12.fejezet: Váratlan vendég

 

12. Váratlan vendég

~ https://www.youtube.com/watch?v=qfcRueKufKo ~

~ Sarah ~

Harry nem tudom meddig lehetett fent, de amikor én felkeltem, még aludt. Óvatosan kibontakoztam az öleléséből, és lementem volna a földszintre, ha tudtam volna.

- Levigyelek? - hallottam meg mögülem Louis hangját.

- Ha nem nagy kérés. - mondtam zavartan.

- Baráti szívesség, szóval nem kell kinyíratnod Harry-vel. - röhögött miközben felemelt.

- Hülye. - nevettem el magam én is.

- Megint veled aludt?

- Én akartam. - mondtam miközben másfele néztem, nehogy észrevegye az arcomon a pírt.

- Ja értem. Reggelizel? - kérdezte.

- Nem vagyok éhes.

- Hát jó. - mondta, majd nekilátott szendvicset csinálni magának.

- Tudod Louis, amíg nem ismertelek meg benneteket ennyire..

- Amíg nem lettünk haverok. - vágott a szavamba.

- Ahj...igen. - forgattam meg a szemeimet mosolyogva. - Szóval addig azt hittem, hogy te olyan befásult tag vagy. Mármint, úgy értem, hogy te nem sokat hülyültél a színpadon, legalábbis nem annyit mint Harry.

- Hülyeségben Harry és Niall viszik a prímet. Ők a leghülyébbek. - harapott mosolyogva a reggeliébe. - Persze, ezzel nem azt mondom, hogy Liam és én normálisak vagyunk.

- Niall inkább csak éhes, mindig. - Lou csak nevetett a kijelentésemen, majdnem félrenyelte a falatot. - De valljuk be, ő is tud alakítani. És ti is. Szóval, ahogy egyre jobban megismertelek, úgy rájöttem, hogy ez a kép hamis, ugyanis te is ugyanolyan vagy mint ők. Aztán egyre többet hülyültél te is és rájöttem, hogy ez egy kicsit sem normális banda.

- Te azt gondoltad rólunk, hogy normálisak vagyunk? - kerekedtek el kék szemei, majd kitört belőle a nevetés. - Egyébként, az egyik directioner posztolt rólunk egy képet, amin mindenki normális kivéve Harry-t. Mindjárt mutatom. - mondta, miközben telefonjáért nyúlt. - Meg is van. Tessék. - adta kezembe a telefonját. Bármennyire is türtőztettem magam, muszáj voltam elmosolyodni ezen a képen.

"Mi egy normális fiúbanda vagyunk!" El is hiszed addig a pontig, amíg meg nem látod Harry-t xDD

- El is olvastad?

- Nem. Várj. - Lou megvárta míg elolvasom, majd türelmesen kivárta amíg elmúlik a röhögőgörcsöm is.

- Jaaj. - nevettem.

- Nekem is ez volt a reakcióm. Hiába. Harry az Harry. Ő egy külön faj. - nevetett már ő is velem.

- Louis. - szóltam miután sikeresen abbahagytam a nevetést.

- Hm?

- Kérdeznék valamit...

- Mondd csak. - mondta.

- ...Harry-vel kapcsolatban. - fejeztem be a mondatomat.

- Igeen? - kérdezte miután eljutott a tudatáig.

- Milyen az a lány aki miatt Harry néha kicsit "fura". - kezeimmel mutattam a levegőbe az idézőjeleket.

- Hát ööö...azt akarod tudni hogy néz ki? - kérdezte, mire bólintottam. - Hát...hosszú barna haj, kék szemek. 2 évvel fiatalabb Harry-nél, és alacsonyabb is. Aranyos lány, és szép is.

- Te ismered? - kerekedtek el a szemeim.

- Jó reggelt. - jött le Liam a lépcsőn, ezzel megszakítva és a levegőben lógva hagyva beszélgetésemet Louis-al. - Miről diskuráltok?

- Arról, hogy mekkora egy hülye vagy. - mondta Louis, de a szemei tele voltak szeretettel.

- Kösz Lou, én is szeretlek. - mondta Liam, majd összekócolta Louis amúgy is kócos haját.

- Olyanok vagytok mint két kisgyerek. - mondtam. - Néha mégis ti vagytok a legfelelősségteljesebbek.

- Elvégre én vagyok a rangidős. - mondta Louis.

- Agyilag nem. - kontrázott Liam. Én csak nevetni tudtam rajtuk, inkább nem folytam bele a "vitába". Liam az a fajta ember, aki mindenkit szeret és ez meg is látszik a viselkedésén. Ő a banda "apukája" úgymond. Ha kell, ő a leghiggadtabb. Emlékszem, amikor először találkoztam velük, akkor is ő volt az aki a megmentésemre kelt, mert a többi fiú majd megfojtott a kérdésekkel, kivéve Niall-t, ő nagyon szorosan ölelt. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire jóban leszek mindannyiukkal. És hogy az egyikükbe bele is szeretek. És hogy meg fog menteni a pasimtól, aki meg akart ölni.

- Sarah, mi a baj? - kérdezte Niall. Ő mikor jött le? És miért sírok?

- Semmi csak, bevillant néhány kép a tegnappal kapcsolatban. - észre sem vettem eddig a pillanatig, hogy könnyezem.

- Jaj, te. - jött oda Niall és megölelt. - Semmi baj, most már mi vigyázunk rád.

Elmosolyodtam, majd megtöröltem a szememet. Milyen jó, hogy nekem ilyen barátaim vannak, akik mellettem állnak.

- Hát itt meg mi van? - jött le Harry, mögötte pedig nem sokkal Alice is letámolygott.

- Csak...még a tegnapi nap sokkhatása alatt vagyok. - mondtam, mire Harry odajött és megölelt, sőt még egy puszit is nyomott a hajamba.

- Semmi baj. Nem engedem hogy bántson. - suttogta a fülembe, mire csak bólintottam. 4 kíváncsi szempár figyelt fel a "kis" jelenetünkre.

Miután minden rendeződött Harry felvitt, hogy rendbe tudjam szedni magam, aztán ő is elment fürdeni. Miután én kész lettem, úgy döntöttem nekivágok a lehetetlennek: lemegyek a lépcsőn.

- Sarah várj, segítek. - jött oda Liam.

- Köszi. - mondtam, majd hagytam, hogy felemeljen.

- Figyelj Sarah, kérhetek tőled egy szívességet? - kérdezte, miután levitt és letett.

- Persze, de ezt nem szívességnek nevezném. Mondjad.

- Szóval az van, hogy szeretném meglepni Sophie-t valamivel, de nem tudom mivel. Szóval kéne a segítséged. Mert neked hasonló alakod van mint neki, és az ízlésed is olyasmi. - mondta.

- Persze hogy segítek. - mondtam, mire felvidult az arca.

- Akkor megyünk?

- Aha.

Liam-el út közben sokat beszélgettünk, és mit ne mondjak, imádja Sophie-t. Látszik rajta, amikor róla beszél. Ahhoz még nem volt szerencsém, hogy személyesen is találkozzak a lánnyal, de Liam szerint erre is sor fog kerülni. A délelőtt gyorsan elszaladt konkrétan végig hülyültük. De végül egy ruhára esett a választás. Apró, kedves gesztus tőle.

- Köszi a segítséget. - mondta már otthon.

- Nincs mit. - mondtam. - Ti meg mégis min nevettek? - kérdeztem Niall-t és a göndörkét. Ha, ez lesz az új beceneve.

- A legu-legutó-legutóbbi kon-konerten-ami-amikor Li-Liam - Niall nem tudott végigmondani egy értelmes mondatot, annyira röhögött. - Szóval. amikor Lia-Liam fel-felhúzta Ha-Harry pólóját...És nézd az ő a-arcát. - röhögött és közben a TV-re mutatott.

 

- Jól van srácok. Mit és mennyit ittatok? - kérdeztem nevetve, mert azért Harry amilyen fejet vágott az tényleg vicces volt. Harry a földön fetrengett és majd megfulladt a nevetéstől. Már kezdtem félni, hogy valami baja lesz, ezt Alice is észre vette.

- Egész délelőtt ezt csinálták. - mondta. Aztán nagy-nehezen Harry is felkelt a földről. Próbáltak egy ökölkoccot, de nem sikerült, szóval megint röhögni kezdtek, de valami eszméletlenül hülyén.

 

Harry-ből elég fura hang jött ki nevetés gyanánt, Niall pedig majd megfulladt. Ezt már mi sem bírtuk, szóval belőlünk is kitört a nevetés. Harry mellettem úgy nevetett majd össze esett, Niall a térdén támaszkodott, Louis a falba verte a fejét kínjában, Alice és Liam az asztalra borulva nevettek. Hát igen hangos társaság voltunk abban a percben. Aztán valaki rátenyerelt a csengőre, majd eszméletlen erővel kezdte verni az ajtót. Ez mindenki jókedvének véget vetett.

- Szerintetek Joey az? - kérdezte Alice, miközben Niall mellé sétált, aki Louis mellett állt. Harry alig észre vehetően elém sétált és testével védett az ismeretlen, váratlan vendégtől.

- Nem tudom. Megyek megnézem. - mondta Liam majd el is tűnt. Legnagyobb meglepetésemre, vagyis megkönnyebbülésemre nem Joey, hanem egy barna hajú lány csak úgy betoppant és akkora pofont kevert le Harry-nek, hogy még nekem is fájt. Harry csak hitetlenül meredt rá, nem tudott megszólalni, ellentétben a lánnyal.

-  Mégis hogy merészelted megverni Sarah-t?? Hogy képzelted te barom!?! Nem hiszem el, hogy mit tettél!! - üvöltött a göndörrel, majd ismét pofonra emelte a kezét. Harry már összeszorított szemhéjjakkal várta a következő pofont, de én ekkor Harry elé léptem, mint ő néhány perccel ezelőtt elém.

- Elég volt Amanda! - mondtam határozottan.

- Sarrie, te ismered? - suttogta rekedtes hangján a fülembe Harry. A hideg futkosott a hátamon a közelségétől.

- Igen. - mondtam. - Ő a nővérem.

~ Harry ~

- Neked van egy nővéred? - kérdeztük egyszerre a  fiúkkal.

- Ezt még én sem tudtam. - mondta meglepetten Alice.

- Nem épp a legjobb a viszonyunk. - mondta Sarah.

- De, de ezt eddig miért nem mondtad? - kérdeztem Sarah mellé lépve.

- Nem tartottam fontosnak. - mondta immáron nekem, kedvesebben, nem úgy  mint ahogy a nővérével beszélt. Most, hogy jobban megnéztem, még egy kicsit hasonlítanak is. Ugyanaz a barna haj, ugyanaz a tiszteletet követelő tekintet. Ekta egyben Sarrie, csak egy pár évvel idősebb kiadásban. - Mit keresel itt Am? És miért pofoztad fel Harry-t?

- Harry? - mondta, majd zöld szemeivel végigmért. - Istenem. Te tényleg nem Joey vagy. Amikor bejöttem figyeltem is, mintha nem így nézne ki, de hát veled volt, azt hittem hogy...Úúú...ezer bocsánat. - mondta felém fordulva. - Amanda Baker vagyok, Sarah nővére. - nyújtott kezet, amit fogadtam is.

- Harry...

- ...Styles. - fejezte be helyettem. - És Liam Payne, Niall Horan, És Louis Tomo...

- ...Tomlinson. - mondta Lou.

- Te lehetsz Alice. Ugye? - kérdezte Al felé fordulva.

