2015. augusztus 27., csütörtök

19.fejezet: Ennyi volt a nagy szerelem...

 19.fejezet: Ennyi volt a nagy szerelem...
~ Goodbye ~

~ Sarah ~

- Hol van Alice? - kérdeztem a többieket. - Mi történt vele? Niall! Mi van?
- Sarrie, nyugodj meg. Ezt hagyd rám, oké? - kért Harry, és leült az összetört szőke mellé. Én az ajtóból figyeltem a jelenetet. Sosem láttam még ilyennek Niall-t. Összetört. A mindig mosolygós, bohém fiú, most szomorúan, könnyes szemmel ült magába roskadva. Könny száguldott le az arcomon, mert nem tudtam mi van, és azt hittem, Alice-nek valami baja esett...
- Nialler, mi történt? - kérdezte Harry, de Niall csak a fejét rázta.
- Elment. Visszament. - motyogta. Egyből elárasztott a megkönnyebbülés, hogy Al-nek semmi baja, de mindenesetre kíváncsi voltam, hogy mi történt. De Niall megnémult. Harry megszorította a vállát, majd felállt és oda sétált mellém.
- Ne sírj kincsem. - törölte le a könnyeimet. - Semmi baj, biztos csak összevesztek. Azt mondta visszament. Szerinted is a szomszédba?
Bólintottam. - Mi lenne - szipogtam. - ha te átmennél beszélni Alice-el, én meg beszélnék Niall-el? Így mindketten látnák a problémát a másik szemszögéből. - Harry megpuszilta a fejem, majd elindult a régi otthonom felé. Odasétáltam Niall-hez, leültem mellé, és megfogtam a karját. Könnyes, kék szemeivel kérlelően nézett rám. Nem bírtam tovább, könnyezni kezdtem, de letöröltem, és megöleltem szegény fiút. 
- Niall, kérlek mondd el mi történt!
- Mondtam neki, hogy elviszem bemutatni a szüleimnek, ha lesz egy kis szabadidőnk. És hogy lesz egy közös házunk, meg ilyen alapvető dolgok...és azt mondta, hogy nem akarja. Ő nem akarta, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Ő nem hosszútávra tervez, mint te...most mondd meg, mit rontottam el? Vagy hol? Istenem, egy csődtömeg vagyok! - temette az arcát a tenyerébe.
- Nem Niall! A csődtömeg én vagyok! Elrohantam Harry elől, mert ő kulcsot adott a házához, én meg elrohantam, pedig ő csak magához akart láncolni... - meglepődtem azon, hogy Alice azt mondta, nem tervez Niall-el hosszú távra, pedig nekem nem egyszer áradozott arról, hogy Niall felesége akar lenni. - És szerintem Alice, csak bepánikolt, úgy mint én. Csak ő lehet, hogy durvábban. De ha ez vigasztal...akkor Alice nagyon sokat veszített azzal, hogy elengedett... - Niall megpróbált kipréselni magából egy mosolyt, csak nem sikerült. - Hé. Fel a fejjel. - majd ismét megöleltem.
- Köszönöm Sarah. - mondta. - Harry hihetetlenül nagy mázlista. Ajánlom neki, hogy vigyázzon rád.
- Eddig is azt tette. - mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé.

~ Harry ~

- Alice engedj be, úgyis tudom hogy itthon vagy! - kopogtam az ajtón, mire lépteket hallottam, majd egy kisírt szempár jelent meg az ajtóban.
- Gyere. - mondta elfojtott hangon, majd a nappaliban leült a kanapéra, én pedig szembe vele, a dohányzó asztalra.
- Mi történt? És ne is próbálj meg hazudni! - Alice nagyot sóhajtott, majd belekezdett.
- Szóval, most hogy itt voltak Sarah szülei, meg hogy te kulcsot adtál neki, így Niall azt mondta, el fog vinni a szüleihez bemutatni. Meg közös házat akart...én pedig pont ettől tartottam...nem akartam, hogy eddig fajuljanak a dolgok. Egyszerűen...én erre nem állok készen Harry...én nem vagyok olyan, mint Sarah. Neki korán fel kellett nőnie, nekem nem...Ő szeret a dolgok közepébe vágni, és előretervezni. Én nem ez vagyok...Én nem tervezek egy napnál előbbre. Sarah 20 éves lassan, és már ott tart, hogy feleségül veszed. - Ennél a kijelentésnél furcsán nézhettem, mert Alice javított. - Illetve, még nem, de biztos hogy megfordult a fejedben! Mindegy...Félek. Ha most mindent elkapkodok, nem veszek észre valamit, elsiklok felette, és életem végén fog eszembe jutni, hogy "bazdmeg, ezt nem tettem meg"...Azt meg nem akarom...Elveszíteni sem akarom, de úgy érzem, ennek már késő.
- Soha semminek nem késő. - szorítottam meg a kezét. - Itt vagyok én példának. Három évet vártam egy lányra, de megérte, mert most velem van. És igazad van, ne siessük el a dolgot, de megnyugvás, ha tudom, tud hova menekülni, ha kell...És hidd el, Niall csak jót akart azzal, hogy bemutatna a szüleinek. Ezt azt jelenti, hogy ő veled tervez! Az azért mégiscsak jó, nem? - kérdeztem, majd bólintott. - Akkor?
- Kell nekem idő...nem kevés... - mondta, majd ajtócsapódást hallottunk, majd egy fej jelent meg az ajtóban. Sarrie, majd még valaki jött...Niall...ijáj itt még lesz gebasz..
- Harry, gyere ki kérlek. Hagyjuk magukra őket. - már ugrottam is, és rohantam barátnőm felé, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

- Szerinted, mi lesz ennek a vége? - kérdezte.
- Hát nem tudom...remélem jó. - lehajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Ugye, mi megbeszéljük ha gáz van?
- Most is azt tettük, nem? - mosolyogtam. - Egyébként meg.
- Azt, amit mondtál, komolyan gondoltad?
- Bébi, sok mindent mondtam. Mire gondolsz?
- Arra, hogy feleségül akarsz majd venni...meg arra, hogy gyereket akarsz tőlem... - sütötte le a szemét. Kezemmel az álla alá nyúltam, felemeltem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Teljesen komolyan gondoltam.
- Komolyan?
- Sarrie bazdmeg...igen komolyan! Hány nyelven mondjam el, hogy végre megértsd? Szeretlek!
- Mondjuk kilenc nyelven elég lesz. - nevetett, majd átkarolta a nyakam.
Fél perccel később Niall lépett ki, szerényen mosolyogva.
- Na mi lett? - kérdeztem, és Sarrie is feszülten várta a választ.
- Szakítottunk. - mosolygott szomorúan.
- Mi? - akadt ki Sarrie, de Niall már haza tartott. Sarrie berontott Alice-hoz a nappaliba, és üvölteni kezdett.

~ Sarah ~

 - Ezt most nem mondod komolyan? - kérdeztem két oktávval magasabb hangon. - Ennyi volt? Kész, vége, hatszáz? Ennyi volt a nagy szerelem? Ezért sírtam át éjszakákat? Ezért imádkoztam? Ennyi volt a boldogság? Válaszolj már! - Harry mögém állt, és a fülembe suttogott egy "nyugalom"-ot, de egyszerűen nem tudtam megnyugodni!
- Sarah! Állítsd le magad! Igen, ennyi volt! Sajnálom, hogy hiába sírtál velem, sajnálom az elpazarolt imákat. De egyszer mindennek vége szakad. Nem minden kapcsolat olyan, mint a tietek...Nem minden kapcsolat olyan erős, hogy kibírja az élet nagy döntéseit. A tiétek igen...a miénk nem...
- Alice Moonlight! Ha ezt most hagyod elúszni akkor hülye vagy! Hiába hallgattam, hogy Niall így, Niall úgy?? Most nincs Niall! Elment, érted?!? Hagytad elmenni! - üvöltöztem. Nem akartam, hogy ez legyen a vége, nem ezt érdemlik. És ezért tenni is akartam volna, ha Harry nem fordít szembe magával.
- Figyelj Bébi...Alice-nak most arra van szüksége, hogy mellette legyél, nem pedig arra, hogy kikészítsd. Oké? Legyél mellette! - tartott egy gyengéd fejtágítást, ami rám fért, mert szégyelltem az iménti viselkedésemet. - Hazamegyek, megnézem hogy van Niall. Itt alszol? - kérdezte, mire bólintottam.
- Minden rendben lesz. - ölelte meg Alice-t, búcsúzásképp, majd odalépett hozzám és adott egy puszit a számra, majd elment.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam. - mondtam lesütött szemmel. - Mit szólnál hozzá, ha undorítóan nyálas filmeket néznék és tömnénk magunkba a csokit meg a pattogatott kukoricát? - Alice az ötletemre kicsit felvidult, egy szolíd mosoly volt a válasz, majd így szólt:
- Inkább valami vicceset nézzünk, ha nem baj. Mondjuk a Női szerveket! - én hülye, romantikus filmet mondtam, nem éppen szakításhoz illő.
- Benne vagyok! - mosolyogtam.

A film közben rengeteget nevettünk, mondjuk Al az elején még nem, de a közepe felé már ő is feloldódott.
- Elfogyott a kukorica. - röhögött. Jó így látni, a film kicsit elterelte a gondolatait Niall-ről. Felálltam, hogy csinálok még, de Alice megszólított. - Hé Sarah!
- Hm?
- Jól érzed magad? Csak mert fehér vagy mint a fal.
- Hülye. - nevettem. A konyhában beraktam a mikroba a csomagot és vártam, amíg kipattogtatja. Idő közben elkezdett esni az eső, villámlott és dörgött. Éljenek az át nem aludt éjszakák. Hurrá. Ráadásul mintha egy alakot láttam volna az ablaknál, bár szerintem csak oda képzeltem. Legalább is remélem.
- Parancsolj bazdmeg. - tettem le közénk a nagy tál kukoricát. Próbáltam élvezni a filmet, de a vihar nyugtalanított. És a képzelgéseim is...

Lefekvéshez készülődtünk, indultunk volna fel a szobáinkba, de elment az áram. Mindketten sikítani kezdtünk, aztán nevettünk a viselkedésünkön.
- Szólni kéne valamelyik fiúnak, nem? - kérdeztem. Istenem, de beszari vagyok...
- Jó ötlet. Hívd fel Harry-t!
- Nem gond, hogy...
- Már miért lenne? Engem nem zavar!
- Hát jó. Mondtam, majd megkerestem Harry számát.

~ Harry ~

- Ember...sajnálom. - mondta Liam. Niall mindent elmesélt, hogy mi is volt tulajdonképpen a "vita" tárgya és, hogy mit beszéltek meg. Ugyanazt mondta el, amit én hallottam ALice-től. Mégis, még mindig nem fogom fel, hogy szétmentek.
- Figyelj, szedd össze magadot, oké? - kezdte Louis, de Niall félbe szakította.
- Magadot? - mosolygott.
- Direkt mondtam úgy!
- Aha persze. - cukkoltuk mind a hárman. - Elhitted.
- Mitől lenne jobb kedved? - kérdeztem.
- Normális esetben azt mondanám a kajától. De ez most nem az. Várjunk csak! - tartott egy kis szünetet amíg gondolkozott. - Ez most azt jelentené, hogy fizettek nekem kaját?
Liam hátradőlt a fotelben és elmotyogott egy "istenem"-et, Louis a fejét fogta, én meg csak nevettem. Niall kezd újra a régi lenni.

 

- Igen azt, te észlény! - motyogta Liam. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom, a kijelzőről Sarrie arca mosolygott rám.
- Szia Bébi. Mi a helyzet?
- Szia. Át tudsz jönni, mondjuk úgy egész éjszakára? - szólt a telefonba.
- Miért?
- Mert beszarik vagyunk. - nevetett, mire nekem is mosolyognom kellett.
- A vihar. Megyek már is.
- Imádlak! - tette le.
- Én is. - motyogtam már csak az elsötétült készüléknek. - Átmentem a szomszédba, reggel jövök.
- Hé. - szólt utánam Niall. - Baj van?
- Nem. Nyugodj meg, nincs semmi baj, azon kívül, hogy áramszünet van a lányoknál, és be vannak szarva. Semmi komoly. - mosolyogtam biztatóan összetört szívű barátomra, aki láthatóan megnyugodott.
A két ház között lévő távolságot gyorsan megjártam, fél perc múlva már a sötét ház ajtaján léptem be. Kívülről két zseblámpa fénye szűrődött ki, szerintem a nappaliból. Vak sötétben próbáltam megtalálni a fogast, ahova a kabátomat szándékoztam rakni, nagy nehezen meg is találtam. Elindultam arra felé, ahová az ajtót saccoltam, max. neki megyek a falnak. A két zseblámpa most a szemembe világított, vakító fényük miatt az arcom elé kaptam a kezem.
- Csak én vagy az, Harry.
- Ú, de jó hogy itt vagy! - Sarrie hangját ezer közül is megismerném. Lépteket hallottam, majd valaki a nyakamba ugrott. - Nálatok van áram?
- Van ám. Adjatok egy lámpát megnézem a kapcsolókat. - Sarah a kezembe adta a lámpát, én pedig átmentem a konyhán át a kamrába, ahol a kapcsolódoboz volt. Szinte minden kapcsolót vissza kellett kapcsolnom, majd mindenhol világos lett.
- S lő világosság! - sétáltam vissza a lányokhoz. - Aludni készültetek? - kérdeztem, mert mind a ketten pólóban voltak. Sarah az enyémben, Alice...Niall-ében.
- Ööö, ja. - mondta zavartan Al. - Na én mentem is. Jó éjt nektek.
- Neked is. - mondtuk egyszerre.
- Akkor maradjak?
- Aha. Eléggé félek. És nem csak a vihar miatt. Amikor a konyhában voltam, mintha valakit láttam volna az ablaknál.
- Nyugi. - mondtam Sarrie-nek miközben az emelet felé tereltem. - Semmi baj nem lesz.
- Niall hogy van?
- Hát, egy kicsit jobb kedve lett, de miután hívtál kétségbe esett, hogy baj van. Mondtam neki, hogy aggodalomra semmi ok, csak be vagytok szarva.
- Héé! - bokszolt egyet a vállamba. - Ezt most miért kellet?
- Az igazat, csakis a színtiszta igazat...
- Jó-jó. Hagyjuk. - nevetett, majd megcsókoltam. Mi sem vagyunk normálisak, a lépcső közepén csókolózunk.
- Alice hogy viseli?
- A film kicsit jobb kedvre derítette, de amúgy rosszul. Hiányzik neki, mint azt láthattad. Csak tudnám miért csinálják akkor ezt?
- Ez az ő döntésük Sarah. Mi nem szólhatunk bele, csak annyit tehetünk, hogy támogatjuk őket és mellettük állunk. Oho, akkor én most a te szobádban fogok aludni? - eresztettem el egy kaján vigyort amikor rájöttem a lényegre. Sarrie csak megforgatta tengerkék szemeit.
- Igen. - mosolygott. A szobája egyszerű de nagyszerű. Lilára van festve, egyszerű fa bútorzattal berendezve, mindenféle képek a falon: ő és Alice Welsh-ben, ő és Alice Londonban az első napon, ő és a banda az első találkozásunkkor, ő és a családja közös nyaraláson. De ami a legjobban szemet szúrt, az az a kép volt, amin ketten voltunk, és én őt öleltem. Itt még rövidebb volt a hajam, ahogy Sarrie-nek is.
- Ez de jó. Emlékszem erre! Ez volt az első koncert, amire a vendégemként jöttél el. - mosolyogva emlékeztem vissza. Sarrie nagyot ásított és befeküdt a megágyazott ágyba. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, a szívemet elöltötte a boldogság a látványtól. Levettem a pólómat, és a nadrágomat, és befeküdtem Sarrie mellé az ágyba, aki apró kezét és fejét a mellkasomon pihentetve aludt el, békésen szuszogott.
- Jó éjszakát Bébim. - nyomtam egy puszit a hajába. - Vigyázok rád. Mindig...

-----------------------------------------------------------------

Sziasztok Harrie-fanok!
Hát, ez lett volna a 19.fejezet. Remélem tetszett.
Szerintem ez most egész hosszú lett, remélem ti is így vélekedtek.
Annyi közlendőm van, hogy harminc részt plusz egy epilógust terveztem, aztán a többit a második évadra. :) Persze, ez az adat még nem végleges, az még a jövő kérdése, de durván 30 körülre kell számolni. ;)
Iratkozzatok fel, komizzatok, hagyjatok magatok után nyomot.
All the love, M
 
Előzetes: 20.Forgatjuk az életünk filmjét
"- Harry, mióta vagy együtt a barátnőddel? - kérdezte az interjúvoló.
- Holnap lesz egy hónapja.
- Eljegyzés már volt?
- Még a kezét sem kértem meg. De tervezem.
- Most meg hová mentek? - kiáltott utánunk.
- Forgatjuk az életünk filmjét! - kiáltottam vissza."

6 megjegyzés:

  1. Fhu. Alice normális? Hát mekkora kis p*csa? Szakított azzal a tündérrel? Palkó varázsolj jót! Ne szenvedjen már szegény! A rész fele tetszett. De az nagyon! :) csak így tovább ♥ vagyis ne így hanem boldogan :D♥

    VálaszTörlés
  2. Értem a lényeget ♥ És nagyon hálás vagyok a komiért, köszönöm. :)
    All the love, M

    VálaszTörlés
  3. Hat, en megint csak azt tudom irni hogy iszonyat cukik a Harryek. De ez tenyleg szomoru resz volt, a kovetkezo remelem vidam lesz. ❤

    VálaszTörlés
  4. Sackó ♥
    Hát igen, iszonyat aranyosak. Annyira cukik hogy az már abnormális xD
    Köszönöm hogy írtál :)
    All the love, M

    VálaszTörlés
  5. Hu bakker...ez valami...csoda...én imádom! Minden részt imádok, de ezt különösen! Valójában értem Al-t is, hogy gyors a dolog, de Niallt is...most akkor mi? Te jó ég! és harry meg Serrie...áh most nem tudok normálisat írni ezt nézd el nekem tesó ♥
    Hát figyu a problémád meg megoldjuk! Okéka????
    Jessie

    VálaszTörlés
  6. Ennyit is köszönök :)
    All the love, M

    VálaszTörlés