a nővérem. - Te aki ezt a napot várja a legjobban az évben?
- El. Annyira elvoltam a nyaraláson Harry-vel, hogy...
- Jesszus, te nagyon szerelmes vagy! - jelentette ki, de azért megölelt. Egyesével megöleltem a családtagjaimat, majd Harry-hez mentem.
- Ezt te tervezted? - bólintott. Közel bújtam hozzá és megcsókoltam.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Akkor ezért nem szóltál, hogy hívjam fel a szüleimet igaz?
- Viccen kívül, azt tényleg nem hallottam. - nevetett. Volt valami furcsa abban, ahogy ölelt, ahogy csókolt.
- Valami baj van? - kérdeztem, mire meglepetten nézett rám.

~ Harry ~

- Mégis mi baj lenne? - kérdeztem vissza. Igen, ez most érzékeny pont.
- Hát nem tudom. Olyan fura vagy. Mondd el mi baj!
- Nézd ezt nem most. Oké?
- De ezt most! Ki vele! Egész nyaraláson is furcsa voltál, tudni akarom mi a baj!
- Figyelj elmondom de csak akkor ha a szüleid elmentek, oké?
- Oké. - egyezett végül bele.

~ One Direction - If I could fly ~

 
Sarah egész este feszélyezett volt, ezt persze csak én tudtam és vettem észre hisz én adtam neki okot rá. Amikor a szüleitől elbúcsúzott és azok elmentek a kezemnél fogva húzott maga után és zárta ránk a nappali ajtaját.
- És most Harry kérlek mondd el mi a baj! - kérlelt sokadjára. Egy percen belül talán már vagy századjára túrtam göndör loboncomba, vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
- A nyaralásunk második napjának reggelén felhívott Paul...azt mondta, örül hogy találtam egy rendes lányt végre. De komoly döntés elé állított. Vagy teljes mértékben felvállallak és jössz velem mindenhova, vagy...elengedlek...
- Ne-nem. Nem nem nem nem azt...azt nem. Harry kérlek mondd hogy nem! - borult a vállamra. Zokogott, és ezt én tettem. Miattam sír most. 
- Nem tudom. Egész idő alatt ezen gondolkodtam! - simogattam a hátát. Könnyei még mindig patakokban folytak. - Nem akarlak elveszíteni, de ugyanakkor veszélynek meg annak a rohadt sok stressznek sem akarlak kitenni. A bántásoknak, az utálkodóknak...Sajnálom Sarrie. - pusziltam meg a fejét. Nem tagadom, már én is könnyeztem. Nevezhetnek annak aminek akarnak, de megnézném ki képes száraz szemmel elengedni valakit akit teljes szívből szeret csak azért, hogy megvédje őt.
- Ne ké-kérlek Ha-Harry. Könyörgöm n-ne! Nem a-akarom. Nem akarlak el-elve-szíteni. Szeretlek. - hüppögött és még szorosabban markolta a pólómat.
- Sajnálom. Sssh. Ne sírj. Kérlek... - pusziltam meg ismét, talán utoljára a fejét. - How many nights...does it take to count t-the stars? - énekeltem neki könnyezve az Infinity-t, hátha ez segít. - How many ni-nights have you wished som-someone would stay?
Sarrie kibontakozott az ölelésemből és rázkódó vállal kirontott a nappaliajtón és egyenesen felrohant az emeletre. A többiek meglepetten néztek a lépcső felé, majd rám. Alice már indult fel Sarrie után, én pedig elvettem az asztalról egy kibontott de még igencsak teli üveg bort és kimentem a hátsókertbe és leültem a vaksötét de gyönyörű, csillagos ég alá. Nem vagyok valami nagy piás, de ebben a pillanatban nagyon is jól esett a zweigelt  társasága. Már az teli üveg félig üresen kongott, de a fájdalom a szívemben csak nem akart szűnni, sőt...egyre rosszabb lett. Niall jött ki utánam és ült le mellém. A kezemben lévő borosüvegért nyúlt, de én elhúztam azt.
- Nem. - mondtam.
- Jól mondod Harry. Nem. Ez nem te vagy! Miért szakítottál vele?
- Én... - a kezemben tartott, immáron háromnegyedig kiürült borosüveget szőke barátom kezébe nyomtam, aki egy Niall féle mosollyal az arcán dugta el előlem. Arcomat a kezeimbe temettem. - Én nem akartam...De nem volt más lehetőségem! Nem volt más esélyem! Meg akarom védeni és másképp nem tudom... - mondtam keserűen.
Van egy általános igazság, amivel szerintem az emberiség 90%-a találkozott már. Ha az ember szeret valakit, akkor akár tűzbe is menne érte, mindent megtenne azért hogy a szeretett személy boldog és egészséges legyen. De ha az ember igazán szeret valakit, akkor képes elengedi azt, hogy jobb legyen a szerettének...

És én igazán és eléggé szeretem Sarah-t ahhoz hogy ezt megtegyem...

- Mindig van más lehetőség Harry... - szólalt meg mellettem Niall, ezzel kizökkentve engem a gondolkodásból, már amennyire ez sikerült nekem félig részegen. Abban a percben iszonyat szerencsétlennek éreztem magam, egy szerencsétlen csőd tömegnek. - Mindig van egy menekülőút. Mindig a remény hal meg utoljára...
- Aztán én... - szóltam közbe.
- Most kussolsz, mert kibaszott nagy eget rengető bölcsességeket akarok mondani! - bármilyen hihetetlen is, muszáj volt nevetnem a helyzet abszurditásán. - Szóval, mint mondtam mindig van másik lehetőséged. Ahogy most is. Sarah hihetetlenül erős nő és szerintem meg tudna birkózni a te sztárságoddal járó...mellékhatásokkal...
- Igen mondod ezt most. De te nem láttad, hogy Los Angelesben hogy ki volt borulva! Meg mielőtt elutaztunk, a játszótéren egy csaj mit mondott rá, és kirohant a világból! Én nem akarom ezt Niall! Nem akarom hogy rossz legyen neki, hogy szar kedve legyen. Én azt akarom , hogy boldog legyen én meg akarom védeni!! És ha ezt csak úgy tudom meg tenni, hogy elengedem, akkor elengedem...bármennyire is fáj...és márpedig kurvára fáj!! 
- Hát igen ilyen ez a szerelem...ameddig nem kapod meg , akit akarsz, szétszed belülről... De ha a tiéd, és jó embertől is kapod, akkor a felhők felett jársz. Csak sajna mi emberek vagyunk olyan hülyék és szerencsétlenek, hogy elcsesszük és rossz döntést hozunk, és erre csak akkor jövünk rá, miután már kimondtuk a döntésünket...és ez fáj...a fájdalom pedig megköveteli, hogy érezzék... 
- Rohadjon meg, hogy ilyen követelőző! És hát én akkor zuhanok éppen... - mondtam. 
- A zuhanás nem kellemes, de onnan már csak felfelé visz az út. Egy olyan hullámvasúton ülsz drága barátom, ami csak felfelé megy!
 - Vagy le, egyenesen a pokolba...
 - Te csak akkor jutsz pokolra, ha nem mész vissza Sarah-hoz!  Ennyit ért? Vártál rá és most hagyod elmenni?
 - Ez az élet rendje...Várunk és elengedünk... 
- De ő szeret téged, te őt! Hol itt a probléma? Furcsa, hogy ezt mondom, de kit érdekelnek mások? Kit érdekel a véleményünk? Téged világ életedben nem érdekelt mások véleménye, az anyádén kívül, az életedről! Most mi változott? 
Nem szóltam semmit, csak bámultam rá könnyes szemmel. Igaza van. Hogy én mekkora barom vagyok! Csak azt tudnám mióta lett Niall ilyen bölcs...
- Köszönöm Niall. - mondtam.
- Mit? - kérdezte meglepetten. 
- Hogy tiszta vizet öntöttél a pohárba. 
- Nem öntöttem én semmilyen pohárba se retkes, se tiszta vizet, csupán rávezettelek az igazságra! Eszet vertem abba a csinos kis göndör fürtös agyadba. - ezen a kijelentésén nevetnem kellett. Mosolyogva öleltem meg barátomat, majd feltápászkodtam a földről, és indultam el be a házba, fel Sarrie-hez. Az ajtaja elé érve félve kopogtattam, és mivel választ nem kaptam, benyitottam. Sarah az ágyon feküdt, az én oldalamon és az egereket itatta. Bár az eldobált papírzsepik mennyiségéből ítélve már nemigen lehettek szomjasak az egerek. Alice sokatmondó pillantással nézett rám miközben elment mellettem, majd magunkra hagyott.
