2015. június 14., vasárnap

8. fejezet: Baleset

Meglepetéééés!!!! :D
Mivel, az előző részhez, kaptam visszajelzést Sackótól, és sokan mondtátok hogy spoilerezzek meg hogy mi lesz Harry-vel, plusz az oldalmegjelenítés a duplájára nőtt és az előző résznek sem volt csekély a megjelenítése, így gondoltam megleplek titeket a 8. résszel. Szóval nem kell tovább izgulnotok, most megtudhatjátok, mi is történt pontosan. ;)
Jó olvasást és nagyon köszönöm <3
McCloud

 
8. Baleset
~  https://www.youtube.com/watch?v=KlDHbX7aUIM ~

~ Sarah ~

Nagyon bántott, hogy Harry így elrohant... Legszívesebben utána mentem volna és jól pofán vágtam volna, hogy így itt hagyott megint! Esküszöm ha hazajön akkora pofont keverek le neki, hogy többet nem fog kötözködni velem!! Jól helyben hagyom majd, csak jöjjön haza! Ez már mindennek a teteje!
- Louis, ez nem a te telefonod? - kérdezte Liam.
- De, csak nem tudom hol van. - nevetett. - Megvaan!! - mosolygott a készülékére.
- Mondd Harry. - vette fel jókedvűen, de elkomorodott az arca.
- Mi van? - kérdeztük aggódva.
- Sss. - intett csendre minket. - Úristen. De...ugye ez nem valami rossz tréfa? Hova vitték? Jézusom...Köszönöm, hogy felhívott. Azonnal ott vagyunk. Persze szólok nekik. Köszönöm. - tette le. Majd teljesen megsemmisülten esett vissza a fotelbe.
- Lou mi van?? - kérdeztem. - Mit mondott Harry?
- Nem Harry volt. - mondta elfojtott hangon. - Egy nővér hívott. Harry-nek balesete volt. Egy kocsival ütközött össze. Most viszik a kórházba. Nagyon rossz állapotban van...alig él...
- Nem. Nem, nem, az nem lehet!!! - üvöltöttem. - Most azonnal hozzá akarok menni! Menjünk már!!!
- Jó megyünk Sarah, csak nyugodj le! - próbált csitítani Niall, de nem járt sikerrel.


A kórházba érve egyből rohantam az információs pulthoz, hogy megtudjam hol van Harry.
- Maga a testvére? - kérdezte a nővér.
- Nem. - feleltem.
- Akkor nem mehet be. Csak közeli hozzátartozó mehet be hozzá...
- A barátnője vagyok! - szakítottam félbe. Először furcsán nézett rám, de aztán segített.
- Az intenzív osztályon van jelenleg, 3. emeleten. Ott majd elmagyaráznak mindent.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, majd elindultam a lift irányába. Időközben Louis-ék is beértek, Liam hitetlenül nézett rám.
- Hogy engedtek be?
- Azt mondtam, hogy a barátnője vagyok. - mondtam idegesen.
Senki nem szólt egy szót sem, Alice is csak elkerekedett szemmel nézett, Louis pedig a fejét rázta.
Ahogy felértünk rögtön rohanni akartam be, de Louis visszafogott.
- Én értem, hogy aggódsz kislány, de ez az intenzív. Várnunk kell. - mondta.
- Jó. - mondtam, de a szemeim megteltek könnyel.


- Maga Mr. Styles barátnője? - kérdezte egy orvos.
- Igen. - pattantam fel. - Hogy van?
- Nos, több bordája is eltört, az egyik kis híján átszúrta a tüdejét. Megrepedt a bal karja, valamint súlyos agyrázkódást szenvedett, mivel az ütközés során a vezető oldali ablakba verte be a fejét, ami ha jól tudom be is törött. - sorolta.
- Úristen... - mondtam a könnyeimmel küszködve, ha Niall nem lép mögém és tart meg, össze is esek.
- Mikor láthatjuk? - kérdezte Niall.
- Egyenlőre kómában van, de hamarosan bemehetnek hozzá. Lehet hogy furcsán hangzik, de ha maga beszélne hozzá, akkor biztosan több esély lenne arra, hogy felébred. - mondta immár nekem.
- Rendben. - mondtam, de a könnyeimet már nem tudtam visszatartani.


Pár órával később csörgött a telefonom. Joey volt az.
- Szia. - vettem fel.
- Sarah, hol vagy? - kérdezte.
- A kórházban.
- Mi történt veled??
- Velem semmi. Harry-nek volt autóbalesete és most kómában van, mi meg itt vagyunk bent nála.
- Azonnal gyere haza! - kiabált a telefonba.
- Nem Joey! Ez most fontos! Harry a barátom, és nem fogom itt hagyni! Akár tetszik neked akár nem, nem megyek haza!!
- Így állunk?
- Így. - szakítottam meg a vonalat.
- Minden oké? - kérdezte Alice.
- Nem. - sóhajtottam. - Azt akarom, hogy felkeljen!!
- Mi is azt szeretnénk. - ölelt át.
- Alice, hazamegyünk éjszakára, meg hozunk Harry-nek pár cuccot, Louis bent marad. Jöttök? - jött oda Niall.
- Persze. - mondta.
- Inkább én maradnék. - mondtam.
- Biztos? - kérdezte Louis. - Inkább maradok é...
- Nem! Én maradok egyedül! - mondtam. - Menjetek haza, pihennetek kell.
- Neked is kéne.
- Én nem vagyok fáradt. Sziasztok!

Körül-belül éjfél fele járhatott az idő amikor ismét jött az orvos.
- Hogy van? - ugrottam fel, amikor megláttam az orvost.
- Életveszélyben van.
- Hogy érti, hogy életveszélyben van?? - kérdeztem.
- Úgy hogy életveszélyben van. Élet és halál között lebeg. Mi megteszünk mindent, de én a maga helyében megfontolnám a gépek lekapcsolásának a lehetőségét is.
Ezek után megsemmisülten rogytam vissza a székre. Nem, nem azt nem lehet! Az orvos biztos téved, nem úgy néz ki, mint aki a helyzet magaslatán állna.
- Bemehetek már hozzá?
- Igen.
Többet nem is kellett nekem mondani, azonnal a kórterem felé vettem az irányt.
Amikor beléptem borzalmas látvány fogadott. Harry-re mindenhonnan gépek voltak kötve, rengeteg. Olyan sok pittyegést hallottam, hogy már szerintem én is csak pittyegni tudok.
- Istenem Harry... - mondtam és két könnycsepp gördült végig az arcomon. - Én itt vagyok neked.

 
Harry arcát sebhelyek borították, biztos az ablaküveg tette ezt. Borzalmas volt így látni.
 
- Kérlek, Harry, maradj itt nekem!! Szükségem van rád!! Mindennél jobban szeretlek!! Kérlek Harry, nem bírom ki nélküled! Kelj fel! Fel kel kelned!! - zokogtam. - Muszáj fel kelned! Nélküled egy senki vagyok! Nagyon-nagyon szeretlek! Nem hagyhatsz itt! Nem teheted ezt velem, fel kell ébredned!! Tudom, hogy hülye voltam, és bocsáss meg, hogy megbántottalak! Annyira sajnálom!! - tört ki belőlem még jobban a sírás.
  
A sírástól már megfájdult a fejem, de a tudat, hogy elveszíthetem, megőrjített. Nem akarom hogy itt hagyjon! A kezemet összekulcsoltam az övével, ez egyfajta biztonságot nyújtott számomra.



Egész éjjel mellette voltam. Amikor ébren voltam, folyamatosan beszéltem hozzá.
- Emlékszel, amikor először találkoztam veletek, meg sem tudtam szólalni, és el akartam futni, de pont beléd ütköztem. - meséltem neki. Aztán olyan  történt amit először nem akartam elhinni. Harry megemelte a mutatóujját!! Csak egy egész picit, de számomra ez is sokat jelentett. Azt hittem hogy felébred, de nem így történt.

- Szia Sarah! - köszönt Niall és Alice. - Hogy van?
- Állítólag rosszul. Beszélek hozzá meg minden. Egy pár órával ezelőtt reagált is de azóta semmi. - mondtam szomorúan.
- Menj haza, pihenj.
- Nem, nem akarok.
- Sarah pihenned kell!
- Nem megyek haza!!
- Jól nyugalom, nyugodjatok meg. - mondta Niall.
Estére ismét egyedül maradtam Harry-vel. Végső elkeseredettségemben énekelni kezdtem neki.

~ Harry ~

Valaki a kezemet fogja, és simogatja. Valaki akinek ismerős az érintése. Egyfolytában beszél hozzám, de nem tudom hova tenni őt. Talán anyu az, vagy Gemma? Aztán elkezd énekelni egy ismerős dalt...

"Your hand fits in mine like it's made just for me
But bear this in mind, it was meant to be
And I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me...

I know you've never loved the crinkles by your eyes when you smile
You've never loved your stomach or your thighs, the dimples in your back at the bottom of your spine
But I'll love them endlessly.

I won't let these little things
Slip out of my mouth,
But if I do,
It's you,
Oh it's you,
They add up to,
I'm in love with you,
And all these little things..."
Sarah... Ő az. Csak ő tud így énekelni. Ki akarom nyitni a szemem, de nem megy. Hiába próbálom, mintha ólom lenne a szemeimet és egyfolytában visszahúzná... nem tehetek mást, hallgatom tovább a dalt...

~ Sarah ~

"You can't go to bed without a cup of tea
And maybe that's the reason that you talk in your sleep
And all those conversations are the secrets that I keep
Though it makes no sense to me.
 I know you've never loved the sound of your voice on tape
You never want to know how much you weigh, you still have to squeeze into your jeans
But you're perfect to me..."
Könnyeimmel küszködve énekeltem a Little Things-t, de Harry részének a végén elsírtam magam, de érte folytattam.
 "I won't let these little things
Slip out of my mouth
But if it's true
It's you
It's you
They add up to
I'm in love with you
And all these little things.

You'll never love yourself half as much as I love you
And you'll never treat yourself right darlin' but I want you to
If I let you know I'm here for you
Maybe you'll love yourself like I love you..."
Nem bírtam tovább... Ráborultam Harry ágyára és csak sírtam...Csak sírtam és sírtam, csodálom hogy az elmúlt napokban még nem száradtak ki a könnycsatornáim.
Aztán valaki simogatni kezdte a fejem:

"I've just let these little things
Slip out of my mouth
'Cause it's you
Oh it's you
It's you they add up to
I'm in love with you
And all these little things..."
Azonnal felismertem Harry hangját. És ő simogatta a fejem is.
- Úristen Harry!!
- Szia. - mosolygott rám a cuki mosolyával. - Miért sírsz?
- Miattad! De ezek már csak örömkönnyek. - néztem bele abba a gyönyörű méregzöld szempárba.
- Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam veled. - mondta.
- Megérdemeltem. - mondtam.
- Nem. Tényleg sajnálom.
- Én is. Meg tudsz nekem bocsájtani? Nem gondoltam komolyan azokat, amiket mondtam. Sajnálom!
- Egyezzünk meg abban, hogy mindketten megérdemeltük a másik viselkedését, oké?
- Rendben. - feleltem mosolyogva.
Harry felemelte a szabad kezét, és letörölte a könnyeimet. Szokásomhoz híven elvesztem a méregzöld szemeiben, mint mindig, most is megigézett velük.

  


- Mióta vagy bent velem? - kérdezte, amivel felkeltett a bambulásból.
- Lassan 3 napja.
- Látszik rajtad. - mondta.
- Annyira szarul nézek ki?
- Nem, nem dehogy!!! Komolyan nem! Gyönyörű vagy... - mondta. - Csak éppen hullafáradt. Menj haza pihenni.
- Nem akarok.
- Már pedig haza fogsz menni, és nem vitatkozhatsz velem! - mondta, de ez inkább viccesre sikerült mint szigorúra.
- Rendben apu. - mondtam nevetve.

Másnap reggel megérkeztek a srácok. Hihetetlenül örültek Harry ébredésének!
- Szia. Liam vagyok! - mutatkozott be.
- Liam, agyrázkódásom van nem amnéziám. - mondta Harry, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Ja. Jó összekevertem a kettőt.
- Jézusom. - fogtam a fejem.
- Lou, kérhetek egy szívességet? - kérdezte Harry.
- Persze.
- Hazavinnéd Sarah-t? Pihennie kéne.
- Erre semmi szükség jól...
- De igen, hazamész! - mondta Harry.
- Jó akkor a kocsinál várunk. - mondta Louis, majd elmentek.
- Biztos megleszel? - kérdeztem.
- Meg. - mosolygott, majd lecsukta a szemét.
Közelebb léptem hozzá, adtam egy puszit a homlokára, majd elindultam kifelé.
Harry elmosolyodott. - Köszönöm. - mondta. Én csak elmosolyodtam, és kisétáltam a kórteremből.

---------------------------------------------------------------

Remélem meg vagytok elégedve! Kíváncsian várom a véleményeteket! ;)

Itt az előzetes:
9. fejezet: Minden a régi
"- Amúgy hogy jutottál be hozzám? - kérdeztem.
- Azt mondtam, hogy a barátnőd vagyok. - felelte, mire a szemeim elkerekedtek a döbbenettől.
- Komolyan? - kérdeztem.
- Aha. Hihetetlen mi? A nővér elég furán nézett. Nem is csodálom hogy miért. Még hogy Harry Styles bele tudna szeretni egy ilyen lányba mint én... - nevetett.
- Beléd tudtam szeretni..."

2 megjegyzés: