2.rész: Néma, süket, vak

 

2. rész: Néma, süket, vak

~ https://www.youtube.com/watch?v=ADvcipmJEi8 ~

~ Harry ~

Sarah viselkedése egy kicsit megdöbbentett. Na jó nem kicsit, nagyon! Nem tudom mire véljem azt, hogy úgy felugrott mellőlem tegnap, amikor Joey megérkezett. Mit csináltam? Vagy Joey mit csinált?

- Min gondolkodsz? - ült le mellém Louis.

- Semmin. Vagyis a koncertre gyűjtök erőt, meg energiát. - nevettem.

- Aha. És min gondolkodsz valójában? Sarah?

- Igen. - feleltem. Aztán leesett. - Hé, várj! Honnan...

- Harry még a vak is látja, hogy odavagy Sarah-ért!

- Ennyire egyértelmű?

- Áh dehogy! Miről beszélsz? - mondta gúnyosan.

- Mennyire?

- Őszintén? - kérdezte mire bólintottam. - Eléggé. Niall is sejt valamit, és persze Liam is, de ő már kombinál.

- Nem akarom tudni, igaz?

- Nem. - röhögött. - De most komolyan. Mi van köztetek?

- Épp ez az! - feleltem. - Semmi. Tegnap is, amikor énekeltünk, mellette ültem, aztán minden jól ment. Egészen addig amíg Joey meg nem érkezett. Onnantól borult minden.

- Igen, az agyad is. - szólt közbe.

- Jó, de nem hagyhattam hogy úgy beszéljen Sarrie-vel! És ahogy Sarah felugrott mellőlem, mintha nem lenne szabad mellettem ülnie!!

- És ha nem szabad?

- Jó, de miért? - kérdeztem értetlenül.

- Talán mert a pasija pikkel rád! - mondta Lou, majd látva értetlen arcomat folytatta. - Niall mesélte, hogy Joey nem csak nem kedvel téged, egyenesen gyűlöl!!

- Miért?

- Sarah miatt. Sarah szereti a bandát, de a legjobban téged kedvel Harry. Joey pedig emiatt féltékeny rád.

- Pedig nem kéne. Sarah észre se vesz. De akkor sem tudom mire véljem a tegnapot. Tuti, hogy több van emögött, mint szimpla féltékenység!

- Talán kérdezd meg. Most nincs otthon az ellenfél, mehetsz!

- Megyek is. - indultam el, de az ajtóból visszanéztem a még mindig a kanapén ülő barátomra. - Niall honnan tudja ezt?

- Alice? - kérdezte felvon szemöldökkel Lou.

- Már értem. - mondtam. - Kösz Louis.

Azzal sarkon fordultam, és elindultam a szomszédba.

- Sarah itthon vagy? - kopogtam. Nem kellett sokáig várnom, már ajtót is nyitott.

- Harry, szia! Öhm, gyere be. - mondta.

- Köszi. Hogy vagy? Volt még balhé este?

- Harry. - nézett rám megfordulva. - Ugye nem ezért jöttél?

- Hát... - vakartam meg a tarkóm. - Részben. Részben meg azért, hogy megtudjam jól vagy-e?

- Jól vagyok, mint látod. - indult el a nappali felé, vagyis inkább bicegett.

- Mi történt a lábaddal? - kérdeztem gyanakodva. 

- Semmi. Belerúgtam az asztalba. - mondta gyorsan.

 

- Biztos? - néztem rá fürkészőn.

- Igen! Nekem nem lehet bajom? Én nem rúghatok bele semmibe?? - emelte fel a hanját.

- De, de az a baj, hogy ezt tuti nem úgy szerezted! Sarrie mi történt valójában??

- Harry a francba is mondtam már!! Belerúgtam az asztalba!

- Igen, egy kis segítséggel!!

- Nem!! Neki estem az asztalnak és bevertem a lábam!! - kiáltotta.

- Sarah te is tudod hogy ez nem igaz!! Joey? Mit csinált? Hm?

- Semmit!!! Fejezd ezt be, Joey semmit nem csinált!!

- Valóban? - emeltem fel a hangomat már én is.

- Igen valóban!!! - hangzott a válasz.

- És miért véded?

- Mert szeretem!!!

- Tényleg?

- Igen!!

 

- Ez esetben, nincs több keresni valóm itt. Még koncertezni kell mennem! De te Sarah, borzasztó vagy!! Néma vagy, süket, és kurvára vak!!- csaptam be az ajtót magam mögött.

- Na hogy ment? - kérdezte Lou.

- Sehogy. Sarah sántít, tuti hogy Joey csinált vele valamit, de amikor megkérdeztem ő csak védte, megtudtam, ismét, hogy szereti, sőt azt is megtudtam, hogy néma, süket és vak is és ennyi. Megyek készülni. - indultam el a lépcsőn.

- Szóval összevesztetek.

- Remek a logikád!

Néhány órával később a koncert közben felfogtam mindent. Sarah-t eléggé megbántottam, sőt, örökre megutáltattam magam vele. És Louis-t is megsértettem. Kapva kaptam az alkalmon, és bocsánatot kértem tőle.

- Semmi gond Hazza! - mondta. - Sarah-val mi van?

- Megutáltattam magam vele egy életre.

- Szerintem nem. - mondta.

- Hogy érted? - kérdeztem.

- Sétálj vissza a mikrofonodhoz és meglátod.

Nem értettem mit akar ezzel, de vissza mentem a helyemre. Hogy értette? Mit kell meglátnom?

És akkor észre vettem hogy mit, pontosabban kit. Ott állt, a színpad előtt, mosolyogva nézett rám.

- Hát te? - hajoltam le hozzá.

- Jöttem. - mondta Sarah. - Egy koncertet sem hagyhatok ki. Sajnálom, ami délután történt, bunkó voltam veled.

- Én is sajnálom. - mondtam, majd hirtelen felindulásból egy puszit nyomtam a homlokára.

Visszaálltam a mikrofon mögé, majd ránéztem Louis-ra, és eltátogtam egy köszönömöt. Ő csak mosolyogva rám nézett, majd befogta a száját, aztán a kezeit a füleire emelte, majd eltakarta a szemeit. Én csak röhögni tudtam rajta.