2015. május 30., szombat

6. rész: Hogy képzelted?

6. Hogy képzelted?
~ https://www.youtube.com/watch?v=h70qwjL-jzM ~

~ Sarah ~

Ahogy kimondtam az sz betűs szót, Alice borzalmasan hangos sikításban tört ki, aztán rá fél percre én is, így már ketten sikítottunk és ugráltunk a kanapén.
- Úristen Sarah!! De jó lenne, dupla randi meg egy csomó közös program!! V.I.P. hely koncerteken! - mondta.
- Al, eddig is V.I.P. helyem volt, mint Harry vendége...De nem ez a lényeg. - újabb sikítóroham jött ránk.
- Tudom. Csak egy baj van...Joey... - húzta el a száját.
- Tudom, tudom. De, őt is szeretem...meg azért mégis csak 4 éve vele vagyok, meg ő hozott ide, meg...
- A pasid, de nem visz sehova. - szakított félbe. - Az utóbbi 2 évben nem vitt sehova, se bulizni, se koncertre, se vacsorázni se sehova...Harry meg nem a pasid, mégis elvitt edzőterembe, vacsorázni, moziba és a többi és a többi.
Elgondolkodtam azon, amit Alice mondott, de igaza volt. Joey nem visz sehova viszont a pasim és szeretem, Harry elvisz mindenhová, de nem a pasim viszont szeretem. - Zavaros ez az egész. - ráztam meg a fejem. - Inkább menjünk aludni, mindjárt lecsukódik a szemem.

Másnap reggel amikor felébredtem, akkor vettem csak észre, hogy a fehér ruhában aludtam.
- Hát te hol voltál? - mosolygott rám Joey. Most vettem észre, hogy mellettem fekszik.
- Vacsorázni voltam. - feleltem. - Alice felkelt  már?
- Fel, már el is ment a szomszédba. Hol voltál? - kérdezte gyanakvóan.
- Vacsorázni, Harry-ékkel. - feleltem álmosan.
- Ó valóban? - kérdezte. - Kivel mentél?
- Alice Niall-el, Liam és Louis együtt mentek. - itt jót nevettem mert eszembe jutott a tegnap este. - Én meg Harry-vel.
Joey akkora lendülettel pattant fel mellőlem, hogy szabályosan megijedtem. - És neki öltöztél így ki??
- Nem dehogy! Csak szeretem ezt a ruhát és ez kényelmes is. - válaszoltam gyorsan.
- Aha igen persze. Én meg ilyen hülye vagyok, egyértelmű. - mondta cinikusan.
Felálltam és odasétáltam hozzá, hogy a szemébe nézhessek. A szeme izzott a tűztől, ami a dühtől gyulladt csoki-barna szemeiben. Egykor hogy szerettem azokat a szemeket! Tele voltak gyengédséggel és szeretettel, de most csak gyűlölet és féltékenység, harag és megvetés csillogott bennük. A két barna szem most úgy izzott akár egy vulkán. Aztán a vulkán ki is tört.
- Mégis hogy képzelted azt, hogy elmész azzal a faszfejjel?? - üvöltött velem torkaszakadtából. - Már nem elég egy hapsi, kell még egy?? Mi?? Válaszolj már!!
- Semmi ilyesmiről nincs szó, csupán baráti gesztusról! - mentegetőztem. - Kérlek higgy nekem!! Szeretlek! - próbáltam hátrálni, de az asztal mögöttem volt, így nem tudtam. Nincs menekvés. Próbáltam sikítani, de erős kezei a nyakamra záródtak. És minden elsötétült...
Fogalmam sincs mennyit voltam eszméletlen, csak azt éreztem, hogy két ismerős tapintású kar emel fel.
- Harry? - suttogtam.
- Majdnem. - hallottam meg Niall hangját. - Sarah mi történt veled?
Egy kicsit gondolkoztam ezen a kérdésen, mert én magam sem tudtam pontosan, hogy mi lett velem. Annyira emlékszem, hogy Joey kiabál velem. Aztán semmi...
- Sarah mi volt veled? - kérdezte aggódva Alice.
- Csak elestem és bevertem a fejem. - lassan visszatértek az emlékeim, mindenre emlékeztem...Végül is az, hogy bevertem a fejem, az nem teljesen hazugság, mert tényleg bevertem. - Alice ugye nem hallotta, amit az előbb mondtam?
- Arra gondolsz, hogy azt hitted Harry vagyok? Nem, nem hallotta. - mondta Niall, mire megnyugodva fújtam ki egy adag levegőt. - És nem is mondom el egyikőjüknek sem. - kacsintott rám.