 - Sarrie... - ültem le mellé és a hátát simogattam. Mivel nem kaptam választ, folytattam. - Figyelj rám most egy picit. Én nem akartalak megbántani. Én csak jót akartam neked, azt akarom, hogy nyugodt életed legyen, hogy boldog legyél. Ez minden amit akarok. Látni az arcodon a mosolyt, hallani ahogy a csilingelő hangodon nevetsz.Ahogy azt mondod szeretsz... Én...meg akarlak védeni! És eddig azt hittem ezt csak úgy tudom megtenni, ha elengedlek. De ma este rájöttem, hogy nem. Rájöttem, hogy egy olyan hullámvasúton ülök ami csak felfelé megy. Rájöttem, hogy az az igazi és mindent elsöprő szerelem, amikor mindenre képes vagy azért, hogy a másiknak jó legyen, hogy boldog legyen. Rájöttem, hogy valaki van odakint, valaki aki meghallgat, és aki mindent tud...mindenkinek az életében van egy ilyen valaki...Várunk és elengedünk...ebből áll az életünk. Vártam rád, és kész vagyok elengedni téged... - Sarrie-ből kitört a keserves sírás. Már nem tartotta vissza a könnyeit. Folytattam... - Csakhogy én olyan önző vagyok, hogy nem engedlek át senkinek se. - abbahagyta a sírást, talán még a lélegzetét is visszafojtotta. - Vagyok olyan szemét, hogy csak magamnak akarlak, és kiteszlek minden olyan dolognak, ami akkor várhat rád ha egy híresség barátnője vagy... 
- Nem vagy önző. Jó ember vagy, csak nem mindig tudod, hogy mit is kéne tenned. De én szeretlek. Szeretem benned, hogy képes vagy feladni a saját boldogságodat a másik boldogságáért. - szipogott. - De én erős vagyok. Kibírom bármit is mondanak rám, ha mellettem vagy. És nem érdekel mások véleménye, ha téged se... 
- Szeretlek. - mondtam. 
- Én is szeretlek Harry. - ez a négy szó...többet ér nekem a világ összes pénzénél és kincsénél. Hiszen a legnagyobb kincs már az enyém. Óvatosan odafeküdtem Sarrie mellé, adtam egy csókot a nyakhajlatába, majd az egyik karommal átöleltem, ő pedig háttal boldogan húzódott közelebb a mellkasomhoz. 

-------------------------------------------------------------------------

Nos hát...remélem tetszett! ne felejtsetek el komizni, pipálni és ha még nem tettétek, feliratkozni ;)

All the love, M

Előzetes: 25. For your eyes only

"-Harrryyyyy!!! - rohantam felé sikítva, majd a nyakába ugrottam. Rég nem látott ajkaira egy szenvedélyes, fulladásig tartó csókot leheltem, aminek a levegőhiány vetett véget.

- Huh...szerintem töbször kéne elutaznom hosszabb időkre. - mosolygott, mire belebokszoltam egyet a vállába.

- Eszedbe ne jusson. - néztem rá mérgesen, mire tört belőle a nevetés."