2015. július 3., péntek

11.fejezet: Borul a bili

Sziasztok!
Ritkán szoktam a rész elejére írni, de most fontosnak tartottam, van néhány közérdekű közleményem.
Szóval: elég sokan mondták már, hogy Zayn-t elég szépen kihagytam. Nos, mivel egyrészt, ez egy H.S. fanfic, másrészt pedig a történet a jelenben játszódik, és ugyebár Zayn kilépett.
Emberek: Köszönök mindent Sacinak, aki mindig az első komizóm, és gyakran az egyetlen is.
Köszönöm Taminak a csesztetést, hogy vigyek már részt. Ebben Helgi, te is segíteni szoktál. :P
De a leges-legnagyobb köszönettel Dalmának tartozom, aki hétről hétre újabbnál újabb dolgokat tud nekem mondani a bloggal és az éppen aktuális résszel kapcsolatban. És akármikor kérem, képes összerakni egy regény terjedelmű kritikát.
Köszönöm továbbá a közel 1100 oldalmegjelenítést, hihetetlenek vagytok! <3
Fogadjátok sok szeretettel a 11. fejezetet!
All the love, M (:

 
11. Borul a bili
~  https://www.youtube.com/watch?v=pW7W8hbdhX8 ~

~ Harry ~

Sarah mellettem aludt. Egész éjjel a karjaimban szuszogott, fejét és apró kezét a mellkasomon pihentetve, a szívemnél. Már jó ideje ébren voltam, amikor ő elkezdett mocorogni, majd kis idő múlva fel is ébredt.
- Jó reggelt, Sarrie. - mosolyogtam rá.
- Jó reggelt. - mosolygott vissza, majd rám emelte gyönyörű szép tekintetét. - Ne haragudj, hogy átjöttem hozzád. Gondolkoztam azon, hogy átmegyek valamelyikőtökhöz, de te voltál a legközelebb és nem volt kedvem a sötét házban járkálni olyan sokáig, eléggé be voltam szarva. Szóval sajnálom, nagyon sajnálom. - mondta, majd hirtelen felült. Gondolkoztam majd én is így tettem. Nem tudtam levenni a szememet róla, hogy már korán reggel is milyen kibaszott szexi, főleg hogy az én pólóm van rajta.
- Mi van? - kérdezte, miután észrevette, hogy bámulom.
- Semmi. - mondtam.
- Harry... - tette csípőre a kezét, de ez a mozdulat inkább aranyosra sikeredett mintsem szigorúra.
- Mondom hogy semmi. - nevettem. Sarah, fogalmam sincs hogyan, de felülkerekedett rajtam, ledöntött és rám ült.
- Harold Edward Styles, ha nem mondod el azonnal hogy mi van, esküszöm agyon nyomlak! - mondta, miközben kezeivel még mindig csupasz mellkasomon támaszkodott.
- Jó elmondom. - mondtam, majd lerántottam magam mellé, és most én voltam olyan helyzetben, mint ő percekkel ezelőtt. - Csak az van, hogy nem tudom levenni rólad a szememet, mert olyan jól áll neked a pólóm. - mondtam, mire elpirult. Hát igen, Sarah zavarba hozása a kedvenc időtöltésem. - Jól áll ez a szín. - mutattam az arcára, mire csak egy vállba verés volt a jutalmam.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem. - Isteni rántottát tudok csinálni!
- De az vagyok. - nevetett.
"Leszálltam" Sarrie-ről és lementem a konyhába reggelit készíteni.

~ Sarah ~

Uramisten! Egész éjjel szegény Harry-n feküdtem, de ő egy szót nem szólt! Aztán most meg ez a leteperés ez, ez nem tudom honnan jött nekem, de úgy látszik nem vette zokon. Most pedig lement, hogy reggelit készítsen nekünk. Nekünk...
Gyorsan megráztam a fejem, kieresztve ezzel minden hamis tévhitet kettőnkkel kapcsolatban, és lementem Harry után a konyhába. Legnagyobb meglepetésemre Harry egy szál bokszerben tevékenykedett, megvillantva ezzel izmos, kidolgozott felsőtestét, a tetoválásait, köztük a kedvencemet a pillangót is, és amin a szemem megakadt az valójában a tökéletesen látszó "V" vonala volt.
- Harry?
- Hm?
- Megtennéd nekem azt a szívességet, hogy felöltözöl? - kérdeztem.
- Hááát....nem. - mondta vigyorogva. - Figyelj, te sem vagy normálisan felöltözve drága. Csak egy fehérnemű meg az én pólóm van rajtad, szóval...
- Hagyjuk inkább. - mondtam. A finom illatok belengték a konyhát, de szerintem az egész lakást is. Aztán meghallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn. Ijedten fordultam Harry felé, aki csak értetlenül nézett a lépcső felé.
- Kajaszagot érzek. - jelentette ki álmos fejjel Niall.
Harry és én borzasztó hangos nevetésben törtünk ki, amit Niall persze nem értett meg. Aztán Alice is lebotorkált, aki amikor meglátott, furán nézett rám, hisz Harry pólója volt rajtam, de én sem viselkedtem másképp, hisz azt hittem otthon aludt, meg hogy nincs itt senki.
- Remek a szaglásod! - hülyült Harry. - De azt a szomorú tényt kell közöljem veled, hogy ez csak kétszemélyes reggeli. Csinálj a barátnődnek meg magadnak! Amúgy, mit kerestek itthon?
- Olyan egy óra körül keveredtünk haza. Benyitottam a szobádba, hogy szólok, de olyan aranyosan aludtatok, hogy nem volt szívem felkelteni titeket. - mondta Niall, amivel csak sikeresen zavarba hozott, és amint láttam Harry-nek nagyon is tetszett.

Reggeli után úgy döntöttem haza megyek. Letusoltam, rendbe raktam magam, felöltöztem és elindultam, volna, ha valaki nem húz vissza.
- Máris mész? - kérdezte Harry. Azokban a méregzöld íriszeiben ismét sikerült elvesznem.
- Kéne. - mondtam. - Köszönöm, hogy...hogy az este, segítettél. - mondtam zavartan, mire ő csak elmosolyodott.
- Igazán nincs mit. - mondta, majd karjait ölelésre tárta, amit én szívesen elfogadtam. Jól esett, hogy simogatta a hátam.
Miután kibontakoztam az öleléséből, elindultam a szomszédba, és szívből reméltem, hogy Joey nincs otthon. Tévedtem.
- Te mégis hol a faszban voltál. - támolygott ki elém, az előszobába. Kicsit sem volt már szomjas.
- Harry-éknél aludtam. - közöltem egyszerűen.
- Hogy, mi?? - kérdezte két oktávval magasabb hangon.
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! Szedd össze a cuccod és húzzál el innen!
- Nem fogsz csak úgy kirakni! - üvöltötte, majd felém akart jönni, de a kis asztal megakadályozta, amin kishíjján keresztül esett.
- Joey te részeg vagy. Mégis mennyit ittál?
- Semmi közöd hozzá! Egész éjjel virrasztottam, vártalak és ez a hála. Idehoztalak Londonba és ez a hála?? - üvöltött velem, majd vészesen közeledni kezdett.
Ezután minden olyan gyorsan történt. Egyik pillanatban a csuklómon éreztem a szorító fájdalmat, de a másik pillanatban már akkorát nyekkentem az imént említett kis asztalon, hogy majdnem kettétört, de megrepedni megrepedt. Ütött ahol ért, és rúgott ahogy tudott. Éreztem, hogy valami reccsent a lábamnál, azt hittem, hogy az asztal, de nem. Ami reccsent az a bokám volt. Aztán a nyakamnál fogva a falhoz szorított, mindaddig, amíg valaki le nem szedte rólam. Levegő után kapkodva zuhantam a padlóra, de még mindig nem tudtam ki lehet a megmentőm. A szemeimet égették már a könnyek, éreztem, hogy egy-két forró sós könny le is csorog az arcomon. Borzalmas fájdalmak közepette felfordítottam a fejem, és akkor láttam meg ki is sietett a segítségemre. Méregzöld íriszei szikrát szórtak Joey felé, aki kétségbeesetten kapálódzott. Harry az ingénél fogva emelte fel, de azt, hogy mit mondott neki, már nem hallottam. Csak beszélt beszélt aztán egyszer csak egy hirtelen mozdulattal a falhoz vágta, de úgy, hogy nyekkent.
- Ha még egyszer meglátlak Sarah közelében esküszöm, hogy kinyírlak! Megértetted? - üvöltötte.
- Meg. - suttogta, hiszen a nyakát szorító markoktól alig kapott levegőt, így beszélni sem tudott. Azt hiszem, Joey most igazán kijózanodott.
- Takarodj innen és vissza se gyere! - kiáltotta a göndör, aki igen ügyesen használta pár centi magasságfölényét, így Joey fölé tornyosult.
A félelem győzött benne, futva menekült, talán még vissza se nézett, de én azt már nem láttam, mert a szemeimet szúró sós folyadék utat tört magának. Fájdalmas volt még a sírás is, mert szúrt az oldalam. Aztán Harry odalépett, gyengéden, mintha csontjaim üvegből, vagy más törékeny anyagból lettek volna úgy segített fel a földről. Én szinte remegtem, ezért minél előbb oltalmazó ölelésébe zárkóztam, ő pedig erős karjait védelmezőn zárta körém.