 


- Köszi. - mosolyogtam.
- Itt meg mi történt? - érkezett meg Joey. - Sarah mi van veled?
- Elestem és bevertem a fejem. - mondtam, miközben karjaival magához húzott és átölelt.
- De jobban vagy? Fáj valamid? - kérdezte aggódva.
- Egy kicsit a fejem, de amúgy jól vagyok... - mondtam, majd a fejemet a mellkasának döntöttem.
~ Harry ~

- Mi a világon a legjobb dolog? - kérdezte Liam. - A nappaliban focizni!! - ordította majd a labda felé futott.
- Na mi van? - kérdeztem Niall-t.
Aztán Liam a labdába rúgott...én még időben elhajoltam, hál' istennek jók a reflexeim, de szegény Niall-t telibe gyomorszájon találta.
- Úú bocsi! Azt hittem Louis jön ott. - magyarázkodott Liam.
- Te hülye, melletted álltam. - mondta Lou.
- Ja tényleg. - csapott a homlokára. - Mindegy. Bocs. Mondom Louis-nak szólt.
- Miért is? - kérdezte Louis.
- Mé' ne! - vonta meg a vállát Liam.
- Na jó, mielőtt még összeugrotok fejezzétek be és figyeljetek Niall-re! - szóltam közbe.
- Fú, apu bekeményített. - mondta Louis.
- Kuss! - nevettem.
- Hát igazából nem volt semmi extra, csak annyi, hogy Sarah-t kellett felszedni a földről. - mondta, miközben a hasát fogta.
Csak három szó akadt meg bennem, nagyon mélyen: Sarah, felszedni, földről. Szerintem egy-két ütemet kihagyott a szívem.
- Hogy mi? - akadtam ki egy "kicsit".
- Sarah-val valami baj volt és elájult meg mit tudom én. - mondta.
- És mitől ájult el?? - kérdeztem, a kelleténél hangosabban.
- Elesett, vagy mi. - válaszolta. - De amúgy itt állok 2 méterre tőled és nem vagyok süket, de ha így folytatod az leszek.
- Jó bocs. - mondtam és már az ajtón kívül voltam.
Nem érdekelt, hogy Joey otthon van-e vagy sem, csak is kizárólag Sarrie-t akartam látni. Látni akartam, hogy jól van-e. Jó, többet akartam, meg akartam ölelni, meg akartam csókolni, de tudom, hogy azért kapnék két akkora pofont hogy beleszédülnék, de megérné. De nem kényszerítem olyasmire, amit nem akar.
Szinte beestem az ajtón, akkora lendülettel mentem. Legelőször a nappalihoz rohantam, és ott is találtam őket. Alice épp jeget tett Sarrie tarkójára, aki felszisszent a hidegtől.
- Khm. - köhögtem egyet. - Sziasztok. Zavarok?
- Óó, te jó ég. - mondta Alice, és mosolyogva Sarrie-re nézett. Ez meg mégis mi volt? - Még jó, hogy Joey nincs itthon. Szia Hazza! Nem zavarsz. Gyere beljebb! - felváltva nézett rám majd a kanapén ülő lányra, majd újra rám. - Asszem' én most feltűnés nélkül lelépek a szomszéd szobába. - mondta, majd tényleg eltűnt.
- Hogy vagy? - kérdeztem aggodalmasan, majd leguggoltam hozzá, így szemeink közel egy magasságba kerültek.
- Jól. - mondta. - Jobban. - javította ki magát, miután ismét felszisszent.
- Mi történt?
- Elestem és bevertem a fejem. - mondta. - De már jól vagyok.
- Aha. Komolyan mondom, veszélyes ez a lakás rád nézve. - nevettem. - De biztos hogy csak elestél?
- Istenem Harry, miért nem hiszed el? Hazugnak gondoltok engem vagy mi? Elestem, mert megbotlottam és ennek következtében bevertem a fejem, majd elájultam! - kelt ki magából.
- Azért nem hiszek neked, mert nem most jöttem le a falvédőről!! - emeltem fel mély hangomat. - Ha valaki megbotlik akkor előre fele esik! Te pedig a tarkódat verted be!! Vagy netán, Miss Baker, maga tud hátra fele botlani miközben előre halad?? - kérdeztem cinikusan.




 - Ne manipulálj Harry!! Megbotlottam és rosszul estem! - kiabált továbbra is.
- Ezt te sem hiszed el remélem. - járkáltam idegesen fel-alá. - Joey volt, ugye?? Ő csinált valamit, igaz?
- Őt ebből hagyd ki!! Ő nem csinált semmit!


- Ne hazudj nekem Sarah! Miért véded?
- Mert szeretem!! Akár hiszed, akár nem én minden hibája ellenére szeretem Joey-t!! Bocs, hogy neked nincs senkid, aki fontos számodra és teljes szívedből szereted!! - tiport a lelkembe.
- Hm... - ingattam a fejem.

 

- Mi van?? - kérdezte idegesen.
- Még hogy én manipulállak? És akkor te most mit csinálsz? Hm?? Egy barát nem manipulálja a barátját. - vágtam a fejéhez, amit hónapokkal ezelőtt mondott ő nekem. - Rémlik valami, Miss Baker?
Ahogy ezeket a szavakat kimondtam, azzal a lendülettel csaptam be magam mögött az ajtót. Innentől kezdve nem érdekel mi van vagy lesz vele.

~ Alice ~ 

Nagy ajtócsattanás, aztán síri csend. Ennyi volt?
- Ez igen Sarah Baker! - tapsoltam, miközben visszasétáltam a nappaliba. - Sikerült az egyetlen embert magadra haragítanod, aki mindenben 100%-ig melletted állt!
- Istenem Alice... - rogyott le a kanapéra. - Miért vagyok ilyen hülye? - kérdezte könnyes szemmel.
- Ez jó kérdés. - simogattam a fejét. - De az tuti, hogy most nagyon megbántottad, még sosem hallottam így kiabálni Harry-t. És bocsi, de neki adok igazat. Jogosan vágta a fejedhez a manipulálós dolgot. - mondtam. - Elvégre te vagy az, aki folyton kihasználod szerencsétlen férfit.
- De esküszöm, hogy nem szándékosan!! - fakadt ki, és már a sírást sem tudta visszatartani. - Nem szándékosan fordulok minden szarral hozzá!! - szerencsétlen, most még jobban sírt. - Fontos nekem, nagyon fontos. Fontosabb min gondolná!! Szeretem... De tudod mit? Most fogom magam és átmegyek és bocsánatot kérek tőle. Most!! - majd felugrott, és mielőtt bármit is szólhattam volna, kiviharzott az ajtón, amit nemrég még Harry csapott be maga után.

~ Harry ~

 - És akkor azt mondta, hogy én semmit nem tudok a szerelemről, meg senkim nincs aki fontos lenne meg teljes szívvel szeretnék meg ilyenek. Aztán fogam magam és eljöttem inkább. - meséltem a fiúknak, hogy miért van ilyen "jó" kedvem.
- Az kemény. - mondta Liam. - És akkor most fasírt van?
- Szerintem az enyhe kifejezés. - mondta Lou.
- Szerintem srácok lépnünk kéne. - mondta Niall, és mögötte jött Sarah. Nagyszerű...
- Szia Harry. - mondta. Nem tudtam nem észre venni a kisírt, vörös szemit. De nem, most ez sem hat meg!! - beszélhetnénk?
- Ha nagyon muszáj... - mondtam unottan.
- Oké. Figyelj tényleg nagyon sajnálom, ami nemrég történt, én tényleg nem akartam összeveszni veled és pont rajtad kitölteni a dühömet, sőt kiabálni se akartam veled. Csak fájt a fejem te meg... - nézett mélyen a szemeimbe. Gondolom látta az arcomon, hogy nagyon untat. - Mindegy, hagyjuk is ezt a részt. - gurult le két hatalmas könnycsepp az arcán. - Nagyon sajnálom. Mindent nagyon sajnálok! Meg tudsz bocsájtani nekem? És, ugye nem veszítettelek el? - majd újabb kövér könnycseppek szaladtak le orcáin.
Egy darabiig gondolkoztam, majd mosolyogva közelebb léptem hozzá.
 

- Tudod Sarrie, az a legszebb az egészben, hogy te vágtad a fejemhez nemrég, hogy "Egy barát nem manipulálja a barátját". - mondtam cinizmussal telített hangon. - Ha én manipulállak, akkor te mit csinálsz? Ki az, aki egyfolytában kihasználja és manipulálja a barátját?? Hm??? Ezt úgy mégis hogy? Hogy képzelted? - kérdeztem tőle fennhangon. Itt kitört belőle a sírás, de ezzel nem tud meghatni. Már nem. Megsértett. Vérig sértett. - És hogy az előbbi kérdésedre válaszoljak: De igen, örökre elveszítettél. - majd hátat fordítottam neki, és felviharzottam az emeletre. Innentől kezdve nem érdekel mi van vele, felejtsen el...örökre...

Sziasztok!
Haha!! Tudom, megint gonosz vagyok, hogy így függőben hagyom. xd
Hát ez lett volna...remélem tetszett.
Nos, van egy fejleményem: alakulóban van a weboldal Google plusson ennek a kis szépségnek. Remélem, ha elkészül sokan meglátogatjátok majd és csatlakoztok is, ugyanis közösség lesz. ; )
Köszönöm a kommentet az előző részhez, remélem ehhez is kapok.
Köszi hogy olvastad.
xoxo
McCloud

Előzetes: 7.rész: Felejts el
"- Nagyon megható, hogy eljöttél a koncertre, de te is csak egy vagy a sok rajongó közül, akiket nem ismerhetek meg mind. Szóval hiába nézel ilyen bociszemekkel kiscsillag, nem hatsz meg. - mondtam.
- De Harry... - kezdett bele, de félbe szakítottam.
- Nem Sarah!! Nincs semmi de! Felejts el!! - azzal visszasétáltam a színpad közepére. Muszáj volt innom, mert már kiszáradtam. De a szokásos szökőkutam nem maradhatott el. Így az is megvolt, Sarah letudva itt a koncert és a sok-sok directioner..."

4 megjegyzés:

  1. Neee! Milyen rész volt ez?!
    Utállak!!! xD :) folytatást MOST!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát néha ilyen is kell Álmodozó lányzó ;)
      Tudom hogy utálsz, de egyszer még szeretni fogsz! xd az a most péntek-szombat magasságában lesz ;)

      Törlés
  2. Naaaa, Akk most megigered, h sietsz a kövi résszel!!!!!!!! ;))

    VálaszTörlés