- Igen. - mondta.

- Miért jöttél Am? - kérdezte Sarah.

- Hogy Joey-t megverjem. Amikor anyu mondta mi lett veled, begőzöltem és az első járattal jöttem Londonba. Beszélnünk is kell. Jössz velem haza.

- Szerintetek? - kérdezte Liam, közel hajolva az ajtóhoz, hátha hall valamit a lányok beszédéből.

- Ugye Sarah nem megy el? - kérdezte Niall, aki Alice-t próbálta vígasztalni.

- Liam állj le. Alice, ne aggódj Sarah jól fog dönteni. - lépett közbe Louis. - Te viszont elég letört vagy. - mondta mellém ülve.

- Nem akarom hogy elmenjen. Nem tudok élni nélküle! - nyafogtam akár egy kisfiú, akitől elveszik kedvenc játékát.

 

- Nem fog elmenni. - mondta Lou. - Legalábbis reménykedjünk benne.

- Megyek megnézem őket. - álltam fel, és még mielőtt Louis bármit is szólhatott volna átmentem a nappalinkba.

A két lány eléggé hevesen vitatkozott, legalábbis minden második kötőszavuk a "bazdmeg" vs. "cseszdmeg" volt. Inkább hátat fordítottam és jobbnak láttam mielőbb eltűnni onnan.

 

 Nem szívesen avatkozok bele az amazonok harcába, ezért is jöttem el. Amikor visszajöttem Louis láthatta az arcomon, hogy nem jártam sikerrel, így egy diadalmas mosoly kíséretében ismét mellém ült.

- Akartam szólni, hogy csak gáz lesz. - mondta.

- Jól van. Igazad van. - mondtam.

Egy örökkévalóság és még 3 év telt el szerintem, mire egy ajtócsattanást hallottunk, majd Sarrie jött be.

- Fúú... - mondta, miközben odatámolygott hozzám és leült mellém. - Elment.

- Öhm...Mit akart? - kérdeztem.

- Hazavinni. Anyuékhoz. - mondta. - De én mondtam, hogy nem megyek. Ezen megsértődött, meg vitatkozni kezdtünk, aztán elment. Egy ideig vele sem lesz bajom.

A fiúk és Alice egymás után ugrottak szegény lány nyakába és majd megfojtották az ölelésükkel. Én csak hitetlenül néztem rá ugyan, de belül majd' kicsattantam az örömtől.

- Maradsz? - kérdeztem.

- Maradok. - mondta.

Nem tudom pontosan mi ütött belém, de hirtelen felindulásból felkaptam Sarrie-t és megpörgettem, addig pörögtem vele amíg azt nem mondta, hogy elég, mert szédül. De legalább újra nevetett. Őszintén nevetett.

- Miért nem mentél vissza a szüleidhez? - kérdeztem tőle.

- Miattad. - mondta. Olyan közel voltunk egymáshoz, és ajkaink is szinte összeértek. Letekintettem halvány rózsaszín  ajkaira. Meg akartam csókolni. De a srácok közbe szóltak. Niall elindult felén, mi pedig úgy rebbentünk szét, akár az ijedt madarak a viharban.

--------------------------------------------------------------------------

Meglepetéééés!!! :DD

Tudom, tudom szemét vagyok, hogy így hagyom abba, de ez van.

Néhányan annyira követeltétek ezt a részt, hogy gondoltam "aranyos" leszek és felrakom. Hát, remélem tetszett.

Ha elolvastad, hagyj nyomot magad után. :)

All the love, M

Előzetes: 13. Apró nézeteltérések

" -Akkor az a csók mi volt tegnap? - kérdezte.

- Az nem volt csók, az csak egy majdnem csók volt!! - világosítottam fel Sarah-t.

- Harry... - mondta. - Nem akarok veszekedni.

- Én sem. - mondtam, majd ölelésre tártam karjaim, Sarah pedig hozzám bicegett."