 


- Meg-mega-megakart ö-ölni! - zokogtam továbbra is.
- Sss...nyugodj meg, minden rendben lesz. Én itt vagyok neked. - simogatta a a hátam, majd egy puszit nyomott a fejemre.
  

- Gyere menjünk. - mondta, mire bólintottam. Igen ám, csak időközben elfeledkeztem a bokámról és fájdalmasan szisszentem fel, amikor lépni próbáltam.
Harry leültetett, majd megnézte a lábomat.
- Ez a rohadt szemét!! Eltörte a lábad. Ha megtalálom esküszöm hogy..
- Harry, már így is sokat köszönhetek neked. - vágtam a szavába. - Hagyd a  francba. Te sírtál? - kérdeztem, mert láttam a szemein, hogy üvegesek, nem is kicsit.
- Nem csak...de igen, sírtam. - mondta, majd felállt és izmos karjaival a derekam és a térdem alá nyúlt, és egy könnyed mozdulattal emelt fel.
- De...miért? - kérdeztem.
- Mert féltelek. - felelte egyszerűen. Kezemmel átkaroltam a nyakát és így vitt át a szomszédba.
 - Te jó ég mi történt? - kérdezte Alice, amikor meglátott.
- Joey megverte, ráadásul eltörte a bokáját. Elviszem orvoshoz, addig Al, hozz át ruhákat neki, itt fog lakni. - mondta Harry.
- Arra semmi szüks..
- Nem fogom engedni, hogy ott legyetek egy ilyen pszichopata mellet! - mondta határozottan, és az időközben megérkező fiúk is csak helyeseltek.
Az orvost gyorsan megjártuk, begipszelte a lábam, pihentetnem kell. Járni továbbra sem tudtam szóval Harry vitt a karjaiban, megint.
Amikor hazaértünk, otthon a srácok már előkészítették a szobát nekem, Alice pedig ruhákat is hozott. Ő is itt lakik, csak ő Niall mellett alszik majd. A nap vége felé aztán az életkedvem is visszatért, ami Harry érdeme. Egész nap velem volt, egy percre sem hagyott egyedül. Úgy érzem, a történtek kicsit mintha jobban összekovácsoltak volna minket.
- És akkor most, ugye szakítasz vele? - kérdezte Liam.
- Igen. Soha nem volt még ilyen. Azelőtt is bántott, de nem ennyire. Azelőtt csak egy pofon vagy egy hajcibálás, de semmi más. - mondtam. - Elég volt belőle.
- Ó hogy tudtam!! - csapott a homlokára Harry. - Tudtam hogy ver! De miért nem szóltál?
- Féltettem, meg akkor még szerettem...
- Kis hülye. - borzolta össze a hajamat Louis.
Eléggé fáradt voltam így elindultam felfelé. De aztán jött Harry, és ismét a karjaiba vett és úgy vitt fel. A szobámban letett az ágyra, betakart, és megpuszilt. Már épp indult volna ki, amikor megragadtam a csuklóját.
- Alszol velem? - kérdeztem. A kérdésem először meglepte, de aztán csak elmosolyodott.
- Hát persze. - mondta, majd befeküdt mellém, mire én, a tegnap estéhez hasonlóan, fejemet mellkasának döntöttem, és így szenderültem álomba, mosolyogva...

--------------------------------------------------------------------------
Hát ennyi lett volna, remélem tetszett! Örülnék pár kominak, szóval hagyjatok nyomot magatok után. ;)

Előzetes: 12. Váratlan vendég
"...betoppant és akkora pofont kevert le Harry-nek, hogy még nekem is fájt. Harry csak hitetlenül meredt rá, nem tudott megszólalni, ellentétben a lánnyal.
-  Mégis hogy merészelted megverni Sarah-t?? Hogy képzelted te barom!?! Nem hiszem el, hogy mit tettél!! - üvöltött a göndörrel."

5 megjegyzés:

  1. Palkó! Itt befejezni? Fuu! Még olvastam volna! Amúgy fantasztikus rész lett nagyon várom a kövit! ♥

    VálaszTörlés
  2. Tudom ismételten szemét vagyok hogy így hagyom abba :) de ez van kel egy kicsit gondolkozni is ;) Köszönöm ♥
    All the love, M

    VálaszTörlés
  3. Imadom. Palko, nagyon jol irsz, es ugy orulok neki hogy azt a szemetet vegre megverte a Harry. Gyorsan a kovetkezot! 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sackóó <3
      Köszönöm. Én meg azt szeretem, hogy ilyen olvasóim vannak ;)
      Hát igen, szerintem ez az a pillanat amire mindenki várt, hogy Joey-t helyre tegyék xD De a kövi részből az is kiderül, hogy hogy is került oda Harry, mert ugye Sarah egyedül ment haza...
      All the love, M

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés